A szülővel alvó gyerek szorongó és önállótlan?

„Azt hiszem, miattam ilyen szorongó a lányom. A pszichológus is megírta, hogy az együttalvás önállótlanná teszi a nagyobbacska gyereket” – szögezte le egy kedves barátnőm a minap.

Meghökkentem: én meg amiatt szorongok sokszor, hogy képtelen vagyok bárkivel is együtt aludni, ezáltal pedig kötődésképtelen pszichopatát nevelek. De vajon valóban ennyire kardinális ez a kérdés?

„Együtt a legjobb!” 

Az együttalvást pártolók és annak gyakorlatát követők úgy vélik, ez a legkényelmesebb felállás. Senki nem nyafog anya után éjjel, és mindannyian össze tudnak simulni, bújni, ami nagy biztonságérzetet ad félálomban. Beteg gyerek mellett különösen praktikus, hogy nem kell lázmérővel, orrcseppel vagy ágytállal futkosni. Mindig pontosan tudod, hogy van a kicsi, mert érzed magad mellett. „És ha te szívesen alszol azzal, akit szeretsz, miért várod a gyerektől, hogy egyedül töltse az éjszakát?” – érvelnek sokan.

„Külön a legjobb!”

Mi, különalvók, szintén ezt találjuk a leginkább kényelmes megoldásnak. Megvan a meghitt esti rutin, aztán mindenki visszatér a maga megszokott területére. A gyerek alszik a saját ágyikójában, a felnőtt olvas, filmet néz, dolgozik, szexel, amihez épp kedve van. Esetleg begubózik vagy elterül, és szunyál maga is. Ha aztán szükség van rá az éjjel, felpattan és teszi a dolgát. Az én alvási szokásom mögött nincs különösebb ideológia: így alszom, mert csak így tudok. De lelkifurdalásom persze van néha, amikor látom, hogy komplett családok szunyókálnak összebújva, mint a nyuszik.

Mi az igazság? 

És itt el is érkeztünk a kulcskérdéshez: mindenki úgy alszik, ahogy neki a leginkább kényelmes és pihentető. Az együttalvóknak a közös ágy, matrac és az összebújás lehetősége adja a biztonságot. A különalvóknak meg az, hogy visszahúzódhatnak ingermentes csigaházukba, ami a saját birodalmuk, és ott senki nem zavarja őket. A hátam borsózik attól, amikor az ősanyák a korai kötődés sérülését látják a különalvásban. A neves szexuálpszichológusok meg arról értekeznek, hogy az együttalvók valójában a párjukkal való intimitást hárítják.

Úgyhogy meg is mondtam a barátnőmnek, mit gondolok erről az egészről. Nem az a fontos, ki hol és kivel alszik éjjel, hanem a kontextus, amiben mindez történik.

Forrás: Unsplash

Ez pedig a következő:

  1. Fontos, hogy a szülőpárnak legyen kettesben töltött, meghitt ideje, amiben annyi szex kap helyet, amennyire mindkettejüknek igénye van az adott életszakaszban.  Nyilvánvaló, hogy együtt filmezni, beszélgetni vagy akár összebújni nemcsak a hitvesi ágyban, hanem a kanapén vagy bárhol máshol is lehet. Ezen tehát semmi nem múlik.
  1. Fontos, hogy a felnőttnek legyen egy kis önállósága, divatos szóval élve, énideje is. Vagyis ne csak a gyerekétől, de a párjától függetlenül is maradjon szabadideje, még ha mákszemnyi is. Azzal sincs tehát semmi baj, ha visszavonul egyedül olvasgatni a fotelben, egy barátjával csevegni az erkélyen, horgolni, meditálni, jógázni az esti órákban. Ettől még senki nem lesz lelki sérült.
  1. Fontos, hogy a gyereknek legyen egy meghitt, nyugodt esti rutinja, amiben képes ellazulni és felkészülni az alvásra, mert enélkül sokkal felületesebben és rosszabbul alszik. Ennek része lehet az esti fürdés, meseolvasás, beszélgetés, összebújás, ami megadja az érzést, hogy a család része. Szeretik, elfogadják, figyelnek és vigyáznak rá, óvják az álmát. Nyitottak a szükségleteire, ha éjjel pisilnie kell vagy rosszul érzi magát, van, aki segít.

Úgy gondolom, ezek az igazán fontos dologok – ezzel szemben pedig az, hogy ki hol alszik ezek teljesülése esetén, már pusztán helyrajzi kérdés. Amelyet egyszerű alkati dolgok, fizikai adottságok, gyakorlatias keretek és egyéni preferenciák határoznak meg.

„Jaj, miért is nem te írtál erről cikket a neves szexuálpszichológus helyett” – mondta ezután az említett nőtárs. Úgyhogy gyorsan jeleztem, ezen aztán igazán ne múljon semmi, rögtön hozzá is fogok. Altatás után.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok