Soha az életemben még nem szeretett senki úgy, mint ő, senkinél nem tapasztaltam olyan hatalmas mértékű tiszteletet a másik ember irányába. Ő a legtisztaszívűbb, legbecsesebb férfi azok közül, akiket eddig volt szerencsém megismerni, de mégis szakítanom kell vele.

Az előéletében keresendő az okok forrása. Mindent megmagyaráz az az út, amin hozzám jött. Majdnem 20 éves kapcsolat (amiből 15 év volt házasság) után vált el, a két gyermeküket ő nevelte tovább. Már ez is arról tanúskodott számomra, hogy jó ember lehet. Amikor elkezdtünk ismerkedni, egyre jobban megerősödött ez az érzésem. Amióta elvált, nem én voltam az első nő az életében. Voltak barátnői szép számmal. Mivel jóképű, kifejezetten sármos férfi, az lett volna meglepő, ha nem így lett volna.

A válása utáni és az előttem lévő kapcsolatai alakulásából levonhattam volna némi tanulságot, ugyanis egyetlenegy alkalommal sem költözött össze senkivel. Nem szólalt meg bennem a vészcsengő, nem is gondoltam rá, hogy ez ugyan miért lehet… Úgy robbant be az életembe, hogy mire észrevettem, hogy benne van, már olyan szerelmes voltam, mint kamaszlány koromban. Jó volt vele minden. Azokon hétvégéken, amikor együtt lehettünk, sokat kirándultunk, szerettünk nagyokat csavarogni. Isteni volt vele az ágyban is, olyan mértékű volt a rám irányuló figyelme.

Azt hittem megfogtam az Isten lábát, de ahogy teltek a hetek, repültek a hónapok, egyre inkább kezdet kirajzolódni a kép az igazi énjéről. Szeretett, imádott, tisztelt, megbecsült, de egyet nem tett meg. Egyetlenegy alkalommal sem hozta szóba a mi közös, messzebb mutató jövőnket. Nem mondta, hogy velem szeretne élni, nem mondta, hogy munka után eljön elém és együtt bevásárolunk, nem mondta, hogy átjön csak úgy spontán, hogy segítsen mondjuk a lányaimnak tanulni.

Az sem elképzelhetetlen, hogy nem akart tolakodni, hiszen én sem hívtam… Lehet, hogy bennem van a hiba, de én alapkövetelménynek tartom, hogy olyan emberek kapcsolatában, ahol itt is, ott is van gyerek, idővel őket is belevigyük kapcsolatba. Már, ha az a cél, hogy a kapcsolat hosszabb távon is fennmaradjon és működőképes legyen.

Forrás: Unsplash

Megértem, hogy a válása olyan törést okozott az életében, ami után nem igazán mer már hosszabb távra tervezni. Elfogadom, hogy voltak problémái, amiket egyes-egyedül, minden segítség nélkül kellett megoldania, de ez engem egyáltalán nem vigasztal. Ezek vezethettek oda, hogy velem is pont abba az irányba tart a kapcsolata, mint a válása utáni összes nővel. Ez sehova sem vezet…

Ő már csak élvezni szeretné az életet, nem akar elköteleződni. Amíg tartott a románcunk, többet voltam egyedül, mint vele. Erősebb volt a hiány, mint a boldogság. Megértem, hogy elfárad az otthoni teendőktől, a két gyerek ellátásától meg a munkától. Hiába szerelmes belém, hiába szeretem, pont azt jelentem neki, mint minden előttem lévő. Csak kikapcsolódást akar egy kapcsolatból, pihenni jár hozzám és felfrissülni. Olyan vagyok neki, mint egy wellnessközpont. De én nem csak vendéget akarok fogadni, aki egy együtt töltött hétvége után felfrissülve, kisimult ráncokkal, kielégülve távozik és kezdi meg a hetet.

Én azt akarom, hogy mellettem keljen reggel, mellé feküdhessek le este, velem éljen és velem, értem, értünk küzdjön! De sajnos nem teszi, nem teheti. Ha egyedül élne, biztos nem így viselkedne, de vannak kötelezettségei. Sajnos nem tudok addig várni, ameddig a gyerekek kirepülnek a fészekből…

Ági történetét Molnár Csanád jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash

The post Szakítanom kell veled, mert sose leszel igazi társam appeared first on Igazinő.

Amikor több mint fél évvel ezelőtt ismerkedni kezdtünk, olyan sok szépet mondtál, ígértél, hogy azt hittem, megfogtam veled az Isten lábát. Totálisan elvesztettem a fejem, teljes szívemből beléd szerettem. Bár már nem is tudom… Lehet, nem is téged, hanem azt a sok szép álmot szerettem, amit felvázoltál?

Azt mondtad, hogy te is belém szerettél, és eleinte így is viselkedtél, kerested a lehetőséget, hogy találkozzunk, számoltad a napokat, hogy mennyit kell még nélkülem kibírnod. Elhalmoztál a figyelmességeddel, apró meglepetésekkel ajándékoztál meg, minden nap tudattad, éreztetted velem, hogy szeretsz, kerested a kegyeimet. Minden hétvégére jobbnál jobb ötletekkel álltál elő, hogy mivel tegyük emlékezetessé az együttlétünket. Mindig azt mondtad, hogy én vagyok neked az igazi férfi, a Nagy Ő.

Heti kétszer tudtunk találkozni, egyszer hétköznap, egyszer pedig a hétvégén, amit együtt is töltöttünk. Teljes boldogságban teltek a napjaim, izgulva vártam a randikat és a hétvégéket. Egyszer aztán előálltam a javaslattal, ami után a kapcsolatunk teljesen megváltozott. Bolond fejjel azt találtam ki, hogy költözz hozzám a gyerekeiddel, hogy még többet lehessünk együtt. Azt gondoltam, a jelenlétemmel segíthetek neked abban, hogy kevesebb feladat háruljon rád a lányok ellátása terén. Sajnálom, hogy ezt sértésnek vetted. Úgy reagáltál, mintha azt mondtam volna, hogy köztünk mindennek vége. Nem értettem a reakciódat. Hidegzuhanyként ért.

Két ember kapcsolatában, akár felnőttek, akár csak még tinik, vannak bizonyos lépcsőfokok, amiken felsőbb szintre kell lépni, ha nem akarjuk, hogy egy bizonyos alacsonyabb szinten ragadjunk.

Én úgy szerettem volna elmélyíteni kettőnk kapcsolatát, hogy egy fedél alatt élünk és mindenben segítjük, támogatjuk egymást. Te ebből nem kértél, neked jobb az, ha egy kapcsolat nem szól többről, mint a felüdülésről, a kikapcsolódásról, nem akarod a szürke hétköznapokkal megmérgezni. Te nem kérsz az együttélés hátrányos részéből, neked egy kapcsolatból csak annyi kell, amennyi jó. Csak addig akarod, amíg az szenvedélyes és forró. Ezért reagáltál úgy az ajánlatomra, ahogy azt nem vártam. Azt hittem, úgy szeretsz engem, ahogy én téged.

Forrás: Unsplash

Talán jobb is, hogy fél év után kiderült: neked teljesen más elképzeléseid vannak rólam és egy párkapcsolatról. Én nem csak heti kétszer akarom látni azt, akit szeretek. Nem csak és kizárólag telefonon vagy cseten akarom megbeszélni a napi dolgaimat. Nem csak akkor akarom látni, amikor éppen ráér. Akkor is akarom, amikor hiányzik, akkor is akarom ölelni, csókolni, amikor megkívánom.

Veled határidőnapló bejegyzés szerint találkoztunk mindig, amiben nekem csak a szerdára és a hétvégére jutott hely. Spontán nem mehettem soha, mert azt nem bírtad. Nem lephettelek meg egynél többször azzal, hogy hívatlanul, előre értesítés nélkül felugrottam hozzád, csak mert meg akartalak lepni egy szelet sütivel meg egy kis csokor virággal. Majdnem leharaptad a fejem, amikor megtettem.

Nekem ez így nem jó, mert nem szerethetek szabadon, csak vezényszóra. Nekem ez így nem jó, mert nem szeretnek annyira, hogy bármikor szívesen lássanak. Nekem ez így nem jó, mert ágyba bújni is csak akkor lehet, ha be van írva a naptárba. Akkor inkább egyedül maradok. Igaz, hogy bizonytalan jövő elé nézek, de még az is jobb, mert benne van az esély egy jobb kapcsolatra.

Nyitókép: Unsplash

The post Ne haragudj, de ez nekem édeskevés! appeared first on Igazinő.

Te vagy a kívülálló, te nem illesz bele abba a képbe, ami az ő élete, te csak egy pótléka leszel annak, akinek nélküled ugyan hiányos vagy üres az élete, de mégsem leszel a jövője. Te vagy a szerető, és nem te vagy az, akit szeretnek! Vele ágyba bújni sem akkor fogsz, amikor te vágysz rá, vagy megőrülsz érte, hanem akkor, amikor lehet. Lehetsz szerető, de vigyázz, hogy csak a tested add oda, a szíved, a lelked maradjon a tiéd! Hagyd otthon, amikor vele találkozol, mert akármit is mondjon, bármit is ígérjen, a szíved úgysem kell neki, arra nincs szüksége.

Neki az kell, hogy legyél része az életének, legyen kihez nyúlnia, ha otthon unalmasak a mindennapok vagy egy kis változatosságra vágyik. Karácsonykor nem a te ajándékodat fogja kibontani. Az lesz a kezében, amit otthon kapott. Igaz, csak megjátssza magát, amikor azt mutatja, örül neki, de mégsem amellett lesz szenteste, akit állítólag nem szeret. Szilveszter éjjelén se veled fogja búcsúztatni az óévet, nem te leszel az első, akivel koccintani fog az újév első perceiben és nem neked adja az első csókot.

Forrás: Unsplash

Te neki mindig csak második leszel, mindig csak egy jókedvre derítő eszköz. Mivel már megkapta tőled azt, amire szüksége van, nem fog tenni érted semmi többet. Aki szeretőt tart, tulajdonaként kezeli azt, aki őt szereti, aki örömet nyújt neki, aki állítólag boldoggá teszi. A hűtlen társ nem véletlenül lett hűtlen, nem szeret mást csakis önmagát, ezért képes megtenni, hogy válás, váltás helyett inkább beszerez valami izgalmat az életébe. Az igazságos út, ami a tisztes elválásról, továbblépésről szól, mindig nehezebb, mint amikor nem mondunk semmit, hanem kintről pótoljuk mindazt, amiből otthon kevés jut.

Ne válassz magadnak olyan embert, aki bármilyen párkapcsolatban él valakivel, ne legyél a szeretője senkinek, ne te legyél az elemei feltöltője! Ha mégis úgy döntesz, mert nincs más választásod, akkor tedd meg, legyél pótszer, legyél gyógyír! De azt tudnod kell, hogy a kapcsolatod egy hűtlen emberrel nem más, mint hamis remény, nem több, mint egy illúzió.

Ha beleszeretsz egy nem független emberbe, az egészséged is rámehet. Örök bizonytalanság lesz az életed, örök várakozásban, készenlétben fogsz létezni, és nem teszel mást, mint kiszolgálod őt.

Nyitókép: Unsplash

The post Lehetsz szerető, de mindig csak második leszel! appeared first on Igazinő.

Utáltam az egészet, mert nekem ezek a napok nem jelentettek boldog várakozást. Irigyen, szomorúan, összeszorult torokkal néztem a párokat, akik kézen fogva sétáltak a karácsonyi vásárokban, vagy forralt bort, puncsot iszogattak. Ők boldogok, gondoltam. Csak én vagyok annyira szánalmas, hogy nincs senki, akivel együtt ünnepelhetnék?

Féltem a szentestétől.

Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy mindenki viszi a szerelmét a közös, családi ebédekre, csak én eszem egyedül. Abban az időszakban pont annyit értem, amennyire becsültem magam – csak szánalomra voltam méltó. De nem tartott örökké ez a sötét életszakasz. Egyszer végre nekem is meggyulladt a fény, és csak később jöttem rá, hogy miért olyan sokára…

Mert az égvilágon semmit nem tettem azért, hogy az életem pozitív irányba mozduljon. Csak azon siránkoztam, hogy egyedül vagyok. Sajnáltam és sajnáltattam magam, ahelyett, hogy a padlóról felállva élveztem volna az életet úgy, ahogy éppen lehet. Most már tudom: egy válás, vagy egy hosszabb párkapcsolat megszűnése után sem kötelező siránkozva viselni az egyedüllétet.

Bármennyire fáj is a múlt, nem szabad elfelejteni, hogy az előző szerelmünkön kívül is van élet. Sok olyan ember él, aki szintén egyedülálló és csak arra vár, hogy megismerkedjen valakivel, akit szerethet.

Amikor az egyedülálló státuszt úgy értelmeztem, hogy egyben magányos is vagyok, akkor esélyem sem volt, hogy társat találjak magam mellé. Hiszen kinek kell egy olyan ember, aki rohadtul nem érzi jól magát a saját bőrében, és csak azért ismerkedik, hogy legyen valakije?!

Forrás: Unsplash

Miután átértékeltem a helyzetem, előnyömre fordítottam azt, amit mindaddig hátránynak hittem. Ezután már boldogan telt az adventi időszak, örömmel készülődtem az ünnepnapokra. Vettem diót és mákot is – bejglit sütök, nem másnak, csak magamnak. Egyedül töltöm az ünnepnapokat, de mégsem leszek magányos egy percig sem. Biztosan eszembe jut majd az a pár karácsony, amit a szerelmemmel boldogan tölthettem, de már nem fogok könnyezni azért, mert nem lehetek vele.

Van életem, ünnepi ebédem, tüzifám.

Be tudok burkolózni egy takaró alá egy jó könyvvel a kezemben, vagy odakuporodhatok a díványra, hogy megnézzek egy jó karácsonyi filmet. Más nem is kell – de ha majd jön, akkor nyitott szívvel fogadom. Felkészítettem magam, hogy alkalmas legyek egy olyan párkapcsolatra, amiben az elejétől kezdve egyenrangú felek leszünk a másikkal. Nem szükségből leszünk együtt, hanem azért, mert mindketten egymást akarjuk.

Még mindig egyedülálló vagyok, de már nem érzem magam nyomorultul karácsonykor. Pedig annyi történt csupán, hogy másképpen látom a világot és benne magamat. Nem lehet mindig minden olyan az életedben, ahogy szeretnéd, de te döntöd el, hogy a körülményekből mit hozol ki és mindezt hogyan értékeled!

Azért, mert egyedül ünnepelsz, még nem kell elkeseredned.

Ne azt szeresd, ne azt keresd, aki nem kér belőled! Ne az után fuss, aki hátra sem néz, hogy mi van veled – ne az után kiálts, aki már meg sem hall! Helyette szeresd, tiszteld, becsüld és értékeld önmagad! Ha ez sikerül, előbb-utóbb találsz majd valakit, aki ugyanezt érzi irántad, és a legközelebbi karácsonyt talán már együtt töltitek…

 Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Ne keseregj, ha egyedül töltöd a karácsonyt! appeared first on Igazinő.

Így utólag viszont már azt gondolom, ő sem az érzelmei miatt akarta annyira az együttélést, hanem inkább a praktikum vezette. Engedtem neki, mert valahol én is vágytam rá, hogy többet legyünk egymással.

De akkor még nem sejtettem, milyen is a valóságban… 

Nyilván mondhattam volna nemet az összeköltözésre, de féltem, hogy szakítás lesz a vége, és akkoriban azt nagyon nem szerettem volna. Nemcsak kettőnk, de a saját dolgaim miatt is hagytam magam rábeszélni. A gyerekeimet szerettem volna támogatni azzal, hogy kiadom a lakásom, a bevételt pedig szétosztom közöttük.

Pár hónap múlva azonban kezdett kibontakozni Brigi igazi énje, pontosabban számomra is láthatóvá válni. Először is, nem szerette volna, hogy a lakásom bérleti díját a gyerekeimnek adjam. Azt tervezte, hogy ebből inkább szépen felújítjuk az ő házát, és ezzel persze magához is láncolhat… Amikor elutasítottam az ötletét, nem mondta ki nyíltan, de éreztem rajta, hogy neheztel. Azt mondta, az én gyerekeim már kirepültek a fészekből, elkezdték a saját életüket élni. Az ő egy szem lánya viszont még csak 12 éves, így inkább az ő ellátásáról kéne gondoskodnunk.

Az együttélésünk előtt csak sejtésem volt arról, hogy Brigi és a lánya kezét „égeti a pénz”. Egyszerűen nem tudtak gazdálkodni. Egyenként annyi cipőjük volt, amennyi sok családnak egész életében összesen nem lesz. Ruhákból csakis az volt a jó, ami a legmenőbb márkák közé tartozott. Telefonból is csak a legfrissebb modell jöhetett számításba.

Forrás: Unsplash

Korábban sosem szóltam bele az ilyen dolgaiba, mert nem szerettem volna a magánéletében vagy a pénzügyeiben vájkálni. Egyszer-kétszer mégis sikerült a téma kapcsán összevitatkozni, amikor elvekről esett szó. Miután azonban már egy háztartásban éltünk, úgy éreztem, jogom van beleszólni a kiadásaiba.

Főleg azért, mert megbeszéltük, hogy a rezsit felesben fizetjük. Ezt én javasoltam, még akkor is, ha az én valós részem csak töredéke az övékének… Én ugyanis 5 perc alatt letusolok, hajat mosok, borotválkozok. Ők naponta kétszer fürdenek. A ruháikat egy felvétel után már dobják is a szennyesbe, még akkor is, ha csak felpróbálták és nem is abban mentek el otthonról. Így a mosással járó költségük is nagyobb.

Egy szép napon aztán elegem lett abból, hogy harmadik hónapja én fizetem bevásárlást és az összes csekket, mert neki elfogyott a pénze. Persze vérig sértődött, amikor szóvá tettem, hogy ez így nem lesz jó. És sóhernek nevezett, amikor azt tudakoltam, minek vette meg a 26. pár cipőjét… Aztán azt sérelmezte, hogy a felnőtt gyerekeimet támogatom, akik már pénzkereső emberek.

Az lett a vége, hogy nagyon összevesztünk. 

Tulajdonképpen még mindig szeretem, de együttélni már nem akarok vele, mert úgy érzem, a pénzhez való hozzáállása sosem fog megváltozni. Ha azonban külön költözöm, nyilván örök haragot esküszik és szakítani fogunk… Ezért aztán elfogadtam, hogy kénytelen vagyok lezárni ezt a kapcsolatot. Hiába értjük meg egymást minden más területen, ha a gazdálkodásról teljesen másképp gondolkodunk.

Már az is megfordult a fejemben, hogy talán csak azért akart összeköltözni velem, mert a fizetésemre utazott. Arra, hogy az élettársamként sokkal több pénzt szórhat majd el a maga és a lánya kedvteléseire. Ez a gondolat valósággal felzaklat… Megfogadtam, hogy ha ezentúl ismerkedem, arra is nagy figyelmet fordítok, hogyan viszonyul az illető hölgy az anyagiakhoz. Az én pénzemet senki ne herdálja el felesleges ostobaságokra!

Gábor történetét Molnár Csanád jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Nekem nem kell olyan nő, aki szórja a pénzt! appeared first on Igazinő.

Tudom, hogy egy párkapcsolatban legalább olyan fontos az egyéni érdek, mint a közös. Ha nem teljesülnek az álmok, a vágyak, akkor az a fél, akinek hiányzik valami, frusztrált lehet. Sőt, boldogtalan. Ilyenkor azonban az a becsületes, ha továbblépsz, szakítasz, elválsz, ha nem lehet megjavítani a dolgokat. Mert ha benne maradsz egy rosszul működő kapcsolatban, kiégett ember leszel – de az is lehet, hogy egy “szép” napon a szeretőd mellett ébredsz…

Én mindig úgy gondoltam, hogy aki szeretőt tart, az önző.

Nem érdekli senki és semmi. Nem ismer más nézőpontot, csak a sajátját, nem számít neki semmi, csak az, hogy ő jól érezze magát. Mást hibáztat a boldogtalanságáért, de meg sem fordul a fejében, hogy valóban változtasson az életén. Úgy érzi, nem több, mint egy szegény áldozat, egy kiéhezett, elhanyagolt ember, akinek muszáj szeretetre találnia, különben elsorvad…

Értem én, hogy rettenetes egy boldogtalan párkapcsolatban élni. De biztosan nem egyik napról a másikra lett olyan, amilyen. Sőt, még csak nem is pár hónap alatt! Tehát lett volna időd megmondani a párodnak, mit szeretnél másként. Lett volna időd megoldást keresni, dolgozni magadon és kettőtök szerelmén. Legvégsőbb esetben pedig váltani.

Miért kell addig várni, amíg nemcsak terhes, hanem egyenesen mérgező lesz az élet valakivel? Miért nem lehet már akkor szakítani, amikor kiderül, hogy nem javítható a kapcsolat? Nem kell, nem szabad éveket várni arra, hogy majd jobb lesz! Azzal, ha szeretőd van, csak magadat árazod le abba a kategóriába, amibe még az akciós áruknál is ócskább dolgok tartoznak. Egy kis törődésért a méltóságod bocsátod áruba, az önértékelésed, a becsületed adod havi, jobb esetben heti pár lopott óráért.

Forrás: Unsplash

És nem elég, hogy magadat leértékeled…

Becsapod azt az embert, aki melletted van. Akinek az egyetlen hibája, hogy nem úgy szeret, ahogyan neked jó. Hogy tudsz, hogy mersz a szemébe nézni azok után, hogy mást is csókolsz? Hogy tudod, hogy mered őt ölelni, miután mással bújtál ágyba? Miért hibáztatod olyan dolgokért, amik miatt talán sosem szóltál? Ha pedig szóltál, és meg is értette a mondandódat, mégsem változtatott, miért maradtál vele?

Te vagy a felelős minden további történésért, hiszen te vagy az, aki a legkönnyebb utat választotta. Közben pedig elfeledted, hogy ha megszelídítetted, felelős vagy érte. Megérdemli, hogy küzdj kettőtökért, ha pedig ez már nem megy, akkor útjára engedd, hogy máshol találhasson boldogságot. Akár jól szeret, akár nem, nem teheted meg, mert nincs jogod hozzá, hogy hátba támadd!

Elválni szépen, emberhez méltó módon, kíméletesen is lehet.

Miért nincs benned ennyi gerinc? Félrelépni mindenki tud… Te ne tartozz közéjük! Ha már nem is szereted a társad, valaha szeretted. Ne állj bosszút, ne akarj elégtételt venni az eltékozoltnak vélt évekért. Kezdj új életet, de ne szúrd hátba! Ugye, te is ezt szeretnéd, ha valaki már nem szeret?

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Senki nem érdemli, hogy megcsalják – akkor sem, ha rosszul szeret… appeared first on Igazinő.

Akkor pedig vagy jön a csalódás a másik ember részéről, akit időlegesen sikerült becsapni, hogy elérjem valamilyen vágyam. Vagy jön részemről a pofáraesés, amikor lapátra kerülök azért, mert csak átmenetileg tudtam olyan lenni, ami/aki tetszik valakinek.

Nem tudtam sosem hazudni, mindig nyílt kártyákkal játszottam. Akkor is őszinte voltam, amikor igazából nem is voltak rám kíváncsiak. Mert voltak olyanok is, akiknek nem kellettem, csak egy bábura volt szükségük, amit mozgathatnak.

Játszmázás helyett mindenki előtt feltártam a lelkem: bevallottam a nézeteim, a gondolataim, a múltam, nem rejtegettem semmit el abból, ami én vagyok. Elmondtam, hogyan törtek össze, csaltak és aláztak meg, használtak és semmiztek ki. És azt is elmeséltem, hogyan álltam fel és másztam ki a gödörből. Hogyan indultam el a nulláról, hogy kezdtem újra az életem.

Tudnia kellett mindenkinek, ki és milyen vagyok, hogy mitől lettem a mostani önmagam. Nem nehezítettem meg senki dolgát azzal, hogy harapófogóval szedje ki belőlem a szavakat. Tudtam, mit kell megosztani a másikkal ahhoz, hogy megismerhessen. Nem támaszt kerestem, nem terheltem senkit azzal, hogy a nyakába csimpaszkodom, mint egy kismajom.

Persze az őszinteségem sokakat sokkolt. Nem tudták elviselni a súlyt, amit a vállukra raktam azzal, hogy elmondtam nekik az életem. Némelyek csak könnyed kapcsolatba mennek bele, kizárólag az izgalmat és az örömöt keresik a másik emberben, és ebbe nem fér bele a teljes megismerés. Mert a valódi élet nem csak jó dolgokból áll, márpedig ezzel sokaknak fáj szembesülni…

Forrás: Unsplash

Őket nem érdekli más, csak a pillanatnyi – vagy jobb esetben is csak a rövid távú – élvezet. Pedig ami nem a múltból épül, az nem mutat a jövőbe, ezért nem keverendő össze a boldogsággal…

Én akkor is az igazat mondtam, ha nem azt várták tőlem. Pedig a legtöbben jobban szerették volna, ha hazugságokkal etetem és meghagyom őket az önáltatás csapdájában. Mivel erre nem voltam hajlandó, sok esetben hónapokig „böjtöltem”. Szinte remete életet éltem, mert senkinek nem kellett egy őszinte ember. Sokan a nagyotmondókra, hamis ígéretekkel tündöklőkre figyelnek csak fel az igaz emberek helyett. Nekik én nem voltam való.

Nem sikeres, csak boldog akartam lenni, ezért nem fért bele az életembe az, hogy lépre csaljak másokat. Persze nem vagyok szent életű, nekem is voltak egészen rövid kapcsolataim is. De akkor sem hazudtam, amikor csak egy éjszakára akartam valakit. Nem ígértem senkinek olyat, amit nem gondoltam komolyan.

Ha szerelmes voltam, kimutattam, ha bánatos voltam, nem fojtottam magamba a könnyeim. Ha valaki összetörte a szívem, az sírni is látott. A mosolyom, a szerelmem, a szeretetem, az ölelésem, a bánatom, a könnyeim mind-mind valódiak. Mert ezek egytől egyig én vagyok. Ebben már sosem változom – így akarom leélni az életem.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Férfi létemre sosem szégyelltem sírni vagy szeretni! appeared first on Igazinő.

Stresszelés helyett élvezni szeretném a mindennapjaimat. 

Maradi vagyok, mert én még több év együttlét után is viszek virágot a kedvesemnek. Nem azért, mert születés- vagy névnapja van, hanem csak úgy, mert örül neki és mosolyog, amikor megkapja. 

Én még mindig előremegyek az étteremben. Nem azért, mert illetlen vagyok, hanem mert tudom, hogy a férfi dolga felfedezni egy új helyet. És neki kell kiválasztania azt is, hol ülhet le a partnerével. Mindig elől megyek a lépcsőn lefelé, hiszen tudom, az én feladatom, hogy elkapjam a szerelmemet, ha megbotlana. Felfelé pedig mögötte „kullogok”, hogy ő lehessen, aki előbb felér a célhoz. 

Maradi vagyok, mert nem szeretek csetelni, inkább beszélgetek.

Ha lehet, azt is szemtől szembe, nem pedig telefonon. Igen, maradi vagyok, mert olyan otthonról álmodom, ami nem kintről nézve tűnik pompásnak, hanem attól lesz tökéletes, hogy boldogan élünk benne. Ami elég nagy ahhoz, hogy elférjünk, de elég kicsi ahhoz, hogy megtaláljuk egymást, és ne haladjunk el a másik mellett simogatás, ölelés, csók nélkül. 

Igen, maradi vagyok ebben a modernnek nevezett világban, ahol – úgy érzem – már nem divat a szeretet, a tisztelet, a becsület. Mindenki csak magával foglalkozik, mindenki csak magát szereti. Senkit nem érdekel, mi van a szomszédban, vagy mit érez a másik ember. 

Forrás: Unsplash

Ami a tempómat illeti, lassú vagyok, de csak a rohanó világhoz viszonyítva. Emberi léptékkel mérve szerintem az a normális sebesség, amivel én haladok. Mindenre, így a kapcsolatépítésre is kellő időt fordítok. Nem keverem azokat a fokozatokat, amiknek egymás után kell következniük, hogy valóban meg tudjuk ismerni egymást. Még azelőtt, hogy elkapkodva összekötnénk az életünket… 

Nem űzött vadként menekülök egy nő karjai közé, hanem egészséges, teljes értékű férfiként leszek a társa. A szerelmemet egyenrangú partnernek tekintem, aki jókedvében, önszántából szegődött mellém, nem pedig arra vágyik, hogy birtokolják. 

Maradi vagyok bizony, mert a nőnek nem csak a teste érdekel.

Nem azt tartom a legfontosabbnak, hogy minél előbb az ágyban kössünk ki. Azt vallom, hogy a nő testéhez a lelkén keresztül lehet eljutni. Ha rögtön „átgázolunk” a testén, nem találjuk meg a lelkét… 

Maradi vagyok, mert olyan értékrendet tartok követendőnek, ami ma talán már kiment a divatból. Mégis megtaláltam a boldogságomat… 

Nyitókép: Unsplash

The post Kell még valakinek olyan férfi, aki ok nélkül is vesz virágot? appeared first on Igazinő.

Azt viszont nem gondoltam volna, hogy nem a nők részéről lesz nehéz az alkalmazkodás, hanem nekem okoz majd gondot egy új társ elfogadása. Eleinte, amikor még friss volt a válás fájdalma, semmi kedvem nem volt hozzá, hogy valakit annyira közel engedjek magamhoz, hogy a gyerekeimmel is találkozzon. Azt hittem, hogy nem kell összehozni a családomat az új jövevénnyel.

Nagyképűség nélkül kijelenthetem, hogy mindig jóképű férfi voltam, ráadásul kedvesen, tisztelettel, udvariasan közelítettem a hölgyek felé, ezért nem volt problémám az ismerkedéssel. Az pedig, hogy válás után én neveltem a gyerekeimet, csak növelte a vonzerőmet. Ennek köszönhető, hogy szép számmal akadtak barátnőim.

Talán hihetetlen, de mégsem voltam trófea gyűjtögető, ennek ellenére a többséggel már az első randin az ágyban kötöttünk ki. Én soha senkit nem csaptam be, nem hazudtam azért, hogy elérjem náluk a sz3xet. Mind különbözőek voltak, mégis mindegyiküket szerettem valamilyen formában. Volt, akinek csak a testét – volt, aki után kútba is ugrottam volna…

Mindezek ellenére mégis egyedül maradtam, mégis egyedül élek…

Ha olyan nagy volt a vonzerőm, akkor miért? Mert képtelen voltam megtartani a barátnőimet. A tiszteletet, szeretetet, vad szenvedélyt megadtam, ők pedig legtöbbször viszonozták is. Csak egyvalamit nem tudtam megadni senkinek: hogy teljes mértékben az életem részévé tegyem. Aki komoly jövőt tervezett velem, hamar kiábrándult, amikor megismert és rájött, hogy a gyermekeim többet jelentenek nekem, mint bárki más.

Forrás: Unsplash

Elkövettem azt a hibát, hogy nem boronáltam össze a két világot, mindig éles határvonalat húztam a kettő közé. Most már persze tudom, hogy nem elég hagyni, hogy maguktól alakuljanak a dolgok. Kevés elkezdeni egy kapcsolatot, nem fog magától működni. Azt hiszem, arról volt szó, hogy féltem egy újabb csalódástól. Nem tudtam belevonni az életünkbe egy nőt sem annyira, amennyire egy idő után a kapcsolatunk indokolta volna.

Végül egy soha vissza nem térő szerelmet áldoztam fel azért, mert képtelen voltam bevállalni a sebezhetőségem. Mentségemre szolgáljon, hogy aki elváltként gyermeket nevel, tudja, ez milyen nehéz feladat. Mint egy kötéltáncos, keményen kell egyensúlyoznod két világ határán.

A gyerekeidet is óvod, ugyanakkor társat is szeretnél az életedbe. 

Most az egyik szemem sír, a másik nevet. Siratom az elveszett szerelmet, de eközben boldog is vagyok, mert a gyerekeim soha nem szenvedtek hiányt a rájuk fordított időben, figyelemben, szeretetben. A sorstársaimnak azt tanácsolom: ne félj beengedni az igazit az életedbe, akkor se, ha apa vagy anya vagy! Mert enélkül a legcsodásabb kötelék is elszakad egy idő után…

Áron gondolatait Molnár Csanád jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash

Sales munkatársat keresünk az IgaziNő csapatába!

Releváns munkatapasztalat előny, de nem elvárás. Olyan kollégát keresünk, aki ugyanannyira beleteszi szívét-lelkét a feladatába, ahogy azt mi magunk is tesszük. Jelentkezz: info@igazino.hu

The post Egyedülálló apaként nehéz bevállalni egy új szerelmet! appeared first on Igazinő.

Egy ember jellemére kiválóan lehet következtetni abból, hogy milyen egy kapcsolat időtartama alatt – de igazán akkor tudjuk meg, hogy ki ő valójában, ha szakításra kerül a sor. Hiába volt valamikor kedves és közvetlen, ha a búcsúzáskor megalázó és bunkó, akkor igazából ennyire értékel bennünket. Sőt, van ennél rosszabb formája is egy kapcsolat végének. Nem szól, nem veszekszik, de nem is búcsúzik.

Egy napon csak arra ébredünk, hogy nincs már velünk. Nem marad belőle fizikailag semmi, csak a gyűrött lepedő, csak az illata a párnában, a neszesszer a fürdőben, vagy pár ruha, amit ott felejtett. Mindaddig, míg ott volt veled, megtöltötte, kiegészítette az életed, állítólag szeretett is, és mégis eltűnt. Mire lehet olyankor gondolni, amikor szó szerint egyik napról a másikra lép le valaki?

Ráadásul úgy, hogy szinte semmi jel nem utalt arra, hogy baj van és távozni készül? Valószínűleg csak téged ér váratlanul a lépése, döntése, ő már régen tudta, hogy így fog tenni. De nem szólt. Te pedig vak voltál, süket voltál. Ha a másik szó nélkül lép tovább, azzal világosan kinyilvánítja, igazából annyira sem becsült, hogy elmondja, mi baja van.

Jellemtelenség úgy elmenni, hogy eljátsszuk a hősszerelmest, de közben már másra gondolunk, már más ember ágyába kívánkozunk! Ezzel kőkeményen megalázunk valakit, még akkor is, ha nem tudja, nem érzi, nem veszi észre. Mi a baj a ghosting-féle szakítással? Pont az, hogy nem szakítás, csak eltűnés a ködben. Ha nincsenek látható előjelek, ha nem szól, csak cselekszik, akkor nem zajlik le az a folyamat, ami segítene a feldolgozásban és az elengedésben.

FORRÁS: UNSPLASH

Ha nem zárjuk le kettőnk történetét, akkor tárva-nyitva marad az ajtó, amin a másik kilépett az életünkből. Be sem csukjuk, csak várunk és várunk. Hisszük, reméljük, hogy visszajön, hiszen el sem köszönt.  Várunk, és közben megőrülünk, mert ott maradtunk egy olyan lelki bizonytalanságban és egy olyan párkapcsolat végén, amit már csak mi hittünk szépnek és jónak. Ő nem tett egyebet, csak annyit, hogy kilépett belőle.

Ha baja volt, miért nem mondta, ha mást szeret, miért nem szólt? Csak a kérdések tömege kínoz a nap minden percében. Éjjel nem tudsz aludni, mert felriadsz. Ha becsukod a szemed, őt látod. Keresed égen és földön. Boltba is oda mész, ahova együtt szoktatok, csak azért utazol, mert reméled, hogy pont arra a buszra száll fel, amelyiken rajta vagy.

Nem tudsz lépni.

Aztán persze elfogadod, megszokod az új felállást, és rájössz, hogy ő bizony már mással tölti ki az életét. És lassan, nagyon lassan megteszed az első lépést azon az úton, ami a tiéd, és amelyiken ő már nem jár. De addig, amíg erre képes leszel, sok víz lefolyik a Dunán. Mert várod, szereted még akkor is, ha egyáltalán nincs miért. Pedig meg sem érdemli, nem méltó rá. Aki nem becsül annyira sem, hogy elköszönjön tőled, az nem érdemel egy pillanatot sem az életedből! Kár utána sírni, ő már a múlté kell, hogy legyen.

Nyitókép: Unsplash

The post Szakításkor derül ki a másikról, valójában milyen ember! appeared first on Igazinő.