A szerkesztőség legkínosabb randijai

Képzeld el, hogy első randira készülsz egy szimpatikus idegennel. Izgatottan várod a találkozást, abban reménykedve, hogy ezúttal rád mosolyog a szerencse.

Végre eljön a nagy nap, és borzasztóan izgatott vagy, hiszen már jó ideje arról ábrándozol, hogy megtalálod álmaid párját. Kicsíped magad, belebújsz a legcsinosabb ruhádba, leheletnyi parfümöt fújsz a füled mögé, aztán elindulsz a remélt boldogság felé. És mindezt csak azért, hogy az illető beletiporjon a lelkedbe, elvegye az életkedvet, a hitedet és bosszúságot, csalódást vagy kínos feszengést okozzon a kellemes élmények helyett…

Valljuk be, a legtöbbünknek van legalább egy katasztrofális randiélménye. Megkértem a szerkesztőség tagjait, hogy osszák meg veletek ezeket a történeteket. Íme, három közülük.

Peti: „Ki akartam mászni az ablakon!”

„Egyszer randiztam egy lánnyal szilveszterkor. Arról volt szó, hogy elmegyünk valahova bulizni, de végül ott ragadtunk náluk, mert a szülei valamelyik barátjuknál töltötték az év utolsó napját. Üres volt az egész ház, így meglehetősen aktívan töltöttük az éjszakát.

Másnap délelőtt viszont váratlanul beállítottak a szülei, amitől a lány eléggé bestresszelt, mert az ősök úgy tudták, hogy 21 évesen még szűz. Ennek fényében meglehetősen furán vette volna ki magát, ha kiderül, hogy én ott aludtam, amikor a szülei még csak nem is hallottak rólam. Maradjunk annyiban, hogy a lány nagyon távol állt már az ártatlanságtól…

Fontolgattuk a filmekből ismert ablakon kimászós szökést, de a cipőm az előszobában maradt, úgyhogy ezt az ötletet gyorsan elvetettük. Végül aztán azt mondta a szüleinek, hogy egy barátja átjött megszerelni a számítógépét. Ezután arra bátorított, hogy folytassuk, amit elkezdtünk, ami ellen nyilván nekem sem volt kifogásom. Viszont a csaj olyan hangos volt közben, hogy nem hittem el, hogy ezt nem hallják meg alattunk.

Jeleztem is felé, hogy így azért elég nagy a lebukás veszélye, és tartok tőle, hogy az apja vadászpuskával vagy vasvillával állít be, amiért megrontom a lányát. De őt a jelek szerint nem foglalkoztatta ez az eshetőség. Úgyhogy még egy ideig jól éreztük magunkat, majd sikerült úgy kiosonnom a házból, hogy senkivel nem találkoztam. Szerencsére. :)”

Orsolya: „Majdnem a tenyerébe hánytam…”

„Megismerkedtem egy sráccal az egyetemen. Jópofa volt, vicces, előzékeny, úgyhogy nagyon örültem, amikor először elhívott randira. Meg is beszéltük, hogy beülünk valahova borozgatni, beszélgetni. A fickó javasolt egy közeli helyet, ahol finom nedűket árultak. Mondtam neki, hogy mehetünk, de én nem kultiválom a bort, viszont egy pohár sörre vevő vagyok. Ezzel aztán meglett a téma az egész útra: hogy én azért nem szeretem a bort, mert még nem ittam igazán jót. És hölgyeknek egyébként is az való, a sör amolyan alpári férfi ital.

Forrás: Unsplash

 

Amikor megérkeztünk, csak azért is kikért nekem egy pohárral, ráadásul vörösbort, aminek még a szagát sem bírom elviselni. Sugárzó arccal biztatott, hogy legalább egy kicsit igyak belőle, meglátom, milyen élmény lesz! Két kortytól nem fogok meggárgyulni, gondoltam magamban, hát beleittam. De annyira rosszulesett, hogy pár perc múlva a mosdóban kötöttem ki, és hát mit mondjak, vezettem a porcelánbuszt. Ezután közöltem vele, hogy nálam itt vége van a bulinak.

Az illető lovagiasan hazakísért, a következő mondatával azonban végleg elrúgta a pöttyöst: megkérdezte ugyanis, hogy felkísérhet-e a lakásomba. Aztán pedig nem akarta felfogni, hogy részemről nincs folytatás. Hangnemet kellett váltanom, hogy ha nem fejezi be ezt a határozott unszolást, akkor tuti lehányom. Többé nem randiztam vele, amiért nagyon sokáig haragudott rám.”

Zsanett: „Kinek vannak jobb mellei?”

Tinderen kavarodtam össze G-vel, aki némi levelezés után elhívott egy budai galériába. (Emlékszem, azt gondoltam magamban, milyen intelligens fickó lehet az, aki ennyire érti a kortárs művészetet.) Az előtérben megittunk egy kis pezsgőt, és minden tökéletesnek tűnt. G. szórakoztató volt, kedves volt, és még jól is nézett ki!

A kiállítás után úgy döntöttünk, hogy beülünk egy közeli étterembe vacsorázni. Miután kihozták a desszertet, a fickó hirtelen elkezdett vigyorogni, mint valami idióta: „Sokkal viccesebb vagy, mint a volt csajom!” Felpillantottam, és azt láttam, hogy potyognak a könnyei a röhögéstől. „Mondjuk neki azért jobb cickói vannak.”

Teljesen ledöbbentem ezen a kijelentésen, és minden erőmet összeszedve próbáltam felmarkolni a cuccaimat, hogy minél gyorsabban távozhassak. Most jön a csavar a sztoriban. Ő elképedve rám nézett, majd ezt kérdezte: „Nem akarod kifizetni a részedet?” Én erre úgy kiakadtam, hogy nyakon öntöttem a pezsgővel, aztán sarkon fordultam, és kivágtattam az étteremből. Jó darabig messziről kerültem az ismerkedős appokat. Meg a férfiakat.”

Nyitókép: Unsplash

 

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok