A szerető sorsa kín és magány!

2022-06-16 Baranyai Kata Esszencia

Baromi dühítő, hogy anyám untig ismételt mondásai rendre értelmet nyernek. Pedig éveken át hittem, hogy csupán üres frázisok. Mondjuk, ahhoz, hogy belássam, igaza volt, meg kellett szegénynek halnia. De ez egy másik történet. A sors keserédes humora.

Szóval, ahogy fekszem a homokban és bámulom az égszínkék ciprusi eget egyedül, ráébredek, hogy anyám nem tévedett. Tényleg igaz, hogy ha pasiról van szó, akkor két fontos szabályt nem szabad áthágni: anyámasszony katonájával – értsd, 25 felett is otthon lakik – vagy nős pasival nem kezdünk. És ezek alól nincs kivétel. Teljesen mindegy, hogy milyen szcenárióval állnak elő. Mert ugye magyarázat az lesz.

A hülye érzékeny lelkű, mindent és mindenkit is megmenteni akaró nő meg simán benyalja. Ez esetben ugye én. Habár az évek alatt a lecke felét már legalább megtanultam. Az anyámasszony katona, de magukat jól függetlennek álcázó nyápicokat már könnyen pattintom le. A másik verzió – meglepetés!!! – betalált. És kínomban már csak röhögni tudok magamon, ahogy harmadik napja egyedül süttetem magam a kettőnknek lefoglalt szálloda medencéjének partján.

Persze, hogy én vagyok a hülye. Meg a cafka, meg a szerencsétlen, meg úgy minden egyben. Mert a szerető – pláne, ha nő – csak egy erkölcstelen rohadék lehet. Azt meg már a második koktél mondatja velem, hogy rohadjon meg az összes nős pasi, aki nem képes hűséges lenni. Lenne bennetek annyi legalább, hogy csak fejben csaltok. Nem flörtölgettek. Nem teszitek a szépet.

Nem suttogtok reménykedő naiváknak „fontos vagy nekem” negédes szavakat eldugott kis pesti kávézókban. Ugyanakkor tudom, hogy bennem van a hiba. Anyám is simán megmondaná, hogy magamnak kerestem a bajt. Nyilván! Mert senki nem fogott fegyvert a fejemhez, hogy felmenjek a legénylakására. És szintúgy senki nem kényszerített, hogy hagyjam magam orálisan a felhők közé repíteni.

FORRÁS: UNSPLASH

Hiszen ez jó. Mit jó? Kibaszott jó, ha találsz valakit, akivel extázis a szex! Nem csupán kielégít, meg jót tesz, meg olyan jólesett. Az egyszerűen csak szex. Jót tesz az egészségnek meg a bőrödnek, de az nem az, amitől ha bevillan egy képkocka, akkor évekkel később is nedves leszel. Ehhez a fajta mámorhoz össze kell állnia a csillagoknak.

Nem elég csupán, hogy izgalmas legyen a másik. Az sem elég önmagában, hogy tessen. Az sem, hogy jó legyen a karjaiba bújni. Az sem, hogy tudjatok beszélgetni. Az sem, hogy értse és élvezze a humorodat. Ezek egyvelege kell patikamérlegen kimért arányban. Olyan arányszámban, aminek ember nem a tudhatója, hogy hogyan mérik. Azt viszont nyugodtan állíthatom, hogy az ilyen partner nem sűrűn bukkan fel az ember életében.

A szerencsésebbeknek egy ilyen kapcsolatból lesz ásó, kapa, nagyharang. A szerencsétlenebbnek meg jut az egyedül napozás a Földközi-tenger legkeletibb szigetén. A szerelem szigetén, mert azért ezt se felejtsük el természetesen. Meg azt se, hogy pont ezt érdemlem. Magányt, szenvedést, kínt. Pedig igyekeztem jó szerető lenni, mert a maximalizmusom itt sem hagyott el.

Remek tippekkel láttam el, hogy hova vigye a feleségét. Mit vegyen fel, mit vegyen az asszonynak. Mikor legyen egy picit elnézőbb, és mikor csapjon jobban az asztalra. Hálás volt érte. Aztán szépen lassan elkezdett visszatérni a hőn áhított szenvedély, az egymásnak vagyunk teremtve érzés.

Megérezték a közös fészek – és persze a meseszép gyerekek – biztonságos, meghitt varázsát.

Ha pedig kiveszem az érzéseimet a képletből, távolabb lépek és messziről szemlélem az egész képet, akkor voltaképpen tudom, hogy ez így van jól. Habár bűnt követtem el, de végeredményben segítettem, hogy egyben maradjon egy gyönyörű család. Talán egy picit őszintébben, boldogabban is, mint előtte… vagy legalábbis ezzel vigasztalom magam.

Laura gondolatait Baranyai Kata jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash