A mai férfiak már nem értik, mire vágynak a nők?

2022-05-10 Szerintünk

„Nem tudom, mit akarok, de azt nagyon!” – mondja néha egy barátnőm viccesen. Mi tagadás, nálunk, nőknél, előfordul időnként ilyen állapot. Ha pedig azt kérdeznék tőlünk, milyen férfira is vágyunk, valószínűleg két táborra oszthatnánk a válaszadókat.

Az egyik csoport hosszas felsorolásba kezdene a különböző jellemvonásokat illetően. A másik tábor pedig valami hasonló választ adna, mint a fenti: „Nem tudom, milyet, de azt rögtön és nagyon!” Miközben pedig az egyedülálló nők homályos, vagy épp jól megfogalmazott elvárásokkal keresik a szerelmet, a párkereső férfiak egyre elkeseredettebben kutatják, mi kell a nőknek.

A válasz fellelését tekintve pedig közel sincs könnyű dolguk. Az utóbbi évtizedek gyökeres változásai olyannyira átformálták mindkét nem képviselőit, a világnézetüket, az elvárásaikat, hogy a régi, jól bevált receptek már nem működnek. Az újak pedig még nem alakultak ki egyértelműen. Egyszóval egy átmeneti időszakot élünk, ami miatt sok fiatal férfi kesereg, és azt állítja, valójában már nem érti, hogyan tudna sikeresen hódítani.

Való igaz, hogy a női szerep – és ezzel együtt a gondolkodásmód is – átalakult, ennek megfelelően pedig megváltozott a nő ideális férfiról alkotott képe. A “gyengébbik nem” már egyáltalán nem hajlandó magát gyengébbnek tekinteni, ez pedig nemcsak a fokozott önérzetben, hanem gyakorlati dolgokban is megnyilvánul. Az udvarlás ősi receptje tehát – nyújts anyagi, fizikai, társadalmi (és jó esetben lelki) biztonságot -, amivel a férfiak évszázadokig magabiztosan operálhattak, a múlté. Elvileg.

Valójában pedig mégsem – vagy nem egészen… És itt kezdődnek a bonyodalmak. Egyvalami ugyanis nem változott: mi, nők – sőt, valójában mi, emberek, nemtől függetlenül – most is összetett, bonyolult lelkekkel rendelkezünk. Ennek köszönhetően semmi nem fekete vagy fehér. A gyakorlati életünk átalakulásának hatásai pedig még egyáltalán nem értek el – és kétséges, hogy valaha elérnek-e – az ösztönök szintjéig…

FORRÁS: PEXELS

Az anyagi biztonság kérdésében például hiába igaz, hogy sok nő már képes eltartani magát. Ettől függetlenül a többségnél számít egy férfi anyagi háttere, hiszen következtethet belőle az illető életrevalóságára, sikerességére. Ennek pedig gyakran köze van az ösztönös vonzódáshoz. Mert tudniuk kell, hogy olyasvalakivel kötik össze a sorsukat, aki a bajokból is képes kimászni és a jég hátán is megél, bármi történjék is.

Hiába, hogy már nem a régi vadnyugaton élünk, ahol bármikor rátámadhat a házra egy rablóbanda, és ha nincs egy erős, tettrekész férfi a háznál, akkor az egész család veszélybe kerül. Bár a mostani nő még a biztonságára való hivatkozással sem tűri a korlátokat, valójában valamilyen erőt és határozottságot mégiscsak vár. Nem okvetlenül fizikális tekintetben, de fellépésben, kisugárzásban, problémamegoldásban, a gondok megosztásában mindenképp.

Ennek az erőnek, határozottságnak az adagolása a mai világban azonban szinte patikamérleget kíván. Hol az a pont, amin túl nárcisztikusnak, arrogánsnak, elnyomónak tűnik az új világnézet szerint a férfi? Meddig számít “csak” gondoskodónak és határozott fellépésűnek? Vékonyak a határok, és sokaknál eltérőek. Mintha az egészet csak most tanulnánk.

És a társadalmi biztonság? Egykor már a feleség- és anyaszerep biztosítása is ütőkártya volt egy férfinál. Ma nemcsak a boldog családanyák, hanem elvileg a boldog, független nők korát is éljük. Ettől függetlenül még mindig igaz, hogy a legtöbb szingli nem zárja ki, vagy valójában egyenesen keresi a komoly kapcsolat lehetőségét. Miközben egyre kétségbeesettebben próbál lazának tűnni…

„Ha bevallom, hogy csak alkalmi partnert keresek, általában két dolog történik – mesélte a közelmúltban egy 42 éves elvált ismerősöm. – A csajok vagy elküldenek a fenébe nemes erkölcsi felháborodással, vagy látszólag elfogadják ezt, majd vérig sértődnek, amiért nem hívom fel őket a közös éjszaka után. Valahogy nem találom azt a laza, gondtalan örömöknek és szexuális életnek hódoló szingli típust, amivel tele vannak a filmek.

Akkor most mi van, a nők igazából még mindig az ásó-kapa-nagyharangról fantáziálnak?”

Szóval akkor mi kell a mai nőnek? – kérdik elkeresedve a férfiak. A válaszok pedig egyre sokfélébbek. Mi, emberek, nők és férfiak, folyamatosan csiszolgatjuk magunkat és egymást. Hogy egyszer talán majd újra kialakuljon egy egyértelműbb recept, ami valamelyest átláthatóbbá teszi azt a kusza lelki és kémiai folyamatot, amelyet szerelemnek nevezünk…

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂