Céltalanul teng-leng, az erejét nem jóra fordítja, hanem csak elpazarolja. Egyszerűen valami hiányzik a képletből. Egy tényező, amitől értelmet nyerne az egyenlet. A film végére persze helyére kerülnek a darabok, ám az a bizonyos happy end mégis olyan keserédes.

Hiszen milyen szar dolog már, amikor kiderül életed szerelméről, akit elvileg neked teremtettek, hogy valójában a saját kriptonitod? De mi is az a kriptonit? Ha most egy mondatban el kéne mondani, azoknak, akik nem tudják, a kriptonit egy olyan kőzet, amely hosszú távon gyengíti, majd megöli a rá érzékeny szuperhőst. Ugye, így már érted?

Én 2015-ben találkoztam először a Kriptonitommal. Nem sokkal karácsony előtt, épp izgatottan siettünk az osztállyal a bármixer diplomaosztónkra. Akkor még a nevét sem tudta, csak azt, hogy meglátva őt egy megmagyarázhatatlan bénultságot éreztem. Meg persze egy nem múló késztetést, hogy nekem ő kell. Meg kell ismernem. Egyszerűen nem mehet tovább az életem nélküle.

És persze nem is ment. Kicsi a világ, szokták mondani, de még kisebb a mi szakmánk, ami sorra hozta a közös pillanatokat. Olyan ősi vonzalom ez, amire a mai napig nincs magyarázatom. Amikor a gyomrodban elszabadul egy gigantikus pillangó csorda, a lábad remeg, és mint egy rossz Bridget Jones filmben, bájosan ugyan, de mégis mindig hülyét csinálsz magadból. Ami persze még közelebb hoz egymáshoz.

Amikor körülöttetek mindenki érzi vibrálást, a huzavonát – ami olykor pillanatok alatt felemel, de oly sokszor a földbe is döngöl. Mert valami sosem stimmel. Mintha egyszerre lenne tökéletes naplemente, ami mégis egy vihar előtti csendre emlékeztet, amit aztán követ a tombolás, végül persze megjelenik a szivárvány is. Éveken át arra vártam, hogy megtörténjen, hogy eljöjjön az a bizonyos pillanat, amit oly sokszor emlegetett. Amikor minden a helyére kerül.

FORRÁS: UNSPLASH

Amikor megérkezik ő is, én is. Mindig jött. Jött akkor is, ha akartam, vagy amikor épp pont nem volt alkalmas. Tudtuk a bökkenőket, vártuk, hogy áthaladjunk rajtuk, de valahogy mindig más ösvényeken kötöttünk ki. Ő még élni akart, én már elköteleződtem volna. Aztán fordítva. Végül az ígéretekbe fektetett erő, az emlékek már nem voltak olyan „mindent elsöprőek”. Mert amennyire vonzódtunk, annyira bántottuk is egymást.

Aztán a végén valami eltört bennem, és az utolsó próbálkozásnál, mikor ő annyira akarta, én már képtelen voltam hinni az egészben.

Olyan dolog ez, amit sosem fogok megérteni. Mert, ha ő az Igazi, az a nagybetűs, akkor miért kell ennek ennyire bonyolultnak lennie? A mai napig bennem él. Minden emlék, minden pillanat, minden, végül ki nem mondott és be nem teljesült ígéret. Hogy bánom-e? Szinte minden nap. Az egyetlen, amiről a filmben nem esett szó, az az, hogy bár a túlzott közelség gyengíthet, azonban a hosszú távú elválás szép lassan végtelen ürességet okoz a léleknek.

Hogy elrontottam-e? Minden bizonnyal. Ha akkor tudom, hogy ez valószínűleg az utolsó elválásunk, egészen biztosan nem így döntöttem volna. Hiba volt azt gondolnom, hogy a kettőnk között lévő kapocs örökre szól, hogy majd elbír mindent. Hogy elmúlik-e valaha? Nem tudom. Amit az évek során megtanultam, az az, hogy együtt lehet vele élni. Meg lehet szokni a hiányát.

Idővel, ha felcsendül az a bizonyos szám, ritkábban jönnek a könnycseppek. Bár a szomorúság, ami a mosoly mögött rejtőzködik, maximum csak halványul. Talán egy nap én is megtalálom a boldogságomat. Valaki mással. Hiszen a film végén is kiderül: együtt nem megy, de attól te még lehetsz boldog azért, mert ő boldog.

Nyitókép: Unsplash

The post Vonzódom hozzád, a közeledben mégis megsemmisülök appeared first on Igazinő.

Másodpercek töredéke alatt kúszik be a helyére a kegyetlen, fájdalmas igazság, hogy elragadjon minden szép emléket. Tudom, hogy most olyan érzések kavarognak benned, hogy biztosan te nem voltál elég. Nem voltál elég szép. Nem voltál elég okos, a másiknak talán nagyobb volt a cicije, szebb a mosolya. De tudod, mit? Ez egyáltalán nem igaz.

Mindössze egy dologban volt más, mint te. Mégpedig abban, hogy ő pont annyit kapott, amennyire tartotta magát. Egy éjszakát, ami talán okozhatott örömöt. De kérlek, ha mást nem, ezt az egy dolgot hidd el nekem. Soha semmilyen éjszaka nem fogja pótolni a te szerelmedet, a törődésed, a főztödet, a türelmedet, de még a legrosszabb hisztijeidet sem. És tudod, mit? Ezt ő is pontosan tudja.

Ahogyan azt is, hogy a te szerelmedért küzdenie kellett volna. A törődésért tenni, a főztödet kiérdemelni és a türelmedért örökké hálásnak lenni. És igen, a hisztijeidért pedig boldognak lenni, hogy van a világon egy nő, akinek annyira fontos, hogy még a legnagyobb szarságai ellenére is kitart mellette. Nem úgy, ahogy ő. Neki ez nyilvánvalóan sok. Túl érzelmes, túl mély. Kevés ember elég erős ehhez.

Mert egy kapcsolatért felelősséggel tartozik az ember. Egy éjszakáért semmivel. Egy kapcsolatnak nincs vége, még a legrosszabb időkben sem, pont azért, hogy a végén együtt élvezzétek a kitartásotok, a szerelmetek gyümölcsét. Egy éjszaka reggel néhány kínos mondat és talán egy kávé után véget ér.

FORRÁS: UNSPLASH

Valószínűleg rengeteg kérdés maradt benned, amire tudni akarod a választ. Miértek tömkelege, amik segítenének az elfogadásban. Miért most? Miért vele? Miért döntött így? Miért nem voltál elég fontos, hogy amikor ott volt a lehetőség, megálljon és nemet mondjon? Egyáltalán, miért volt lehetőség? Miért te fekszel egy százas zsepi kupac tetején megalázottan, duplájára dagadt szemekkel? És ő szenved egyáltalán? Érzi bármennyire a fájdalmat, amit neked okozott? Neked, aki minden hibája és hiányossága ellenére nem akartál mást, csak szeretni őt?

Sosem fogja tudni, valójában mit okozott ezzel. Hiszem, ha tudná és maradt még némi gerinchez hasonló képződménye, ami egyenesben képes őt tartani, nem tette volna meg. Hiszem, hogy a tisztességes értékekkel rendelkező emberek ezt sosem tennék meg a másik emberrel.

Azt is tudom, hogy most egy világ omlott össze benned. Azt is megértem, ha felmerül benned a kérdés: mégis hogy a francba tudnál ezek után még megbízni bárkiben?! És tudod, mit? Talán igazad van. Megsérültél. Tisztességesen játszottál, mégis te fekszel kivégezve a padlón. De ő csak egy ember. Nem engedheted, hogy az ő gyengesége megbénítsa a hitedet.

Kérlek, ezt sose felejtsd el! Erős vagy, és túl fogod élni! Ahogy az előzőt is. És ahogy talán majd a következőt is. Az egyetlen ember, aki képes az életedet valójában romokba dönteni, az te magad vagy, ha hagyod magad örökre a sárba lökve dagonyázni. Kérd meg a barátnőidet, hogy üljetek autóba és meg se álljatok egy jól eldugott erdő széléig. Ott állj meg, sírj, kiabálj, törd össze az emlékeit. Tégy bármit, a legfontosabb: add ki magadból!

Szívd ki a mérget, amit okozott, tépd ki a töviseket, amiket beléd szúrt. Végül bocsáss meg és engedd el!

Akkor is, ha most még úgy érzed, nem vagy rá képes. Tedd meg! Hagyd ott az egészet, és térj haza inkább üres szívvel, megtörten, de ne mérgezetten. Ő már döntött. A könnyebb utat választotta. De ez nem a te hibád! Kizárólag akkor vagy hibás, ha most te is a könnyebb utat választva feladod! Ha azt gondolod, nincs kiút ebből a gödörből, ha feladod, hogy lesz még valaha olyan ember, aki mindent megadna azért, aki te vagy! Na, akkor jussanak eszedbe a szavaim…

Ha hagyod, hogy egy gyenge ember érzelmi intelligenciájának szegénységében lerombolja benned az erőt, a tisztességet és azt a mérhetetlen szeretet, na, akkor tényleg vesztettél. És nem, nem baj, ha most napokig üresnek érzed magad. Az sem baj, ha a hiánya még könnyeket csal az amúgy is sírástól puffadt szemeidbe. Legyél inkább üres, mint mérgezett. Mert az előbbinek még van esélye, hogy újra megteljen, utóbbinak semmi esélye a boldog életre. Akármennyire is fáj most, a sebek idővel begyógyulnak. Hidd el nekem, érted egy napon megéri majd küzdeni, mert a szíved bár toldozott-foldozott lesz, de a lelked tiszta. És ez a lényeg.

Nyitókép: Unsplash

The post Levél minden nőnek, akit valaha is megcsaltak appeared first on Igazinő.