A legjobb barátom egy prostit akar feleségül venni!

Négy éve, amikor elváltam, azt hittem, hogy sokkal könnyebben fog menni a társkeresés. Az ismereteim szerint sok egyedülálló nő van az országban, sokáig mégsem sikerült felmutatnom egy valamirevaló kapcsolatot sem. 

Egy nőben sem találtam meg azt, amit kerestem – ami hiányzott ahhoz, hogy teljesnek érezzem az életem. Így meguntam a komoly kapcsolat keresését, és inkább csak arra utaztam, hogy jól érezzem magam a szabadidőmben. Olyan nők között kezdtem nézelődni, akik csak szexkapcsolatot akartak.

Igaz, ezt nem ingyen tették… De én nem is vágytam többre. Hamar meg is találtam azt a nőt, aki megtetszett. Találkoztunk, nem csalódtam benne, és nem is bántam meg egy cseppet sem, hogy pénzen vettem örömöt. Havonta kétszer elmentem hozzá, majd felfrissülve, kivasalt ráncokkal távoztam.

Ebben így nincs semmi különös, de még csak nem is érdekes… Ám most jön a csavar. Gábor barátommal gyerekkorunk óta jóban vagyunk. Szintén azon férfiak közé tartozik, akik elváltak és újrakezdték az életet. Ő más, mint én – azt vallja, hogy inkább örökre egyedül marad, és soha nem lesz többé nővel, de nem fog fizetni a szexért.

Pár hete megírta nekem, hogy újra szerelmes: két hónapja megismerkedett egy nővel, akivel nagyon megértik egymást, és már azon gondolkodik, hogy megkéri a kezét. Megbeszéltük, hogy egyik szombaton elmegyünk valami normális étterembe és tartunk egy jó dumapartit.

FORRÁS: PEXELS

Elérkezett a nap, de még délelőtt úgy éreztem, jó lenne találkozni a titkos “barátnőmmel”, aki szerencsére épp ráért, bár csak egy órája volt rám – azt mondta, délután valami családi összejövetelre hivatalos. Meg is volt a találkánk, ettől még jobb kedvem lett, utána pedig a Gáborral való találkozásra készültem.

Én értem oda elsőnek az étterembe, Gábor pár perccel utánam érkezett. Iszogattunk, közben pedig folyton a kedveséről beszélt, folyamatosan dicsérte. Kibökte, hogy úgy tervezte, együtt jönnek és meglepnek, de a lánynak közbejött valami, így ő csak később érkezik. Nagyon örültem a barátom boldogságának, és kíváncsian vártam, hogy megismerjem azt a nőt, akinek ezt köszönhette. Egyszer csak Gábor felpattant, mert meglátta szíve hölgyét. Leplezetlen örömmel megölelte, megcsókolta, majd odavezette hozzám – és akkor majdnem hanyatt estem a döbbenettől…

Gábor szerelme ugyanis az a prosti volt, akihez járok. Természetesen ő is megismert, de ügyesen eljátszotta, hogy akkor lát először. Ártatlanul mosolygott, de közben cinkosan kacsintott egyet, az üdvözlő puszinál pedig a fülembe súgta, hogy ne áruljam el. Aztán óvatosan, hogy Gábor meg ne lássa, megcsókolta a fülcimpámat, amit olyan nagyon szerettem... Nem tudtam se köpni, se nyelni. Most aztán mi legyen? Csináljak jelenetet? Megmondjam a barátomnak, hogy egy örömlányt akar feleségül venni, vagy hallgassak?

Talán tisztább lenne, ha előállnék az igazsággal, de valahogy nem visz rá a lélek. Az eset óta hetek teltek el, és én még mindig halogatom a döntést. Inkább kerülöm Gábor társaságát, hogy ne kelljen a szemébe néznem. Tudom, hogy össze fogom törni a boldogságát, ha előállok az igazsággal, de azt sem hagyhatom, hogy átverjék. De hogy lehet egy ilyen dolgot tapintatosan közölni valakivel?

József  történetét Molnár Csanád jegyezte le.

Nyitókép:Pexels

Tovább olvasok