A szerelem sérülékeny léggömb, bármikor kipukkadhat!

Van az a régi vicc, hogy a székely házaspár ül a lócán, és az asszony így szól a férjéhez: “Szeretsz-e még engem? Sosem mondod.” Mire a férj: “Egyszer megmondtam. Ha változás lesz, szólok.” Ez azért is vicces, mert sok embernél ez tényleg a valóság…

Vannak, akik elkövetik azt a hibát, hogy úgy gondolják, az érzelmek, a kimondott szavak állandóak, örökkévalók. Ha azt mondja valaki, szeretlek, az olyan, mintha egy kőoszlopba vésték volna bele a szavait, érzéseit. Mint az érettségi: megszerezted, van róla egy papírod, ez már le van tudva, ki lehet pipálni. Ezzel a tudattal nyugodtan hátra is dőlnek.

De az érzések nem olyanok, mint a szilárd kőoszlopok, inkább, mint a léggömbök.

Ha beleszeretsz valakibe, egy csomó-csomó színes lufi repked benned, feszítenek, csiklandoznak, jó érzéssel töltenek el. Tényleg úgy érezheted, hogy a föld felett lebegsz. Viszont ezek nem elpusztíthatatlanok, nagyon is sérülékeny jószágok. Oda kell figyelni rájuk, óvni kell őket. Mert ha elhanyagolják őket, akkor idővel lehet, hogy egyszerűen csak leeresztenek. Ugyan érzed, hogy van ott még valami, de más lett, kevesebb, fakóbb.

FORRÁS: SHUTTERSTOCK

Ami ennél is rosszabb: tehetnek veled olyat, ami miatt elkezdenek szétdurranni benned a kis szeretet/szerelem/bizalom/intimitás lufik. Ha azt tapasztalod, hogy nem törődnek veled. Ha hazudnak neked, ha szavakkal, tettekkel bántanak, ha értéktelenként kezelnek, ha megcsalnak (szerintem ez önmagában olyan, mint egy nyílzápor).

És végül, ha magadba nézel, akkor azt látod, hogy egy szúrós tüskebokor közepén árválkodik magányosan pár remegő érzelem labda. Talán a félelem már erősebb benned, a félelem attól, hogy ez a pár számodra oly becses érzelem is el fog pusztulni – hogy el fogják pusztítani. A nyújtózkodó tövisek hegyes árnyékai vetülnek a boldog gondolataidra.

Hiába vágynál rá, már nem mersz igazán szeretni, igazán bízni, igazán átadni magad, mert félsz, hogy mikor jön a következő szúrás. Ami újra fájdalmat okoz, ami újra pusztít – amíg már nem lesz mit. Megrémít, hogy el kellene fogadnod, hogy üresség marad benned, hogy azt kell mondanod: már nem vagyok képes szeretni téged, mert ha szeretlek, az csak szenvedés nekem.

Nem elég, ha egyszer azt mondjuk, szeretlek. Ezt folyamatosan bizonyítani kell, táplálni, megtartani. A szerelem nem egy díj, amit megszerezhetünk magunknak. A szerelem ajándék, amit újra és újra ki kell érdemelni.