Erős nőnek lenni kiváltság!

Mit köszönhetek a férfiaknak, akik nem szerettek? 

Mindent. Nekik köszönhetem azt a nőt, aki most vagyok. Aki tudja mit szeretne, tudja ki kell neki, mennyit ad és mennyit vesz ki egy kapcsolatból. Aki már soha többé nem akar sírni senki után. Aki csak a jót engedi be, azt aki felemeli és azonnal bezár a játszmákra. 

Azt mondják, ami nem öl meg az megerősít. Persze, amikor bele akarsz halni a fájdalomba, mert összetörték a szíved, akkor ez nem kapaszkodó. Mikor szeretsz és a saját érzéseid fullasztanak, akkor inkább azt kívánod, hogy most szeressenek és ne később legyél erős. 

Mindennek megvan az oka, még ha ezt nem is látjuk előre. És még, ha nagyon fájdalmas is a tanulás útja. Az érzelmeink csapongását kordában tartani hosszú tanulási folyamat. Valójában nem tanulhatod meg könyvekből, nem tanítják egyetemen. Meg kell tapasztalnod a mélységet és a magasságot, ahhoz hogy erős, öntudatos és boldog ember legyél. Mikor felfelé kúszol a gödörből, sírva nyüszítve kapaszkodva a sáros talajba, amikor újra és újra visszazuhansz.

Már mindenhol fáj, vérzel, sebes a bőröd, eltörött a csontod, de téged hajt egy felfoghatatlan erő, hogy újra a fényre juss. Az a nő, aki kimászik abból a gödörből az már soha többé nem akar az lenni, aki beleesett. Az már egy másik ember. Sárosan, megtörten, de lélekben sokkal erősebben tud elindulni előre. Mindenkinek ezen a fejlődésen kell keresztül menni. Van, akinek többet. Van, akinek kevesebbet kell tanulni. Attól függ milyen mélyen tudsz érezni. Az érzelmeink mélysége határozza meg a gödör mélyét is, hiszen ezt a gödröt magunk ássuk. Vágyakkal, szerelmekkel, akarással.

Hogy mire volt jó az életemben az a sok szenvedős kapcsolat? A sok sírás és fájdalom? 

Egyszerű: kellett, hogy megerősödjek. És nem igaz hogy az erős nők nem tudnak szeretni. Sőt! Az erős nők tudnak igazán szeretni! Ha egy erős nő megnyílik, a páncélja alól félénken kikukucskál a gyenge kislány, aki megtanulta a leckét. Aki  ott bujkál a lélek legmélyén várva arra, akinek megmutathatja magát. Annak, aki érdemes rá. Mert az erős nő már nem lesz akármikor akárkibe újra szerelmes. Nem fogja engedni, hogy a falai, amit épített leomololjanak. Már nem hagyja, hogy összenyomják. Van ajtó a falon és akinek kulcsa van hozzá annak nyílik, de aki csak a kilincset rángatja az sosem fog átjutni rajta. 

Hogy szeret az erős nő? 

Hát erősen. Őszintén. Sallangok és játszmák nélkül. Bele meri engedni magát a szerelembe, mert ismeri az érzelmeit. Tudja hol az a pont, ahol a fájdalom már nem a szerelem velejárója hanem a bántásé. Tudja azt is, hogy csak úgy talál igaz szerelmet, ha önmagát adja, ha nem játszmázik, ha nem akar megfelelni senkinek. Ha szereti önmagát, és köszöni szépen jól van.

Az erős nő szokott sírni?

Igen. Nem akar, de szokott, de ez a sírás már nem az a sírás, mint az út elején. Már nem a másik miatt sír hanem önmaga miatt. Elkeseríti a zavarodottság. Mert egy erős nő is futhat csapda felé. Amiről azt hiszi az elején tudja csinálni, de aztán rájön, hogy olyan húrokat pengetnek a lelkében, amit nem akar érezni. Mert fáj. Mert nem elég tiszta. Mert nincs biztos fogás rajta. Mert kétségekkel teli. Akkor sír. Visszazár és ha ügyes volt csak annyira sérül, hogy még erősebb legyen tőle. 

Mindannyian ugyanazokat a lépcsőfokokat másszuk. Mindannyian ugyanazokat a csapdákat kerülgetjük. Szeretünk, elbukunk, felállunk, lesöpörjük a ruhánkat és soha nem adjuk fel! Az út végén találkozunk az igazi önmagunkkal, az igaz érzésekkel. Jutalmul csodát kapunk, ahonnan már visszanézni sem fáj.