Levél a tökéletlen anyának: Aki tökéletes, az hazudik!

Kedves Tökéletlen Anya! Úgy sejtem, hogy ez a levél vagy könnyektől elmosódott sminkkel talál meg, vagy sminktelenül. Mert A: időd nem volt rá. B: energiád. C: A és B. De ha üde is ma az orcád, valószínűleg tegnap nem volt, vagy holnap nem lesz az.

Ugyanis te is azok közé tartozol, akiknek egyszerűen nem megy, miközben nagyon is. Nem vagy te szaranya, ezt az idő kb. 65 százalékában te is tudod, ahogy azt is, hogy egyszer-egyszer mégis annak lenni erény, sőt, életmentő. Viszont szuperanya sem, és ezt azért bánod néha.

Mit néha…? Pontosan ezért írok most neked: ezennel a többiek nevében feloldozlak, mert aki tökéletes, az hazudik. Vagy komplett stábbal munkamegoszt, ergo közel sem tökéletes. Konyhatündér vágynál lenni, de egyszer nem sikáltad meg Domestosos törlőkendővel a házi tojást, és naná, hogy szalmonellás lett a kicsid. Hogyhogy nem szállt ki hozzátok a NÉBIH?!

Takarítasz őrült módjára, miközben inkább vele kellene játszanod – de ha bedobod a gyeplőt, és letelepszel mellé, lopott pillantásokat vetsz a morzsaporszívóra. Amit, ha választanod kellene a férjed és közte, gondolkodás nélkül megtartanál… Elárulok neked egy titkot, amiről nem ír a nagykönyv: a “tökÉLETlenség” szóban megbújik a lényeg, mégpedig hogy ez maga az élet. Hogy a tökéletességben is? Igen, csakhogy az tökre illúzió.

Lopsz, csalsz, hazudsz, mint titkon mindannyian. Nyugodtnak szánt perceket lopsz magadnak, csalsz a játékban, hogy neki öröme teljék benne. És békét hazudsz, csak hogy megóvd a lelkét – tehát Anya vagy, nagybetűs. Csak magadnak vallod be, hogy nem simít ki minden éjszakázós, aggódós ráncot egy babamosoly.

FORRÁS: UNSPLASH

De egy istenigazábóli kacaj azért a szarkalábakat jelentéktelennek képes mutatni.

Megijeszt a gondolat, miszerint azok a bizonyos dolgok, amikért érdemes élni, nem csak hozzá köthetők. Bár főleg mégis: egy kiimádkozott, visszhangzós böfi. Egy külvilágról megfeledkezős maszatolás valamivel, amivel nem kellene, vagy egy nagylányosan/nagyfiúsan átvészelt látogatás a doktornőnél.

Nem állítom neked, hogy ez nem lesz örökké így, mert ez a libikóka egy perpetuum mobile, a fent és lent végtelen ismétlődése. Egyvalamit viszont ne feledj: lent ott a talaj, hogy elrugaszkodj, fent pedig ott az a negyed másodperc lebegés és a szögre akasztott idő, amiért megéri felülni rá.

Üdv.: a lelkiismereted

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂