A férfi, akit imádtam, kitörölt az életéből…

Naiv és tapasztalatlan fruskaként úgy gondoltam, hogy egyszer majd felbukkan az életemben a Szívdöglesztő Herceg. Esténként az ágyamban fekve a csillagokat néztem az ablakon keresztül, és ábrándoztam.

Elképzeltem, hogy Mr. Mesebeli magához húz, két keze közé fogja az arcomat, majd hevesen megcsókol.  Sokat fantáziáltam arról is, milyen lesz az első együttlétünk. Annyira erősen munkálkodott bennem a vágy, hogy szinte éreztem azt a misztikus állapotot, ahogyan a titokzatos férfival összefonódik a lelkünk és a testünk.

Sokáig tényleg elhittem, hogy a szerelemnek olyannak kell lenni, mint a cukormázas hollywoodi filmekben. Ezért aztán mindig azt a férfit kerestem, aki intenzív érzéseket váltott ki belőlem. Elfojthatatlan tüzet, megállíthatatlan erőt, vad sodrást, erotikus eksztázist akartam – hát megkaptam. Berobbant az életembe a nagybetűs férfi.

Már az első percben, amikor megpillantottam egy étterem kivilágított teraszán, tudtam, hogy fontos szerepe lesz a szívemben. Villámcsapásszerűen ért a találkozás, olyan elsöprő erővel, amilyet korábban soha nem tapasztaltam. A közelében úgy éreztem, mintha én lennék a főszereplője a legszebb szerelmi történetnek. Igaz, sok csúf békát kellett megcsókolnom, mire megtaláltam a hercegemet, de megérte a várakozás.

Mert ő aztán tényleg maga volt a meglepetés. Izgalmasabbnál izgalmasabb helyszínekre szervezett randevút, elvitt a kedvenc görög szigetemre, hőlégballonozást kaptam születésnapi ajándékba – és még sorolhatnám. De nemcsak a programok terén, az ágyban is roppant kreatív volt. Kiderült, hogy amiket a filmekben láttam, egyáltalán nem közhelyek.

Tényleg újjászülettem a karjaiban, és minden együtt töltött percet csodaként éltem meg. Szerelembe esni. Ebben a kapcsolatban értettem meg, mit jelent ez a kifejezés. Pozitív és negatív értelemben egyaránt. Négy év után ugyanis közölte velem, hogy nincs értelme folytatni, mert új impulzusokra vágyik. Az egészben nem az volt a legrosszabb, hogy hirtelen vége szakadt az álomvilágnak, hanem a tudat, hogy a férfi, akit imádtam, egyszerűen KITÖRÖLT az életéből.

FORRÁS: PEXELS

Hosszú önismereti munka eredménye az a felismerés, hogy a románcunk kezdettől fogva kudarcra volt ítélve. Hogy minden, ami mesébe illőnek tűnt, csak mulandó illúzió volt. Igen, hasonló vágyaink voltak, amikor utazásról, vásárlásról, szexről esett szó, de soha nem voltunk egyenlőek. Valahogyan mindig az ő oldalára billent a mérleg nyelve, az ő szabályai szerint játszottunk.

De olyan sokáig lebegtem behunyt szemmel a rózsaszín ködben, hogy nem vettem észre.

Ha visszagondolok arra a hiszékeny, szentimentális libára, teljesen mást látok, mint ma, amikor a tükörbe pillantok. Egy érett és racionálisan gondolkodó nőt, aki  megtanult okosan szeretni. A jelenlegi kapcsolatomban nincsenek extatikus orgazmusok, szakadó esőben egymást felfaló csókok, szövevényes vagy meghökkentő fordulatok.

Van viszont biztonság, megbecsülés, tisztelet, egyfelé tartás és közös célok, amik szövetséggé kovácsoltak bennünket. A régi énem valószínűleg unalmasnak tartotta volna mindezt, a mostani énem viszont hálás, hogy megtapasztalhatja, milyen az érzelmileg érett szerelem.

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok