Régebben elképzelhetetlen volt, hogy az ismerkedést gépek segítségével turbózzuk fel  – egyszerűen a saját megérzéseinkre, a véletlenre vagy a barátaink ajánlásaira hagyatkoztunk. Ma viszont már egyre többen kérik a mesterséges intelligencia (AI) segítségét. Például abban, hogy mit írjanak vissza egy-egy semmitmondó üzenetre, vagy hogyan kreálják meg úgy a profiljukat, hogy ne Matchmacsókkal és Szexéhes Houdinikkel, hanem valódi kapcsolatokra nyitott emberekkel folytathassanak párbeszédet.

Mesterséges intelligencia a szerelem szolgálatában?

Egy friss amerikai kutatás szerint az egyedülállók 28%-a használ AI-t a randevúzással kapcsolatos döntéseihez, az adatlapok, fotók elkészítéséhez – ez 10%-os növekedést jelent az előző évhez képest (Forrás: Dating.com Insights Report, 2025 Q2). Nem meglepő módon a Z generáció vezeti a sor, ahol a nők közül minden harmadik használja az AI-t beszélgetés generálásra vagy válaszjavaslatokra. De már az X-esek és az Y-osok is előszeretettel fordulnak digitális segítőikhez – főleg akkor, ha úgy érzik, hogy minden ismerkedési kísérletük egy újabb esély a csalódásra. És ami talán a legmeglepőbb, hogy az 50 év felettiek körében is egyre nő az AI használata – ők elsősorban a túlterheltség és a „nincs időm felesleges körökre” attitűd miatt fordulnak hozzá.

A fentiekből is kitűnik, hogy a mesterséges intelligencia egyre mélyebben hatol be a randizás mindennapjaiba, átalakítva az ismerkedés eddig megszokott formáit. Ez pedig nem csupán az új lehetőségek tárházát nyitja meg az egyedülállók számára, hanem a navigációt is megkönnyíti a társkeresés bonyolult útvesztőjében.

1. „Írj helyettem valami vicceset” – amikor a chatbot a wingmaned

Elég egy félresikerült bemutatkozó vagy egy kevésbé előnyös kép, és máris oda a nagy szerelem esélye. Itt jön képbe a mesterséges intelligencia, ami megoldást kínál arra, hogy mindig a top formádat hozhasd. Olyankor is, amikor éppen nem vagy megfelelő hangulatban, és szükséged van egy kis plusz kreativitásra vagy lendületre.

Tudod, mi a legjobban az egészben? Az, hogy az AI soha nem fáradt, soha nem türelmetlen, nem támaszt feltételeket, és nem ítélkezik. Pillanatok alatt testre szabható szövegeket ajánl, amelyek remekül tükrözhetik a személyiségedet, vagy azt az oldaladat, amit szívesen megmutatnál másoknak. 

2. Profil tuning – a digitális önmagad néha ráncfelvarrásra szorul 

A társkereső profilod nem más, mint a saját márkád a szerelem piacán. És mint minden jó márkának, ennek is szüksége van friss arculatra, világos üzenetre és hiteles tartalomra. Csak ezt nem mindig könnyű jól interpretálni. Például az elcsépelt „Hobbim: utazás, természet, olvasás” helyett mi lenne, ha ezt írnád a dating biodba? „Van egy bakancslistám, amire te is felkerülhetsz – ha szereted a spontán road tripeket és az improvizált estéket.” Mindebben igazi társaid lehetnek az AI-eszközök, amelyek ma már képesek elemezni a meglévő profilokat, visszajelzéseket adni róluk, sőt a képválasztásban is támaszkodhatsz a véleményükre. Még azt is képesek megmondani, hogy melyik fotód válthat ki nagyobb érdeklődést, szimpátiát, akár a mosolyod szöge alapján! Hihetetlen, ugye? 

3. Kiégés helyett tudatos szünetek és kompatibilitáselemzés

A ’Dating Burnout’ 2025 egyik legkeresettebb kifejezésévé vált a közösségi médiában. A milliónyi profil, a folyamatos ismerkedés, elutasítás, újrakezdés sokak lelkét megviseli. Pont emiatt egyre többen érzik úgy, hogy szünetre van szükségük az ismerkedésben, mert már nem tudják, mit akarnak. Ilyen esetekben szintén igénybe lehet venni az AI-t. 

Egyes alkalmazások ma már beépített AI-coaching funkciókat kínálnak, amelyek segítenek  tisztábban látni érzelmi szükségleteinket, visszatérő kötődési mintáinkat és azt is, hogy mire lenne valóban építő számunkra egy kapcsolatban. A kompatibilitást pedig nemcsak külső jegyek, hanem nyelvhasználat, érdeklődési kör és válaszdinamika szerint vizsgálják. 

Igen, kicsit olyan ez az egész, mintha egy terapeutát és egy adatkutatót gyúrtak volna össze – de hidd el, még mindig hatékonyabb megoldás, mint öt elcseszett randi egy hónapban.

Az AI utat mutat, a többi már a te feladatod 

A mesterséges intelligencia megírja (helyetted) a leghatásosabb, legkreatívabb bemutatkozó szöveget. Egyszerűsíti a választási lehetőségek közötti döntést. Kiszűri az ismétlődő vagy unalmas sablonokat. Figyelmeztet a potenciális vörös zászlókra. Segít áthidalni a kínos csendeket. Automatikusan szűri a spam vagy fake profilokat. Új témákra és kérdésekre inspirál. 

Egyelőre (ki tudja meddig? – a szerk.) a szerelem még két ember között születik – minden más csak eszköz, ami megadja a kezdő lökést a valódi összefonódáshoz.

The post Az AI beszállt a randijátékba – és elég jól megy neki! appeared first on Igazinő.

De változnak az idők. A háttérben megbújik az  évtizedek alatt kibontakozó attitűdváltozás, a nők gazdasági és érzelmi függetlenségének erősödése, valamint a mentális egészségről való nyíltabb párbeszéd. A mai nők már másfajta kérdéseket tesznek fel: nem azt, hogyan maradjanak benne egy szeretet nélküli, érzelmileg kimerítő kapcsolatban, hanem azt, hogyan építhetik újra önmagukat azon kívül. Ez a szemléletváltás pedig nemcsak a hétköznapi életben, hanem a közösségi médiában is megjelenik, ahol egyre többen mernek hangot adni ennek az újfajta bátorságnak.

Hírességek és az újrakezdés ereje

Az utóbbi években a sztárvilágból is sokan kiálltak a nyilvánosság elé, hogy bebizonyítsák: a válás nem bukás, nem vereség, hanem választás, amikor nemet mondunk a boldogtalanságra.

Itt van például Jennifer Lopez, aki méltósággal és barátsággal zárta le házasságát, miközben az önállóságát és  kreatív energiáit soha nem látott magasságokba emelte. A szintén énekes Sia JLo-hoz hasonló oszt meg motiváló üzeneteket arról, hogyan vált a válás a személyes szabadsága és önelfogadása kapujává.

Shakira és Adele szintén hasonló nyíltsággal beszélnek az újrakezdésről, amivel jelentősen hozzájárulnak a nők identitásának megerősítéséhez és érzelmi függetlenségük tudatosításához. Megmutatva, hogy igenis lehet újra szeretni, és újra hinni abban, hogy megérdemeljük a kiegyensúlyozott, harmonikus életet. Ezek a sztárok jól példázzák, hogy a tökéletlenség és a hibák nem akadályai a fejlődésnek, és pont ettől hitelesek. Hibáznak, újrakezdenek, emelt fővel lépnek tovább. És nem kérnek bocsánatot azért, hogy már nem hajlandók beérni kevesebbel.

Neked sem kell hős játszani, kitartani, ha felemészt

Nők milliói küzdenek éveken, évtizedeken át a házasságukból való kilépés gondolatával, miközben a belső feszültségük és bizonytalanságuk napról napra fokozódik. És közben a testük is egyre határozottabban figyelmeztet a vészjósló jelekre: szorongás, álmatlanság, emésztési problémák, mély szomorúság és állandó fáradtság formájában.

A fordulópont gyakran egy intenzív önreflexív pillanat, amikor a hosszú ideje fennálló ambivalencia kezd feloldódni, és a változás iránti szükséglet erősebbé válik a bizonytalanság és a félelem gátló hatásánál. A nők többsége ekkor kezdi visszaépíteni a saját belső erőforrásait. Felismerni igazán, hogy a válás nem a vég, hanem egy lehetőség az újjászületés irányába.

Feladni nem gyengeség – hanem az igazi erő jele

Nem minden harcot látni kívülről. Csak te tudod, hány éjszakán át sírtál csendben. Csak te tudod, hányszor mondtál le magadról, hányszor fojtottad el a lelki hangodat. Csak te tudod, mennyi erőbe telt mosolyogni, amikor legbelül darabokra törtél.

Ha már régóta érzed, hogy ez így nem mehet tovább, és azt kérdezed magadtól: „Tényleg megtehetem?” – igen, megteheted. Mert van benned erő, méltóság és jog ahhoz, hogy mást válassz.

Hidd el, nem vagy egyedül. Nők ezrei jártak már ezen az úton – és most újra lélegeznek. Újra élnek. Nem tökéletesen, nem hibátlanul, de szabadon.

A válás nem a vég, hanem erőteljes emlékeztető: az életed a tiéd.

És az a szabadság, amit ma még félelmetesnek érzel – holnap a legerősebb részed lehet.

Merj kilépni abból, ami lehúz.
Merj belépni abba, ami felemel.
Merj újrakezdeni – hogy végre jól lehess.

The post A válás nem bukás, hanem felszabadulás! appeared first on Igazinő.

Bevallom, én is kerültem ilyen szituációba. Tavaly tavasszal megismertem egy férfit, aki ritka türelemmel és nyugalommal közeledett felém. Nem volt hangos, nem volt hivalkodó, mégis minden találkozásunk után mosolyogtam. Június végén viszont beindult a nyár: barátok, balatoni hétvégék, tengerparti kiruccanás  – és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már egy hete nem válaszoltam neki. Ő sem írt többé. Augusztusban aztán, amikor egy fesztivál utáni napon teljesen üresnek éreztem magam, rákerestem az illetőre a Facebookon. Fájt a szembesülés, hogy már egy másik nő kezét fogta. Azt hiszem, akkor értettem meg, hogy nem a szabadságot választottam, hanem elengedtem valakit, aki valóban figyelt rám. 

A nyár a kapcsolatok próbatétele

Így lettem a summer shading áldozata, méghozzá úgy, hogy közben észre sem vettem. A summer shading ugyanis nem feltétlenül tudatos döntés: gyakran egyszerűen csak elsodor a nyár ritmusa, a szabadság ígérete, a spontaneitás – és mire feleszmélnénk, már háttérbe is szorítottunk valakit, akinek az érzéseivel nem számoltunk. És sokszor csak akkor jövünk rá, mit vesztettünk, amikor már túl késő.

Persze vannak olyanok, akik úgy szorítják háttérbe a párjukat, hogy cseppet sincs bűntudatuk. Mint például a mérnökként dolgozó Péter, aki szereti nyáron kimaxolni az élvezeteket, és nem akarja, hogy a kapcsolat kötöttségei megakadályozzák ebben. „Nem arról van szó, hogy nem érdekel a kedvesem…egyszerűen más dolgok kerülnek fókuszba. Ha ezt megérti és elfogadja, akkor a románcunk túlélheti a nyarat.”

A 28 éves Judit hasonlóan vélekedik arról, mennyire fontos időnként visszatalálni önmagunkhoz. “Randizgatok egy ideje valakivel, de most szeretném a saját igényeimet előtérbe helyezni, és kipróbálni az utazás olyan formáit, amelyekre eddig nem volt lehetőségem. Egyedül! Ez számomra az önismeret és öngondoskodás egyik formája. Szerencsére a pasim elfogadja a helyzetet, ami még inkább megerősít abban, hogy nem kell bűntudattal megélni a vágyaimat.”

Romantika? Majd szeptemberben 

A kapcsolatpihentetés mögött sokszor nem érdektelenség vagy elköteleződés-fóbia húzódik, hanem a szabadság, az önazonosság és a spontaneitás visszaszerzése. A nyári hónapok intenzív élményígérete sokakból előhozza a vágyat, hogy csakis önmagukra figyeljenek – a kötelezettségek, az érzelmi elmélyülés háttérbe szorításával. 

Emellett a közösségi média és a randiappok is felerősítik azt az érzést, hogy „kint mindig történik valami izgalmasabb”. A szezonális függetlenség iránti igény tehát nem feltétlenül rosszindulatból fakad – sokszor inkább egyfajta belső igény, hogy újratöltődjünk, és később tisztábban lássuk, mit is akarunk a kapcsolattól. 

Pihenő vagy búcsú? 

A „szünet” elsőre jól hangzik: kevesebb kötöttség, kevesebb alkalmazkodás és rengeteg spontán program anélkül, hogy bárkinek is be kellene számolni. Nincs szükség kompromisszumokra, naptáregyeztetésekre, és ősszel akár újra fel lehet venni a fonalat… legalábbis elméletben…Mert ott van a másik oldal: ha a partner erről nem tud, vagy mást remél, akkor ez a szezonális félrevonulás komoly csalódássá válhat. A „majd szeptemberben beszélünk” hozzáállás ugyanis bizonytalanságot, frusztrációt, sőt akár teljes bizalomvesztést eredményezhet. Mert lehet, hogy te csak egy kis levegőre vágysz – de közben a párod épp beléd kapaszkodna.

A szabadság és a méltóság nem zárják ki egymást

Szóval mielőtt háttérbe szorítanád a párodat, érdemes tisztázni, hogy milyen szándékok és szükségletek mozgatnak benneteket. A nyári távolságtartás vonzó lehet, de közben fontos, hogy tudatosan bánj azzal, milyen érzelmi hatást gyakorolsz a másikra. És miközben a saját utadat járod, ügyelj arra, hogy a másik szívére ne vetüljön sötét árnyék.

The post „Nem szakítottunk, csak nyár van” – Az érzelmi ghosting neve: summer shading appeared first on Igazinő.

Mostanában viszont egyre többször veszem észre azt, hogy még éjfélkor is mások problémalavináit görgetem, és kezdek fáradni…

A „rossz ember” szindróma: miért olyan nehéz nemet mondani?  

Sokunk fejében él egy (téves) kép arról, hogy ha nemet mondunk valamire, akkor azonnal csalódást okozunk. Mintha a határaink meghúzása valamiféle tiltott dolog lenne, amitől elveszítjük mások támogatását és szeretetét. Pedig valójában éppen azzal, hogy bátran állítjuk fel a korlátainkat – sokkal egészségesebb, tartalmasabb kapcsolatokat építhetünk ki. 

Az egészséges önzés nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyunk másokat. Sokkal inkább azt, hogy nem hagyjuk figyelmen kívül saját magunkat. Ez az önszeretet egyik formája. Egy csendes, mégis erőteljes üzenet magunknak: „Én is számítok.”

A saját tér nem luxus, hanem szükséglet!

A határok kijelölése olyan, mint egy jól beállított navigáció: te döntöd el, hogy merre indulsz, és hol a vége az utadnak. Előfordulhat, hogy mások furcsállják az új irányt – de csak azért, mert eddig mindig elérhető voltál, amikor szükségük volt rád. Most rajtuk a sor, megtanulni, hogy nem vagy holmi GPS, amit bármikor újratervezhetnek – hanem egy ember, akinek joga van a saját tempójában haladni.

Előfordulhat, hogy a változásból kisebb viták, vádaskodások, sértődések adódnak majd. Ám ne feledd: ha valaki kizárólag azért értékeli a veled való kapcsolatot, mert mindig rendelkezésre állsz, az nem valódi kötődés – az egyoldalú elvárásokon alapuló dinamika. És az egyik legkárosabb viselkedésforma. 

Önszeretet ≠ önzőség

Az egészséges önzés ott kezdődik, amikor nem kell külön engedélyt (megbocsátást) kérned egy szabad estére, egy szóló utazásra. Amikor nem érzed kötelességednek, hogy mindig ott legyél, mindenkit meghallgass, és mindig mosolyogva reagálj. Szóval, ha legközelebb azon gondolkodsz, szabad-e nemet mondani, vagy elutasítani valamit, ami nem szolgál téged – csak emlékeztesd magad: az egészséges önzés nem bűn. Hanem egy döntés, hogy te is fontos vagy. Hogy te is számítasz – nem mások helyett, hanem velük együtt, mellettük.

Ne várd meg, míg elfogysz!

Az alkalmi önzetlenség része az egészséges kapcsolódásnak. A probléma akkor kezdődik, amikor ez állandó mintává válik – amikor a saját vágyaid a sor végére kerülnek, és már fel sem merül benned a kérdés: „Mit szeretnék, mire vágyok én ebben a szituációban?” Ez a folyamatos háttérbe húzódás idővel azonban nemcsak fáradtságot, hanem mély belső ürességet is hozhat. A kiégés persze nem mindig hangos – néha csak annyit veszel észre, hogy egyre távolabb kerülsz önmagadtól. És ez a finom, de állandó belső nyomás előbb-utóbb kiszivárog – hatással lesz a kapcsolataidra, a hangulatodra, a reakcióidra.

Ezért fontos a jóléted 

A saját szükségleteid előtérbe helyezése nem egocentrikusság, hanem szeretetteljes felelősségvállalás. Mások felé is, és önmagad felé is. Mert nem a végletekig kifacsart verziódat érdemlik a környezetedben lévők – hanem azt, aki jelen van, kiegyensúlyozott, mosolygós, türelmes.

The post A „rossz ember” szindróma: miért olyan nehéz nemet mondani? appeared first on Igazinő.

Az egyik barátom szerint ez a jelenség nem csak bosszantó és kiábrándító, hanem egy hatalmas „digitális pofonvágás (ő mondjuk ennél sokkal trágárabb kifejezést használt, de azt most engedjük el). „Tökre olyan érzésem van, mintha a csajok úgy gyűjtenék a pasikat, akár a cuki kis matricákat. Szépen beragasztják őket az egópolírozó albumukba, azt ennyi, miért kellene ebbe több energiát belefektetni? Mi meg bambán bámuljuk a kijelzőnket, miközben az (amúgy is ingatag) önbizalmunk egyre jobban összezsugorodik.”

A 37 éves szingli kollégám is hasonlókat tapasztal. Azt mondja, pusztítóan nehéz olyan beszélgetéseket kezdeményezni, amelyek valóban tartalmasak és haladnak valamerre. És nagyon unja már, hogy a jelöltjei általában rövid, egyszavas válaszokat adnak, és jellemzően nem kérdeznek vissza. „Csak azt nem értem, akkor miért nyavalyognak állandóan, hogy nincsenek normális pasik?” – kérdezi  és kérdően néz rám. 

Hmm… Nyilván nem beszélhetek mindenki nevében, csupán a saját megéléseimre, élményeire tudok hagyatkozni, ezek alapján szedtem össze most néhány lehetséges magyarázatot: 

Túl sok üzenet, túl kevés idő

A nők naponta több tucat (akár több száz!) üzenetet is kaphatnak a népszerűbb dating appokon. És ez nem túlzás, hanem bizonyított statisztikai tény. Ennélfogva egyszerűen képtelenek mindenkinek válaszolni, főleg abban az esetben, ha rengeteget dolgoznak, gyermeket nevelnek, ergo túlterhelt az életvitelük.

A „match” nem jelent automatikusan vonzalmat

A „jobbra húzás” mozdulata pontosan olyan könnyű, mintha egy Insta-sztorit pöccintene tovább az ember. Nem kell hozzá elköteleződés, gondolkodás, valódi figyelem – csak egy gyors szimpátia. A tologatás szórakozásnak, unaloműzésnek, lazításnak is megteszi, és nem szól többről, mint kellemes időtöltésről.  

Mennyit érek a piacon? 

Sokan úgy használják a társkereső alkalmazásokat, hogy nem akarnak feltétlenül ismerkedni. Lehet, hogy épp egy viharos váláson/szakításon vannak túl, és azt próbálják kideríteni, vajon vonzóak-e még mások szemében. Ilyenkor egyfajta önbizalomlöketre vágynak, ami gyakran tudattalan, nem feltétlenül számító viselkedés, sokkal inkább érzelmi igénypótlás.

Egyszerűen csak eltűnnek

Sajnálatos tény, hogy a ghostingolás az ismerkedés legelső fázisaiban is jellemzővé vált. Az emberek egy része nem tanulta meg (vagy cseppet sem érdekli), hogyan lehet udvariasan, kedvesen, de határozottan nemet mondani, ehelyett szépen, csendben felszívódik.

A minőségi figyelem hiánya

Szintén többektől hallom, hogy elegük van a sablonos, unalmas és szexcentrikus üzenetekből, ahogyan azt is, hogy a férfiakból az elmúlt évek során kiveszett a kreativitás. Emiatt fordulhat elő, hogy ha a másik fél nem tud/nem képes elrugaszkodni az unásig ismételt sémáktól, az bizony könnyen elveszik a virtuális tömegben.  

Pörgetés helyett valódi kapcsolódás

Az online ismerkedés sokszor türelemjáték – tele elmaradt válaszokkal, félreértésekkel, kételyekkel és aprócska reményekkel, amelyek miatt mégis érdemes próbálkozni.

Szerintem nem csak a véletlenen múlik, hogy megtaláljuk-e a vágyott partner, hanem a kitartáson, a türelmen és azon, hogy (jól) szeressük magunkat. Ha igazán hiszünk abban, hogy megérdemeljük a törődést, a figyelmet, előbb-utóbb betoppanhat valaki, aki tényleg beszélgetni akar — nem csak „lol”-okat és „köszi”-ket dobálgatni. 

The post Match van, válasz nincs – Mi a fene folyik a társkeresőkön?! appeared first on Igazinő.

Pontosan ez történt velem néhány napja. A matchem csak napközben volt elérhető. A hétvégi szabadidejére pedig különféle zavaros történetekkel állt elő. Eleinte próbáltam magyarázni, menteni a helyzetet, de kezdett  egyre gyanúsabbá válni a viselkedése. Éppen ezen agyaltam, amikor szembejött velem egy érdekes podcast, és egyértelművé tette, hogy én is egy „cookie jar”-ban landoltam. 

Mi is az a „Cookie Jarring”?

Egy olyan kifejezés, amit akkor használnak, amikor valaki több vasat tart a tűzben. Vagyis az illető a potenciális partnerrel való ismerkedést úgy éli meg, mintha egy fantasztikus tortát próbálna sütni, és ha valami okból kifolyólag mégsem sikerülne, akkor ott van a kókadt kis süti a dobozban. Instant éhségcsillapítónak. 

Miért csinálják ezt? Nem célravezetőbb az őszinteség, az egyenesség?

A válasz egyszerű, de fájdalmas: Az online randiappokon a lehetőségek száma szinte végtelen, mindig van másik „süti”, amit érdemes jobban szemügyre venni, megkóstolni.

Szintén tény, hogy sokan inkább szórakozást és kalandot keresnek, nem igazi társat. A „cookie jarring” pedig egy egyszerű módja annak, hogy a valós kapcsolódások nélkül megőrizzék a „könnyen elérhető” opciókat.

Ez a viselkedés azonban több szempontból toxikus, hiszen nem csupán bizonytalanságot szül, de manipulációt is jelent. Amíg az egyik fél a szerelem reményében próbálkozik, addig a másik fél többeket lebegtet, miközben átveszi a helyzet feletti kontrollt.

Honnan tudhatod, hogy “süti” lettél?

Mutatok néhány tipikus jelet, ami nekem is gyanússá vált a fent említett sztorinál:

1. Nem szokványos heti rutin: Ha az illető hétvégén soha nem ér rá, akkor biztos lehetsz benne, hogy csak egy süti vagy a dobozban, aki soha nem kerül ki a tálcára főfogásként. 
2. Előbb eltűnik, majd visszatér: Ha az üzenetei kiszámíthatatlanok, egyik nap lelkesen írkál, aztán napokig/hetekig nem hallasz felőle, akkor valószínűleg másokkal is flörtölget. Ez nem a véletlen műve, inkább afféle érzelmi bizonytalanságban tartás, ami tökéletesen illik a cookie-jarring mintájába.
3. Nem visz a társaságába: Ha rejtegeti a barátait, a családtagjait, és ügyesen megmagyarázza, hogy miért nem találkozhatsz velük, akkor egyértelműen nem szerepelsz a jövőbeni terveiben. Tehát közel tart, de nem vállal felelősséget önmagáért, a tetteiért. 

Hogyan óvd a szívedet? 

A cookie jarring elleni „védekezés” nemcsak arról szól, hogy felismered a jeleket, hanem arról is, hogy tudatosan kiállsz a saját érzelmi jólétedért. 

A legfontosabb, amit tehetsz, hogy éberen, tudatosan lépsz be a párkeresés világába. 

Ha valaki hol kimért, hol túláradóan kedves, váratlanul eltűnik, aztán nagy lendülettel rád töri a képzeletbeli ajtót, az nem romantikus rejtély, hanem red flag.  Bár elég egyértelmű, hogy az elköteleződést kerülők a saját bizonytalanságaikkal és félelmeikkel küzdenek, ez nem jelenti azt, hogy el kell fogadnod a másodhegedűs szerepet. 

Ne feledd: aki igazán akar téged, ott van – nem majd, nem néha, hanem most, a jelenben. 

The post A párkeresés csapdájában: lehet, hogy “süti” lettél? appeared first on Igazinő.

Nem volt az.

Amikor találkoztam Tamással, akkor éreztem meg életemben először, hogy mit jelent kívánni valakit úgy igazán kívül-és belül. Megnevettetett. Elgondolkodtatott. Kíváncsivá tett. Inspirált. Lehengerelt. Olyan mondatokat súgott a fülembe, amelyektől elvesztettem az eszemet, és közben benedvesedtem. Hittem neki. Idővel hagytam, hogy irányítson, befolyásoljon és kontroll alatt tartsa a napjaimat.

Később aztán szinte észrevétlenül a rám irányuló figyelme másfelé terelődött. Az üzenetek, amelyek korábban óránként érkeztek, félnapos (aztán többnapos) késéssé váltak. A találkozásainkat is elkezdte lemondani, mert túlságosan lekötötték a fontos projektjei. Aztán persze megjelent, amikor akart valamit –, vigasztalást, megerősítést, egy meleg testet, amiben kielégülhet –, és eltűnt abban a pillanatban, amikor többre volt szükségem.

Mégis maradtam, mert az agyam racionalizálta a dolgokat. Így tudta enyhíteni a csalódást és kétségbeesést. Fájt beismernem, de totális tévúton jártam. Szedegettem a lehullott morzsákat, tömtem kényszeresen a számba, mert ezekkel próbáltam jóllakni. És csodálkoztam, miért vagyok folyton éhes…

Az egyik este emléke élesen megmaradt bennem – talán mindörökre. Sajnos Tamásnak aznap egy halaszthatatlan elfoglaltsága akadt, így nem tudott eljönni a születésnapi bulimra. Önmagában ez is traumatikus lehetett volna, de az ütött szíven igazán, hogy nem magyarázkodott, nem kért bocsánatot, még csak nem is próbálta szépíteni a történteket. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor bebizonyosodott számomra,  hogy sokkal kevesebbet kapok, mint amennyit megérdemlek. Mert igenis megérdemlem, hogy prioritásként kezeljenek. Ne csak másodlagos, harmadlagos opcióként. Vagy szextárgyként. Tartalék tervként. Lepasszolható feladatként.

Lelkileg hosszú és fájdalmas út vezetett a felismeréstől a változásig. 

Hónapokba telt, mire összeszedtem az erőmet a szakításhoz, és amikor végre megtettem, az nem valami grandiózus, drámai búcsú volt. Semmi ajtócsapkodás, hisztérikus zokogás, idegösszeomlás. Csupán egyetlen kijózanító pillanat kellett, hogy realizáljam: a párom a saját önimádata miatt alábecsült. Az első hetek keménynek bizonyultak. Gyászoltam a szerelmet, amit korábban elképzeltem, és idegennek éreztem magam a saját valóságomban. De aztán egyre több lett a fény, és általa lassan visszatért belém a remény.

És most?
Jobban szeretem saját magamat, mint eddig valaha. Nem magyarázom el az értékeimet valakinek, aki nem hajlandó meglátni. Nem várok a nagy beteljesülésre, csak egyszerűen megélem a jelent. És amikor a tükörbe nézek, olyan nőt látok, aki megszenvedte az elválást, ám erősebben került ki belőle, és soha többé nem hajlandó alulértékeltté válni.

The post Elég volt! Nem leszek a játékszered többé! appeared first on Igazinő.

Természetesen, az első, ami a téma kapcsán eszünkbe jut, az a klasszikus sztereotípia: a fiatalabb partner iránti vágy inkább a férfiakra jellemző. A nők inkább az idősebb, rutinosabb, bölcsebb, egzisztenciálisan stabilabb férfiakat preferálják. A valóság viszont jóval árnyaltabb. Legalábbis erről árulkodnak a több mint 6000 résztvevő által adott válaszok elemzése. Az eredmények alapján a nők ugyanúgy vonzódnak a fiatalabb partnerekhez, mint a férfiak. És ez különösen igaz az első találkákra, amikor még nincs lehetőség megfontolt mérlegelésre, és a pillanatnyi benyomások döntenek. 

Vitalitás, szenvedély, bátorság – akár egy finom parfüm 

Sokszor érezheted úgy, hogy valami visszafoghatatlan mágneses erő húz a sármos, gyönyörű testű félistennek a bűvkörébe, akiért képes vagy a nehezn megszerzett lelki békédet, a nyugalmadat is kockára tenni. Mindez persze nem véletlen: a fiatalság szimbóluma az élet energiájának, a lendületnek, a játéknak, a tucatnyi lehetőségnek. Hiszen aki jóval később született nálunk, az valószínűleg még nem tapasztalt annyi rosszat, nincs tele kötöttségekkel, nem erősíti a kudarcba fulladt házasok táborát. Ez pedig nagyban megkönnyíti a kapcsolat építését. 

A „tudat alatti” játék

A nők  – a  férfiakhoz hasonlóan –  szeretik a kihívásokat. Egy fiatal(abb) partnerrel az együttlét olyan, mint egy észvesztően izgalmas utazás, amit nem akarunk kihagyni. A tanulmány rámutat, hogy a nők ma már nem feltétlenül a stabilitásban keresnek boldogságot, hanem az önmegvalósításban és a kalandban. És a képletben a fiatalabb férfiak szinte mindig megjelennek, és inspirálják a körülöttük lévőket, hogy merjenek kilépni a komfortzónájukból. Merjenek változtatni.

A szenvedély születése

A válaszokból kiderült, hogy a nők sokkal jobban igénylik a lazítást, az örömök élvezetét, az izgalmakban való fürdözést, mint az életkorral járó „stabilitást”. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy azt az érzést keresik, ami megtestesíti az élet vitalitását, dinamikáját. (Fontos azonban megemlíteni, hogy a kapott eredmények az első randevúkra vonatkoznak  – azt nem vizsgálták, hogy mi történik a második randin és így tovább. Az is lehetséges, hogy a nők idősebb férfiak iránti preferenciája az ismerkedés későbbi szakaszában változni fog.) 

Összegezve: 

A kutatás leginkább arra világít rá, hogy elsősorban a nők fiatalabb férfiak iránti vágya nem a külsőről, hanem a kalandvágyról és arról az intenzív, motiváló kíváncsiságról, amit egy ilyen típusú partner testesíthet meg. 

Szóval, ha legközelebb egy helyes harmincas mosolyog rád, akkor ne azon agyalj, hogy „túl öreg vagyok hozzá” vagy „mit fognak szólni mások?” Talán épp ő lesz az, akivel együtt felfedezheted a szunnyadó szenvedélyed és kreativitásod új oldalát.

The post Nem kell szégyellned, ha fiatalabb férfi után vágyódsz! appeared first on Igazinő.

Nemrég összemeccseltem egy negyvenes fickóval, aki hozzám hasonlóan szintén imád utazgatni. Először nagyon gyorsan reagált a dating felületen, lelkesen udvarolt, sőt mielőbbi találkozót javasolt. De aztán egyik pillanatról a másikra megszakított velem mindenfajta kommunikációt. Néhány hét múlva aztán váratlanul újra bejelentkezett, és úgy tett, mintha mi sem történt volna. Konkrétan úgy éreztem magam, mintha egy érzelmi hullámvasúton ülnék – egyszerre voltam izgatott, dühös, zavarodott, bizonytalan. 

Elképesztően idegőrlő helyzet, amit nehéz kezelni, főleg akkor, ha életedben először keveredsz ilyen szituációba. 

Pont emiatt gondoltam arra, hogy összegyűjtök néhány tipikus „vegyes” üzenetet és azokat a válaszokat, amelyekkel a kezedbe veheted az irányítást. 

„Mit csinálsz hétvégén?”

Ha pénteken késő este olvasod ezt a kérdést, teljesen érthető a csalódottságod és a tanácstalanságod. Hiszen „normális randira” számítottál ezen a hétvégén, nem pedig egy elkésett puhatolózásra. 

A „Barátaimmal vagyok, és remekül szórakozom” elsőre frappáns felütésnek tűnhet, de némiképp talán túlzás. Amennyiben hatékonyabb megoldást szeretnél, akkor érdemes várnod másnapig a válasszal: „Épp ebédelek a barátaimmal, és te hogy vagy?” Ez a fajta reakció azt fogja jelezni a partner számára, hogy nem igazán kedveled az utolsó pillanatban rögtönzött terveket. Ugyanakkor arról is árulkodik, hogy még mindig lelkes vagy, ami lökést adhat neki ahhoz, hogy komolyabb terveket szőjön veled.

„Találkozzunk valamikor!”

Ez az egyik legidegesítőbb üzenet, hiszen egy „levegőbe lógó” javaslat mindennemű konkrétum nélkül. Ilyen esetben a legjobb, amit tehetsz, ha a szándékát szándékkal viszonzod. „Nagyszerűen hangzik” vagy „Jó ötlet! :-)” Így ismételten kifejezheted, hogy nyitottan állsz a további ismerkedéshez, de rábízod a részletek kidolgozását. 

„Kicsit behavazódtam. Áttehetnénk a mai talit holnapra?”

Az ilyesfajta üzenet első olvasatra nem tűnik reménytelennek vagy ijesztőnek. De ha jobban odafigyelsz a kontextusra, kitűnik az egyoldalúság. Itt ugyanis valójában nem arról van szó, hogy közösen találtok ki valamit, sokkal inkább arról, hogy a másik feltételei szerint történnek a dolgok. Ahelyett, hogy rögtön igent mondanál, határozz meg egy általad preferált időpontot. „Holnapra már van programom, de a jövő héten valamelyik délután elmehetnénk moziba.” Így olyan ütemben tarthatod a kapcsolatot, ami biztonságos és komfortos számodra. 

Remélem, hogy egy kicsit tudtam segíteni az online randizás rejtelmeinek könnyebb megélésében.

The post Segítünk eldönteni, hogy kellesz-e neki?! appeared first on Igazinő.

A mennyiség diadala a minőség felett

A nők jelentős hányada tudatosan használja a különféle randialkalmazásokat. Időt szánnak a profilok átnézésére, gondosan mérlegelnek, és amikor találatuk van, akkor automatikusan feltételezik a kölcsönös érdeklődést. Ugyanakkor a férfiak egy részénél – különösen azoknál, akik már jó ideje ismerkednek – a stratégia egészen más.

Ők szinte mindenkit jobbra húznak, és nem feltétlenül azért, mert kétségbeesettek, vagy azt hiszik, hogy minden adatlap mögött a tökéletes nő bújik meg. Motivációjuk hátterében inkább a számokkal való zsonglőrködés áll. 

Az olyan alkalmazások, mint a Tinder, a Bumble, a Badoo, a Hinge stb. a mennyiségre épülnek. Minél többet „húzogat” valaki, annál nagyobb esélye van matchelni. A férfiak számára a tömeges lapozgatás egyszerű ujjgyakorlattá avanzsált. Ezzel pedig egyszerűen belecsúsztak a párvadászatba.  Náluk csak akkor kezdődik a tényleges szelektálás, amikor párban állnak. 

Itt van például a 43 éves János, aki a Tindert a szerelem tőzsdéjének tekinti. „Ez a számok játéka” – magyarázza, miközben a beszélgetésünk közben egyáltalán nem figyel rám. „Nem csak egy részvénybe fektetek, diverzifikálok, és majd a párban állás után döntöm el, kibe érdemes energiát feccölni.”

És ha az illető nem felel meg az elképzeléseidnek – kérdezem, mire azt válaszolja: „Angolosan lelépek.” 

Igen, ez tipikus ghostingolás, egy olyan modernkori kultúra tünete, ami eldobhatónak tekinti az egyént. Hiszen sokkal könnyebb eltűnni, mint őszintén, nyíltan kommunikálni az érzésekről. Ám ez a nők számára iszonyúan megalázó, főleg azért, mert őket nem stratégiai döntések, külsődleges tényezők, hanem valódi érzelmek vezérlik. 

Mivel a téma kapcsán kíváncsi voltam a férfi barátaim, ismerőseim véleményére, megkérdeztem néhányukat. A 41 éves Zoli a maga humoros módján válaszolt: „Minden nőnél, kutyánál és macskánál jobbra húzok. Talán valamelyikük majd viszontszeret.” 

Dani (31) hamisítatlan szoftvermérnökként úgy kezeli a Tindert, mintha egy hibákkal teli alkalmazás lenne, amit meg kell javítani. „Szerintem a Tinder megbünteti a válogatós felhasználókat. Ha túl keveset húzol jobbra, az algoritmus azt hiszi, hogy nem vagy lelkes, aktív, és lejjebb pakol a listán. Szóval én mindenkire egy nagy IGEN-nel szavazok, és nem azért, mert mindenki bejön, hanem azért, mert le akarom győzni a rendszert.” (A nők szemében viszont az ilyesfajta viselkedés hatalmas red flag, és pont emiatt válnak  egyre hitetlenebbé, bizalmatlanabbá.)  

A párkeresés 21. századi valóságshowja

Az olyan appok, mint a Tinder és társai már nem szimpla társkereső platformok. Sokkal inkább hatalmas tételekkel járó csoportosulások, zavaros szabályokkal, megkérdőjelezhető versenyzőkkel és olyan főnökökkel (az algoritmusokkal), akik a háttérben mozgatják a szálakat. Temérdek randitapasztalattal a hátam mögött úgy vélem, sok férfi számára a profilok lájkolása nem egotuningról,  lustaságról vagy szexhiányról szól. Sokkal inkább arról, hogy ebben az elmagányosodó, kaotikus világban a húzogatósdi egy olyan dolog, amit ők irányíthatnak – de azért valahol ott pislákol bennük a remény, hogy a sötétségből előtörhet a ragyogó napsugár. 

The post Minden nőt jobbra húzok! Azért, mert csak! appeared first on Igazinő.