A bunkóságod és a hazugságaid nem foghatod a traumáidra!

„Engem is vert az apám.” „Tudom, milyen egy alkoholista anyával felnőni.” „Ha sejtenéd, milyen gyerekkorom volt! Erről fogalmad se lehet, szinte tökéletes családod van.” Ismerős mondatok? Vagy hallottunk, vagy mondtunk már hasonlót.

Mindegyik trauma mélyen üt, de egyik sem ad szabadbérletet mások eltiprásához. Különben hogy várható el a gyógyulás? Ha traumáról beszélünk, általában a legszörnyűbb dolgokra gondolunk, úgy mint terrortámadás, természeti katasztrófa, horrorisztikus baleset vagy durva erőszak. A lelki megrázkódtatás azonban széles spektrumon mozog, és nagyon is személyre szabott.

Lehet, hogy ami számodra apró nehézség csupán, a másiknak extrém stresszt jelent. Életünk során legalább egy nagy traumát mindannyian átélünk: szerettünk váratlan elvesztése, betegség. Rablás vagy egy súlyos baleset megélése szemtanúként. A listát hosszan lehetne folytatni, hiszen a sikertelen egyetemi felvételi vagy egy válás is komoly megrázkódtatást jelent.

Ráadásul a mentális-érzelmi sokk az agyi funkciókra is kihat, befolyásolja a figyelmet, a reakciókészséget, a döntéshozás képességét vagy az érzelmek kontrollját. Mind produkáltunk már szélsőséges tüneteket, átmenetileg mind éreztük, hogy zuhanunk vagy egy sötét veremben vagyunk. Pszichológusok szerint azonban a traumára adott leggyakoribb válaszunk a reziliencia kifejlesztése. Azé a lelki rugalmasságé, ami segít átvészelni a nehéz helyzeteket.

Ami ellenállóbbá tesz minket, hogy a lehetséges következő megrázkódtatáskor felismerjük: ezt is túl fogjuk élni. Mert túl kell. Ám a hazudozásra, bunkóságra, erőszakosságra és egyéb negatív viselkedésformákra tartósan nem lehet ugyanazt a választ adni: bocs, traumatizált vagyok. A jelenbéli hibákért a felelősséget nem lehet elodázni a múltra való hivatkozással.

FORRÁS: UNSPLASH

„Azért vagyok erőszakos a nőkkel, mert apámtól is ezt láttam otthon gyerekként.” „Azért nem tudok hűséges maradni a férfiakhoz, mert az első szerelmem megcsalt.” „Azért kell olykor hazudnom, mert régen ez megvédett a külső rossztól.”

A korábbi áldozati létet ne vigyük tovább!

Mai és jövőbeni gondolkodásunkat, viselkedésünket a múltbéli tapasztalatok formálják. Jók és rosszak egyaránt. Szorongás, agresszió, düh, bizalmi vagy önbecsülési problémák, túlérzékenység – mind valódi, érvényes érzések egy trauma után. Egy bizonyos időszak leteltével azonban – kinek-kinek lelki alkata szerint – szükség van az önreflexióra. Ne engedjük, hogy a múlt szörnnyé alakítson minket!

Mielőtt mást hívunk toxikusnak, nézzünk tükörbe! Lehet, hogy mi vagyunk azok. Aki beleragad egy rossz helyzetbe, saját áldozati identitását dédelgeti. Nem a te hibád, hogy apád alkoholista szörnyeteg volt, de a te felelősséged kitalálni, hogy felnőttként miképp formálod át a letaglózó tapasztalatot. Az sem a te hibád, ha a férjed megcsalt egy részeg éjszakán, de a te felelősséged, hogy túllépj rajta. Nem maradhatsz a szenvedő áldozat szerepében, a másik ettől nem lesz bűnbánó.

A te boldogságod a te felelősséged. Ettől persze még pokoli nehéz magunk mögött hagyni egy traumát. Légy magaddal együttérző, mondd ki, amin keresztül mentél! Tartozol azonban magadnak annyival, hogy közben visszaveszed a kontrollt. Barátokkal, edzéssel, terápiával vagy mélylégzéssel. Bármivel, ami segíthet a gyógyulásban.

„Meguntuk, hogy tojáshéjon járkálunk körülötted állandóan” – mondtuk egyik barátnőmmel a harmadiknak, akinek élete kizárólag a saját érzelmei körül forgott. Minden egyes családi veszekedés, szakítás, elbaltázott vizsga vagy munka után bástya üzemmódba váltottunk, hogy fenntartsuk és igazoljuk az ő kis buborékját. Hogy közben mi hányszor cenzúráztunk saját szavainkat, gondolatainkat, nem számított.

Annyira kimerítő volt a barátjának lenni, hogy a végén már nem voltunk önmagunk. Hasonlóan fárasztó egy olyan párkapcsolat, ahol a társad múltbéli nyomasztó kudarcait, szorongásait neked kell lenyelned, mert elvárja tőled a támogatást. Nem lehet elvárni, mert nem a világ dolga pipiskednie körülötted. Bármilyen kényelmetlen is szembenézni a traumát kiváltó ingerekkel, nem bújhatsz el előlük.

Kérheted másoktól, hogy most legyenek veled türelmesek, kérhetsz segítséget vagy épp bocsánatot. De ne traumatizálj másokat, akik nem tehetnek a sérüléseidről! Ha nem konfrontálod magad a múlt fájdalmával, te fogsz a legtöbbet szenvedni. Ha sarokba szorít, lebénít a trauma, ne a gyors menekülést keresd! Több mentőöv is lesz körülötted, de az első a saját kezedben van.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok