A kutyámat is el kell fogadnod, ha szeretsz!

Ahogyan a lökött macskás nőket, a kettyós kutyás csajokat is nagy divat megbélyegezni, csak mert bizonyos prioritásaik eltérnek a nem kutyásokétól. Szeretem azt hinni, hogy ez inkább félreértésből fakad, mint gonoszságból. 

Néhány gyakori konfliktusforrás elkerülhető, ha értjük egymást. Ha kutyátlan vagy, aki épp kutyással szeretne ismerkedni – vagy egy ismerős, aki nem érti, miért nem verem láncra a tacskányt a kert végében -, akkor ez a pár gondolat neked szól.

„Nehogy már egy kutyához alkalmazkodjak…”

Először is: a kutya volt itt előbb. Ne aggódj, a kutya nincs rangban fölötted, nem kell a kénye-kedvét szolgálnod. Viszont tény, hogy a kutyámnak és nekem van egy kialakult napi rutinunk, ami mindkettőnknek jó, és amihez ragaszkodunk. Reggeli és esti séta, játék idő, étkezés a megszokott időben. Ha velünk maradsz, része lehetsz a rutinnak, vagy alakíthatunk ki új, közös szokásokat. Ha nem maradsz, mi akkor is egy falka leszünk.

„A kutya nem való a lakásba. Kint a helye.”

A kutya velem lakik, mert én úgy döntöttem. És nem tudok arról, hogy megvetted volna a lakásomat, vagy te lennél a főbérlőm. Egyébként a kutyám nem biodíszlet vagy tápon üzemelő riasztóberendezés, hanem társállat, akihez kötődöm, aki fontos nekem. Ezen nem fogok senki kedvéért változtatni. Ha ezt nem fogadod el, akkor engem nem fogadsz el, úgy pedig mit is akarsz tőlem konkrétan?

„Mi az, hogy nem érsz rá rögtön munka után? A kis korcs megvár.”

Igen, megvár. Ebből áll a napja, hogy rám vár. Kivétel, amikor békésen hortyog, játékokat pakol, vagy éppen kíváncsiságból lerágja a PVC szegőt a falról. Mivel te elvileg magasabb fejlettségi szinten állsz, te is tudsz rám várni egy órával többet, míg az ő alapvető szükségleteit ellátom. Utána mehet a kávé, a kocsma, a vacsora, a bármi.

Egyébként képzeld el, hogy nálad a WC csak reggel hatkor és mondjuk délután négykor működik, közben végig vissza kell tartsd, ráadásul a hűtőd is időzáras, nem akkor nyúlsz bele egy kis kajáért, amikor csak akarsz. Ugye, nem is tűnik annyira egyszerűnek?

„Ha férjhez mész, megszabadulsz tőle, ugye?”

Ezt jó esetben sosem fogom hallani, mert ha ilyen a felfogásod, akkor el sem jutunk odáig, hogy feljogosítva érezd magad ezt kimondani. Ha valami fatális tévedés folytán mégis, akkor felejtsd el, és engem is! Én se kérném, hogy a kedvemért megválj bármitől, ami neked fontos, legyen az az öreg pénznyelő autód, vagy akár az antik pornógyűjteményed.

A KÉPEN: MAZSI, GÁL ORSOLYA SAJÁT FOTÓJA

A kutyám egy élőlény, akiért felelősséget vállaltam, semmiért nem vagyok hajlandó eldobni őt. Ez azt is jelenti, hogy ha beteg lesz, ugyanúgy fogok neki orvost keríteni és ápolni, mintha humán családtagról lenne szó. És nem, ha rosszul van, nem a buli lesz az első gondolatom.

„Minek ruha a kutyára? Ez egy állat.”

Nem menyasszonyi ruhát adtam rá, még csak nem is T-rex jelmezt. Ez egy egyszerű esőkabát. Mindenkinek jobb, ha nem áraszt ázottkutya-szagot, nem úszik sárban az egész bundája, és nem kell esős heteken minden séta után samponnal fullosan megfürdetni.

Néhány kutyaruhának igenis funkciója van, bizonyos fajtáknál egy esőkabát és egy vastagabb télikabát nem divathóbort, hanem az alapfelszerelés része. Ugyan van mindegyikből két szettje a négylábúmnak, de lássuk be, még mindig nekem van több ruhám…

„Tele van a környék kutyagumival, miattatok bűzlik a város.”

Egyet szögezzünk le: a normális kutyás összeszedi, nem hagyja ott. Sajnos van bunkó kutyás, aki otthagyja, de ez nem az én hibám. Egyébként ezt a kutyaszar aduászt lehetőleg ne akkor lődd el, amikor éppen lazán elpöckölöd a cigicsikket, vagy az összegyűrt italosdobozt elpottyantod valahol az utcán, mert akkor nettó ellenséges leszek!

„Szülj gyereket inkább, akkor majd nem lesz szükséged olyan pótlékra, mint a kutya…”

Ezek nem zárják ki egymást: hány gyerekes-kutyás ismerősöd is van? Másrészt a kutyázásnak nem sok köze van a gyerekneveléshez, bár mindkettőnél jó pont a következetesség és a rendszer. A kutyámat nagyon szeretem, mint egy családtagot, viszont tisztában vagyok azzal, amivel minden gazdinak kellene: ő nem embergyerek.

Nem jó senkinek, főleg neki, ha akként kezeljük, és nem a kutya szükségleteinek megfelelően neveljük és tanítjuk. A sort bőven tudnám még folytatni, de itt is érvényes az, hogy párbeszéddel és nyitottsággal sok minden megoldható.

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok