A férfiak nem szeretik, ha egy nőnek jó a humora!

„Túl vicces vagy, és baromira zavar, hogy nem tudlak überelni. Sajnálom, de nem én vagyok a te embered.” Amikor elolvastam az egyik matchem üzenetét, hirtelen nem tudtam eldönteni, bóknak vagy sértésnek vegyem-e.

Azért sem értettem, mert a korábbi beszélgetéseink nagyon jó hangulatban teltek, az illető semmilyen jelét nem adta annak, hogy ne értékelné a karakteremet. Ettől kezdve ott ragadtak a fejemben az illető szavai, és nem hagytak nyugodni. Ezért mini közvélemény-kutatást végeztem az egyik társkereső appon, hogy kiderítsem, szeretik-e a férfiak a vicces nőket. A válaszok teljes mértékben megdöbbentettek.

Az általam megkérdezettek szinte kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy a nő humorérzéke huszadrangú számukra. Sokkal többet nyom a latban, hogy a másik fél milyen külsővel rendelkezik. Nem tehetek rólam, nálam ez egy öröklött tulajdonság. Apám igazi tréfagyártó, jókedvű ember, intellektusához pedig kellő adag önirónia párosul.

Már egész fiatalon felfedeztem magamban sziporkázó szellemességét, amivel akkoriban az osztálytársaimat, később a baráti körömet szórakoztattam. Ők igen, az ismerkedéseim során a jelöltek viszont nem igazán értékelik a művészlelkemből adódó sziporkázásaimat. Az évek során megtapasztaltam: a férfiak többsége CSAK elméletben találja vonzónak a humorérzéket a nőkben.

A valóságban viszont nem szeretne együtt élni egy „poéngyárossal”.

Miért? A. túl nagy falat. B. Nem ő van a figyelem középpontjában. C. Egy nő nem lehet egyszerre szexi és vicces. A szingli éveim alatt teljesen világossá vált számomra, hogy egy csipkelődő, önmagát is kifigurázó nő nem mindenkinek komfortos. Ha nem rendelkeznék egészséges önbizalommal, és nem tudnám az ellenkezőjét, akkor azt hihetném, hogy harmatgyengék a vicceim.

FORRÁS: UNSPLASH

Az én esetemben azonban nem erről van szó. Megszámolni sem tudom, hányszor futottam bele olyan helyzetekbe, hogy valaki nem vette a poént, és óriási sértődés vagy szakítás lett belőle. Az egyik exemnek például karácsonyra egy izmos férfitestet ábrázoló kötényt vettem, közepén egy jól megtermett szerszámmal. Tréfának szántam, ezzel is jelezve, hogy nem veszem komolyan ezt az ünnepi látszatérzelgősséget.

Ő viszont a péniszméretére utaló célzást látta benne, és annyira a szívére vette a dolgot, hogy szakított velem. Úgy érzem, a humorérzék egyre jobban kiveszik az ellenkező nemből. Sokan a nevetés helyett inkább kesergéssel, frusztrációval és a sebeik nyalogatására sok energiát fordítva élik az életüket. Tisztában vagyok azzal, hogy az én humorom kissé ellentmondásos, hiszen egyszerre közvetít sebezhetőséget és magabiztosságot.

Amikor viccet csinálok magamból, azzal tulajdonképpen felhívom a figyelmet valamire, amiben bizonytalan és ügyetlen vagyok. De egyben öntudatot is kifejezek, megmutatva, hogy a hibáim ellenére is jól érzem magam a bőrömben. Talán nagyobb sikereim lennének, ha elfojtanám a bennem lakozó komikát és visszafogottan viselkednék a férfiakkal.

De az már nem én lennék. Ezért inkább próbálom egyfajta szűrőként alkalmazni a bohókás attitűdömet: a randipartner igenis legyen tisztában azzal, hogy egy jópofa, talpraesett nővel ismerkedik. Ha ezzel elriasztok valakit, akkor úgysem nekem való.

Enikő történetét Császár Zsanett jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash