A nő, aki „ellopta” a királyt a trónról: Wallis Simpson

Azzal vádolták, hogy ellopta a királyt és lezüllesztette a monarchiát. Pénzsóvár, excentrikus, náciszimpatizáns – számos jelzőt aggattak a nőre, aki egyike volt a brit királyi család elképesztő nőalakjainak. 

Wallis Simpson azonban sosem vágyott a királyi hitves posztjára, nélküle viszont a ma is uralkodó Erzsébet királynőt soha nem koronázták volna meg. Pedig Wallis különösebben nem volt se szép, se briliáns. Hangja harsány volt, vonásai férfiasak. Folyamatos neurózisban szenvedett a súlya miatt, ha épp nem valamelyik extrém diétát próbálta ki, akkor az ételt vízzel vagy viszkivel helyettesítette.

Nem rajongott a kultúráért, a könyvekért, cserében egy sor fóbiával küzdött. Rettegett a repüléstől, a magasságtól, a hirtelen zajoktól pedig hisztérikussá vált. Rajongott a pénzért és az ékszerekért – nem lehetett olyan szerény alkalom, hogy ő ne hercegnőként jelenjen meg. Barátként meglehetősen limitáltak voltak a képességei, úgy gyűjtötte ellenségeit, mint más a szalvétát.

„Sose lehetsz túl gazdag vagy túl vékony” – mondta egyszer Simpson, aki 36 évvel a halála után is megosztó figura maradt a történelemben. Akkor mégis mit evett rajta a trónörökös, mivel bűvölte el két korábbi férjét vagy azokat, akik nem gyűlölték? Gyerekként is lázadó sztár volt, ha nem a cigit szívta, akkor fiúkat csavart az ujja köré. Már ekkor gyűjtötte a stílusos ruhákat, valamint a vagyonos, jó nevű ismerősöket.

Mágneses hatása diploma után sem szűnt meg, amikor Floridába ment. Itt zúgott bele a haditengerészet pilótájába, aki első férje lett. Bár hosszú évekig együtt maradtak, a férfi súlyos alkoholizmusa hamar, az esküvő után kiderült. Válása idején már kapcsolatba került második férjével, Ernest Simpsonnal. A nem dúsgazdag, nem túl sármos Simpson legnagyobb erénye megbízhatósága volt.

Wallis olyannyira biztonságban érezte magát mellette, hogy még későbbi nászútjáról is neki írt levelet. Az apját korán elvesztő lány gyerekkorát leginkább az egzisztenciális bizonytalanság hatotta át. Extrém pénzsóvársága, vagyon- és ékszerhalmozása mögött sokan a szegénységtől való félelmet gyanították, de emiatt senki nem érzett részvétet iránta.

Wallis és a trónörökös szerelmi története az első pillanattól kezdve lázban tartotta a közvéleményt, a sajtót, és persze a királyi családot. VIII. Edward még egy évig sem volt király, amikor úgy döntött, hogy az imádott nőért lemond a trónról. Tette a brit monarchia történetének egyik legelképesztőbb gesztusa, mindezidáig az egyetlen uralkodó, aki szándékosan távozott a trónról.

Mai napig érthetetlen sokak számára, hogy volt képes lemondani egy kétszeresen elvált, amerikai, vulgáris stílusáról ismert nőért. A válasz egyfelől Edward személyiségében, másfelől a páros közötti pszichoszexuális dinamikában rejlik. Hiába nevelték királynak születésétől kezdve, Edwardot egyáltalán nem izgatta a korona.

Leveleiben számos alkalommal leírta, hogy a monarchia a múlt képződménye. A birodalom üdvöskéje volt, jóképű, szőke, sármos és intelligens. Hiába volt azonban okos, unatkozott, untatta a hagyományos királyi kötelezettség, maga az elavult királyság is. Szélsőséges neurózisa szinte meghívó volt Wallis számára. Edward megszállottja volt az edzéseknek és a vékony lábaknak, sokszor csupán narancsot evett egy nap.

Ő is dohányzott, ivott, és mindent szeretett, ami modern volt: jazz, éjszakai klub, telefon, koktél és bármi amerikai. Mire találkozott az újvilági Simpsonnal, már végtelenül unta helyzetét. Üdítőleg hatott rá a nagyszájú amerikai nő, aki elbűvölte őt magabiztos, agresszív stílusával. Még az is szórakoztatta, ha Wallis tiszteletlenül beszélt hozzá.

Közösen osztoztak a partik, az extravagancia, az ékszerek és a diéta szeretetében. Minél inkább kiborult szerelmüktől Edward környezete, ő annál inkább úgy érezte, hogy Wallis számára az oxigén. Ketten voltak a világ ellen.  A nő iránti megszállottsága még Wallist is meglepte. Persze hízelgett neki a kitüntetett figyelem, és hogy bejutott a legjobb körökbe, de végig abban bízott, hogy Edward végül belefárad.

A herceg azonban halála napjáig rajongott Wallisért – ma azt mondanánk, egyfajta szadomazo kapcsolat volt az övék. Két sérült lelkű ember találkozása, akik egymás pszichéjét táplálják. A herceg szolgai rajongása tüzelte Wallis kegyetlenkedéseit, aki gyakran büntette például a férfit, ha az asztalnál helytelenül tartotta az evőeszközt. A trónról való lemondás után francia száműzetésben éltek, ott is házasodtak össze.

Wallis közgyűlölet tárgya lett, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy mindig kifogástalanul, felékszerezetten jelenjen meg. Ha nem vásárolt vagy jótékonykodott, akkor elegáns vacsorákat tartott. Először Edward halt meg, Wallis kilenc év múlva követte, ám halála szörnyű, elnyújtott volt.

Mintha ez lett volna a büntetése, amiért felforralta a monarchia lágyan bugyogó vizét.

Wallis Simpson nagy árat fizetett kapzsiságáért: noha őt vádolták a herceg csapdába ejtésével, saját magát is abba zárta. Ő maga volt az élő közmondás: vigyázz, hogy mit kívánsz!

Nyitókép: Wikipédia