A mai nők érzékeny férfit keresnek, és ez sok pasinak ijesztő…

Ahogy az ismerkedésünk során teltek a hetek, majd a hónapok, minden találkozásunk ugyanarról szólt. Eleinte üdítő a nevetés és az önfeledt szórakozások végtelen sora. De ahogy telt az idő, továbbra is csak a felszínt kapargattuk. 

Ha komolyabb témákra terelődött a szó, mindenre üres dumákat, idétlen vicceket adott válaszul. Úgy tűnt, minden klappol köztünk, de mintha szigorúan behatárolta volna, meddig enged be az életébe. Azért egy-egy őszinte félmondatot sikerült kicsikarnom Daniból.

Egyik alkalommal annyit fűzött hozzá a szokásos fejtegetésemhez: ha egy pasi bárki – beleértve a barátnőjét is – jelenlétében sír, azzal csorbát szenved a férfiassága. Úgy beszélt erről, mintha ez valamiféle olyan módja lenne az emberi méltóság elvesztésének, amit már sosem kaphat vissza. Rá kellett jönnöm, mindenkinek csak a felszín jut. A mélyebb dolgokat úgy rejtegeti az emberi kapcsolatai elől, mint valamiféle szégyenletes titkot.

Eszembe jutott egy ismert bizalomjáték, amit minden párommal játszottunk. Az, amikor egyikőtök hátat fordítva, lendületesen dőlni kezd, neked pedig el kell kapnod, épp, mielőtt hanyatt esne. Eleinte baromi rosszul ment. Nem mertem hátradőlni. Aztán megtanultam élvezni ezt a rövid szabadesést és belepuffanni a másik karjaiba. Épp úgy, ahogy én kaptam el őket, megóvva a földre bukástól.

Úgy érzem, a mi generációnk férfi tagjai bizonyos értelemben csapdában érzik magukat, és ebben van is valami. Hoznak otthonról egy képet, ahol apa a kenyérkereső. Kemény, szótlanabb, nem érzeleg. Nyilván nem egy tuskó, de a babusgatás akkor is anya asztala. Utána a hozzávetőleg 20-40 év közötti pasi megpróbál megismerkedni a kiszemeltjével. Csakhogy közben a világ változott, és egyre inkább igény van az érzékeny férfiakra.

Forrás: Unsplash

Ma már jogosan várjuk el azt is, hogy egy férfi kivegye a részét a házimunkából, gyermeknevelésből. Ennek viszont a legnehezebb része azt hiszem, az érzelmek felvállalása és kimutatása. Ami nem abban merül ki, hogy minél drágább ajándékokkal halmozd el Klárikát. Ez is lehet egy módja a szeretet kimutatásának, és legyünk őszinték, mindenki szeret szép dolgokat kapni.

Viszont, ami egy mai nő számára talán a legfontosabb, hogy a párja ne csak kenyérkereső legyen. A legtöbben ugyanúgy kivesszük a részünket ebből – hacsak nem pályázol luxusfeleség karrierre. Amikor viszont nem bírod tovább, hogy egy robottal próbálsz emberi kapcsolatot teremteni, sok férfi – elkeseredésében – az egyetlen számukra megemészthető válaszhoz nyúl. „Nem kerestem annyit, amennyit a nagysága elvárt volna” – mondják. És fel sem ismerik, hogy nem ez volt a baj. Mert ott van az a világ, amiben felnőttek, az értékek, amiket otthonról hoztak magukkal.

Sok mostani férfinak kell szembesülnie vele, hogy egy nőnek már mások az igényei, hogy érzelmi partnerre vágyik. Bár én is kissé konzervatív vagyok ezen a téren. Ha azt hallom, „nő”, akkor olyan fogalmak jutnak eszembe: gondoskodás, otthon, melegség. Míg a „férfi” számomra az a fajta fizikai erő, ami biztonságot nyújt és védelmez. De ahogy egy gondoskodó nő képes anyatigrisként védelmezni a szeretteit, úgy ez a védelmező erő is képes megnyugtató öleléssel közeledni, ami az otthon melegét nyújtja.

Tévúton jár, akinek meggyőződése, hogy kevésbé lesz férfi, ha el meri mondani, ami fáj, vagy adott esetben sír. Én ezekben a pillanatokban éreztem magam a legközelebb a másikhoz. Ha valaki megosztja velem egy ilyen sebezhető pillanatát, az olyan érzést ad, amit a legszebb udvarló szavak sem nyújtanak.

Sokaknak az intimitás szóról egyből a szex jut eszükbe. Rossz válasz. Az intimitás ennél sokkal összetettebb kell, hogy legyen. Ennek a megalapozásához viszont bizalomra van szükség. Daninak nem tudtam segíteni, hogy elég magabiztos legyen ahhoz, hogy elhiggye: nem attól lesz férfi, hogy minden emberi érzését háttérbe szorítja. Így bennem sem tudott megbízni annyira, hogy biztos legyen benne: ha szabadesés közben zuhanna, ott leszek mögötte és elkapom.

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok