Az a baj, hogy azt hisszük, a szeretet a legfontosabb!

Olyan sok helyen lehet hallani, olvasni, hogy a szeretet a legfontosabb dolog a világon. A szeretet a válasz minden kérdésre. Ha szeretsz, akkor már nem éltél hiába. Ez pedig egy olyan könnyű, boldog megnyugvás érzést ad.

Csak szeretni kell, ennyi az egész. Kár, hogy ez így nem igaz… A szeretet önmagában nem varázsszer. Ahogy a szerelem sem. Attól, hogy nagyon szeretsz valakit, még ugyanúgy tehetsz rosszat vele, és az is tehet rosszat veled, aki téged szeret. Olyan könnyű kibúvó azt mondani valamire, hogy: „Csak azért tettem, mert szeretlek, mert jót akartam neked!” És akkor ez már mentesít is a negatív következmények terhe alól, ugye?

Egy szülő, aki szereti a gyerekét, ezzel az eredendően jó motivációval is rengeteget árthat neki. Mert szereti, és ezért azt akarja neki, ami szerinte a legjobb. Például ahelyett, hogy zenesuliba menne, inkább legyen orvos vagy ügyvéd. Olyan párt válasszon magának, aki a szülő szerint a legjobban illik hozzá. Olyan lakást vegyen, arra költsön, ami szerinte megéri.

Közben pedig előfordul, hogy figyelmen kívül hagyják azt, hogy a gyermekük mástól lesz boldog, mások a céljai. És az irányítás helyett az elfogadó támogatásban sokkal jobban megjelenne az a bizonyos szülői szeretet. Egy párkapcsolaton belül is szeretheti az a párját, aki meg akarja szabni neki, hogy milyen ruhában járjon, hova menjen, kivel találkozzon. Pont az a baj, hogy túlságosan, kontrollállóan, mérgezően szereti.

Sőt, az is szeretheti a párját, aki hazudik neki, aki megcsalja, aki szeretőt tart. Ilyenkor persze nagyon sokan azt mondják: „Ha igazán szeretné, nem tett volna ilyet.” De az, hogy szeretünk valakit, még nem tesz minket jó emberré. Nem tölti fel a lelkünket valami varázserővel, amitől egyik pillanatról a másikra angyali lények leszünk. Ugyanolyan esendő, elcseszett emberi lények maradunk.

FORRÁS: PEXELS

És emiatt lehet, hogy olykor a szeretettől vezérelve is baromságokat teszünk. Vagy, hogy annak ellenére, hogy szeretünk valakit, ártunk neki. Nem elég szeretni, de tudni kell ki is mutatni, éreztetni a másikkal. Meg kell találni azt a közös nyelvet, ami által ő is érzi, hogy mi van bennünk iránta. Saját magunkat is ismerni kell, és tudni azt, hogy ha a szeretet nevében olykor elragadtatjuk magunkat.

Tudni kell, hogy a szeretet nem hatalmaz fel arra, hogy irányítsuk a másikat. A szeretet nem ad engedélyt arra, hogy birtokolni akarjuk a szeretett személyt. Mert bizony a szeretetnek lehet sötét oldala is – még ha olyan sokszor el is feledkezünk róla. A szeretet lehet olykor önző is. Amikor szeretsz valakit, és ezért félsz, hogy elveszíted, megrémít már csak a gondolat is, hogy egyszer nem lesz veled.

Ezért kalitkába akarod zárni, megóvni, felügyelni. Erre is sokan azt mondják: „Ez nem szeretet!” Én pedig azt gondolom, hogy de, ez is szeretet, csak annak egy nagyon rossz manifesztációja. Bármennyire is rosszul hangzik, szeretni is okosan kell. Nem csak túláradó majomszeretettel, nem önzőn és birtoklóan. Nem úgy, hogy hagyjuk, hogy magával sodorjon házat, autót, életet, jövőt. Ami sokszor sokkal nehezebb, mint csak úgy szeretni.

Hiszen van, amikor például szigorúnak kell lennünk a gyerekkel. Pedig mennyivel jobban esne, ha ahelyett, hogy elküldenénk fürdeni vagy fogat mosni, hagynánk, hogy tovább fennmaradjon. És boldogan hálálkodna nekünk, amiért ilyen aranyosak vagyunk. De inkább vállaljuk, hogy szar fejek leszünk, de tudjuk, hogy másnap könnyebben fel tud kelni, kipihenten megy iskolába, és nem nyűglődi végig az egész napot.

Vagy nem veszünk meg neki mindent azonnal, amire vágyik. Pedig milyen jó a boldogságot látni az arcán, az örömet, és azt tudni, hogy ezt mi okoztuk neki! Viszont azt is tudjuk, hogy ha mindent azonnal megkap, akkor egy idő után már semminek nem fog tudni igazán örülni. Megfosztanánk a várakozás örömétől, az izgalomtól, attól, hogy megtanulja igazán értékelni a dolgokat.

Olyan is lehet, hogy valaki szeret, de mégsem képes eleget tenni azért, hogy ezt be is bizonyítsa. Nem támogat, nem értékel, nem becsül, nem törődik eléggé. Mert számára ez egy magától értetődő dolog. Hiszen tudod, hogy szeret, nem? Mondta többször is, meg is teszi azt, ami szerinte elegendő. Te mégsem érzed szeretve magad.

A szeretet önmagában nem elég.

Jól is kell szeretni, olykor magunkkal hadakozva, magunkat háttérbe szorítva. Mert ez az érzés, ha nem gondozzuk, ha nem kezeljük jól, nemcsak boldogságot okozhat, hanem árthat is. Pedig nem akarunk ártani annak, akit szeretünk, ugye?

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂