A pasim irigy az orgazmusomra!
A párom türelmes, kedves, jó humorú férfi és mindenben mellettem áll. Eleinte az ágyban is tökéletes volt köztünk az összhang, de fél év után kezdtem érezni, hogy valami nem stimmel.
Egyre kevesebbszer akart sz*xelni, pedig korábban mindig ő kezdeményezett. Persze kerestem a magyarázatokat, próbáltam vele erről beszélgetni többször is, de mindig hárított. Mindemellett úgy tűnt, hogy figyeli, érti a testem jelzéseit és tetszenek neki az ösztönös megnyilvánulásaim, mégsem éreztük a korábbi vibrálást.
Valószínűleg most is miérteken agyalnék, ha a véletlen nem dobta volna elém azokat a válaszokat, amelyek révén közelebb kerültem az igazsághoz.
Néhány nappal ezelőtt ugyanis szembejött velem az egyik fórumon egy bejegyzés. Az álneves fickó azt fejtegette, hogy a barátnője képes egymás után többször elélvezni, ráadásul mindegyik orgazmusa felér egyfajta extázissal. A csaj a kielégülés pillanatában szabályosan vonaglik, sikít, őrjöng a gyönyörtől, és az egész teste úgy rángatózik, mintha belenyúlt volna a 220-ba.
A illető szégyenkezve ismerte be, hogy irigykedik a csaja által megélt impulzusokra, és emiatt egy unalmas, pocsék szeretőnek látja magát.
Amikor elolvastam ezeket a sorokat, hirtelen ahaélményem támadt, és felállítottam a gyorsdiagnózist: a pasim orgazmusirigységben szenved! Úgy döntöttem, hogy nyíltan, köntörfalazás nélkül rákérdezek: jó nyomon járok-e, vagy ha mégsem, akkor miért viselkedik ilyen furcsán és távolságtartóan a sz*xet illetően.
A kedvesem először úgy tett, mintha nem értené, miről beszélek. Félig mérgesen, félig meglepődve forgatta a szemeit: hogy hát csakugyan ezt gondolom róla, hogy féltékeny lenne az én kéjes érzéseimre? Ezután az intermezzo után azzal büntetett, hogy napokig nem szólt hozzám, aztán egyik este megtört a jég. Vacsora után leült mellém a kanapéra, és elkezdett mesélni a titkairól. A bátyjával egy szobában laktak, így a kamaszéveit azzal töltötte, hogy a lehető legcsendesebben próbált maszturbálni, miközben végig bűntudatot és szégyent érzett. A régi hangalámondásos (és szerinte totál ciki) pornófilmeknek köszönhetően pedig állandóan görcsöl a saját sz*xhangja miatt. Többek között azért, mert nem akar nevetségessé válni egy elnyújtott oroszlánbőgéssel vagy egy death metal hörgéssel.
A kitárulkozásának köszönhetően megértettem őt és azokat a férfiakat, akik hozzá hasonlóan visszafogottan, szokatlanul viselkedtek az ágyamban. Itt azonban meg kell említenem a tudatosság szót. Az irigység egy érzelem, az összehasonlítgatás (= alattomos örömgyilkos) pedig egy szokás. Amivel tudatosan kell foglalkozni, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy az ilyesfajta érzések csak úgy felbukkannak a semmiből. Egyébként zsákutcába kerülhet a kapcsolat.
Ha ugyanis valaki sz*x közben folyton azon dilemmázik, hogy „Húú, a párom orgazmusa sokkal intenzívebb, izgalmasabb, mélyebb, hosszabb (stb.), mint az enyém”, azzal csak tovább növeli a gátoltság, a kudarc és a meg nem felelés érzését. Közhelyesnek tűnhet ez a mondat, de az “orgazmusirigység” feloldásának kulcsa a vágyakról, szükségletekről való kommunikációban rejlik. És hát az erotikus eszközökről sem szabad megfeledkezni, amelyek segíthetnek növelni a sz*xuális önbizalmat és az intimitás élvezetét.
Nyitókép: Midjourney