Alibi feleség voltam: a férjem a pasikat szereti!

Alibi feleség voltam majdnem 10 évig. Úgy kezdődött minden, mint mindenki másnál: találkozgattunk, ismerkedtünk, idővel megszerettük egymást és összeházasodtunk. Két gyermekünk is született. Boldogan éltünk… legalábbis én ezt szerettem volna hinni.

Ákosnak időnként voltak fura dolgai. Szeretett néha egyedül lenni, elbújni a világ elől, ami azt jelentette, hogy pár havonta 2-3 napra lelépett. Azt mondta, ne aggódjak, szeret engem is, a gyerekeinket is, nem előlünk menekül, de szüksége van egy kis lazításra. Meg nem értettem, de elfogadtam őt ilyennek. Szerettem és megbíztam benne.

Úgy tudtam, hogy ilyenkor biciklis túrákra megy a Mátrába, ahol térerő sincs. Meghagyta, hogy ne is hívjam, ő sem fog tudni se írni, se telefonálni. Ostoba módon elhittem ezt, de nem is tehettem volna mást, hiszen olyan őszintének tűnt. A kis kiruccanásai után pedig mindig sokkal kiegyensúlyozottabb volt, mint előtte, így hagytam, hogy jól érezze magát.

Itthon nem is volt semmi gond,  nevelgettük a gyerekeket, éltük a kis életünket, csak egyre kevesebbet szexeltünk. Utóbbinak nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, hiszen nem voltunk sosem nagy lepedőakrobaták. Jó, ha havi egyszer összebújtunk. Megszoktam az életem, és azt hittem, ez így kerek. Nem gondoltam semmi rosszra, eszembe sem jutott, hogy a férjemnek esetleg van valakije –  amit  megtudtam, arra pedig legrosszabb álmomban sem gondoltam volna…

Egy eltűnése után, amikor hazajött és elment fürdeni, kint felejtette a nappaliban a telefonját, amin egyszer csak egy bejövő üzenet villant fel. Nem akartam elolvasni, mert egymás telefonja tabu nálunk. De a fény odavonzotta a tekintetem, és amit láttam, attól meghűlt bennem a vér. Nem csak attól, amit olvastam, hanem a küldő nevétől is…

„Köszönöm neked ezt a hétvégét, most is istenien éreztem magam veled. Egyre inkább azt akarom, hogy együtt éljünk!” Az üzenet is megsemmisítő erejű volt, de az aláírás vágott csak mellbe igazán! Az üzenet végén ugyanis egy férfi neve volt olvasható: „ Lackód“. Sírógörcsöt kaptam, annyira felhúztam magam, hogy majdnem elájultam.

Homályos lett minden, arra eszméltem, hogy ő és a gyerekek ott ülnek mellettem az ágy szélén. Kértem, hogy fektesse le a kicsiket, aztán kérdőre vontam. Nem tagadott semmit, bevallotta, hogy évek óta azért jár el, hogy Lacival együtt tudjon lenni. Nem tudtam mit mondani, magamat okoltam. Hogy lehettem ennyire hülye és vak?!

FORRÁS: UNSPLASH

Rájöttem, hogy a férjem tulajdonképpen csak alibinek használt, arra voltam neki jó, hogy fenntartsa a látszatot a külvilág felé. Azért szexeltünk keveset, mert a saját nemehez vonzódik… Elém térdelve, sírva kért bocsánatot, amiért ilyen helyzetbe hozott. Azt mondta, hogy már fiatal korában érezte, hogy más, de azt hitte, ez elmúlik.

Hogy a házasélet majd “helyére teszi” a vágyait, de legalábbis féken tartja.

Próbált ő változni, próbált úgy élni, ahogy szinte mindenki, de nem sikerült, nem tudta meghazudtolni önmagát. Ő nem tud hetero lenni, nem annak született… Azóta persze elváltunk, de én még mindig nagyon el vagyok keseredve. Vannak udvarlóim, de valahogy senkiben nem bízom.  Nem tudom, mikor heverem ki, hogy csak alibi feleségnek kellettem.

Evelin történetét Molnár Csanád jegyezte le

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂