Egy kémnő, aki a máglyán is szembeszállt kivégzőivel

Kolumbia függetlenségi küzdelmében a nők is kulcsfontosságú szerepet játszottak a gyarmati birodalomtól való elszakadásban.

Közülük is kitűnik Policarpa Salavarrieta, akinek az életéről kevés információ maradt az utókorra, ugyanakkor elegendő ahhoz, hogy te is megismerd rendíthetetlen erejét. La Pola, ahogy nevezték, alig 21 évet élt, tettei mégis elegendőek voltak ahhoz, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe. Az éles eszű és találékony lány egy hazafias szellemiségű családban nőtt fel.

Keresztanyja és sógora elszántan küzdött a spanyol uralom ellen. Öccse, Bibiano is lázadó alkat volt, és szívügyének tartotta országa szabadságát, ezért első szóra csatlakozott az Antonio Nariño vezette hadjárathoz. Ebben a légkörben nevelkedve La Pola nem is lehetett más, mint harcos amazon, aki a társadalmi igazságtalanságok felszámolását tartotta élete fő céljának.

A tudás megszerzésébe hajlandó volt időt és energiát fektetni, ebben pedig a családja teljes mértékig támogatta. Annak ellenére, hogy akkoriban a nők oktatását nem tartották lényegesnek, La Pola megtanult írni-olvasni, sőt, a varrás mesterségét is elsajátította, aminek később nagy hasznát vette. Mindössze 13 éves volt, amikor elkezdett varrónőként dolgozni Guaduasban, ahol sok utazó megfordult.

Polának csupán annyit kellett tennie, hogy elnyerje az ide érkezők bizalmát, és minél több titkos információt szedjen ki belőlük. Értesüléseit azon nyomban megosztotta a lázadó táborokkal, ezzel pedig szépen lassan bekerült a „belső körbe”. Tehetsége egyre fontosabb feladatokhoz juttatta. Andrea Ricaurte De Lozanó, aki egy kémhálózatot működtetett az otthonában, varrónői állást szerzett neki arisztokraták és alkirályok rezidenciáin.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

A halk szavú és látszólag félénk Pola kaméleon módjára simult bele a gazdagok világába. Információkat gyűjtött róluk – állítólag üres narancsba tette a kis cetliket -, amiket aztán átadott a megbízóinak. De nem állt meg itt a kémkedésben: rávette a birtokon dolgozó fiatal férfiakat, hogy csatlakozzanak a felkelőkhöz.

Ételt és híreket vitt a katonai foglyoknak, egyenruhákat készített, valamint fegyvereket szállított a gerillaharcosoknak. 20 éves korában találkozott a Sabaraín testvérekkel. Alejóval első látásra szerelembe estek egymással, ám a háborús feszültség rányomta bélyegét a kapcsolatukra. 1814-ben VII. Ferdinánd visszafoglalta trónját, és csapatait a gyarmatokra küldte, hogy felszámolják azokat a mozgalmat, amik veszélyeztetik a koronát.

Amikor Alejót kémkedés miatt letartóztatták, olyan leveleket találtak nála, amelyek elvezettek a lányhoz. Kis idő elteltével rendőrök jelentek meg Ricaurte lakásánál. Policarpa gyorsan elégetett minden bizonyítékot, és a kémgyűrű megmentése érdekében a hatóságok kezére adta magát. 1817 novemberében a bátor szabadságharcost bűnösnek találták, és máglyára küldték.

Ám Pola az utolsó pillanatban sem volt hajlandó imádkozni, és átkozódva szapulta kivégzőit.

A legenda szerint így kiáltott fel, mikor meggyújtották a tüzet: „Közönyös emberek! Milyen más lenne a sorsotok, ha tudnátok a szabadság árát! De még nem késő. Nézzetek rám! Bár fiatal vagyok és nő, van elég bátorságom elviselni ezt a halált, és még ezer halált. Ne feledjétek a példámat!” És soha nem felejtették el… Policarpa Salavarrieta függetlenségért folytatott küzdelmét és inspiráló karakterét a mai napig nagy tisztelet övezi, nem véletlen, hogy sok kolumbiai nőnek ő a példaképe.

Nyitókép: Wikipédia

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂