Nagyjából ez a helyzet akkor is, ha az ember kapcsolatba kerül valakivel, akivel az érzelmi elérhetetlenség poklának mély bugyraiban találja magát. Túl sok rajta a szennyeződés, túl sok a mélyen vájott seb. És idővel a kapcsolat már olyannyira beszennyezi a másik lelkét, hogy annak jobb mihamarabb és végérvényesen véget vetni. Még mielőtt az ember szíve idő előtt megszakadna.

Az első pofont akkor kapod majd, amikor felismered, hogy a partnered módszeresen és folyamatosan ignorálja az érzéseidet. Ha meg is hallgat – nagy nehezen -, akkor is biztos lehetsz benne, hogy mindent elbagatellizál – anélkül, hogy ő ezt észrevenné. Ne hidd, hogy e mögött szándékos rosszakarat lenne!

Sajnos ez nem olyan egyszerű képlet, hogy ő csupán egy újabb önző dög, te pedig egyáltalán nem érdekled. Egyszerűen azért nem akar adni érzelmi válaszokat, mert azok nála egyenlőek lennének a kötődés egy olyan szintjével, amilyen szintre soha nem akar újra eljutni senkivel. Persze, a szíve legmélyén talán erre vágyik a legjobban, számára ez mégis túl veszélyes terület.

És lehet, hogy a kapcsolatotok alatt ugyan több próbálkozást is tesz majd ez irányba, de végül úgyis megfutamodik majd. Fontos tudni, hogy a kötődési zavara mögött azonban nem te állsz. Bármennyire is magadat okolod a kapcsolat megrekedéséért, valójában tehetetlen leszel mindvégig. Cincálhatod magadat, de teljesen felesleges.

FORRÁS: PEXELS

Mert lehetsz a legtisztább szándékú, akivel valaha is dolga volt, lehetsz bármennyire türelmes vele, és szeretheted teljes szívedből, ő mégis olyan hidegvérrel lök majd el minden alkalommal maga mellől, mintha csak egy idegen lennél számára. Mindegy, hogy mennyi idő telik el, és mindegy, hogy ez neked mennyire fáj. Mert neki így könnyebb, és így tartja távol magát tőled érzelmileg.

Valószínűleg ez nála már egy beváltnak hitt módszer, ahol nem kell felelősséget vállalnia sem a saját – de legfőképpen a te érzéseidért sem. Ám ez az önvédelmi mechanizmus folyamatosan a saját és a te boldogságod útjában áll. Az újabb hideglelés, hogy egy érzelmileg elérhetetlen embernek te soha nem leszel elég jó, és nem azért mert tényleg nem vagy elég jó.

Hanem mert ő valójában saját magának képtelen megfelelni igazán, és nem tesz mást, mint ezt a kényszerképzetét folyamatosan rád vetíti. Olyannyira, hogy könnyen eshetsz egy olyan csapdába, ahol majd mindig  mindenért te vagy a hibás. Persze joggal alakulhat ki benned egy olyan megfelelési kényszer, amiben az ember fia/lánya végül teljesen elveszíti önmagát.

Ezt követi majd a folyamatos konfliktuskerülés. Nincsenek veszekedések, ha vannak, azok végül az érzelmek totális elfojtásába torkollanak. Vagy rövidre zár egy vitát, vagy úgy tesz, mintha meg sem történt volna. Mondván, hogy te mindent csak túlreagálsz, ez csupán egy félreértés. Rosszabb esetben egy-egy vitát követően néha köddé válik, avagy hosszas csenddel büntet.

A semmitmondó békülések után pedig az ember szinte már-már tojáshéjon lépked, csak ne kerüljön vele újra olyan helyzetbe, hogy megint elveszítse. Az érzelmek ignorálása, a kötődéstől való félelem, az örökös megfelelési kényszer, a szeretetteljes kommunikáció és az értő figyelem hiánya, az állandó ellökések majd visszahúzások és az ezek által keletkezett érzelmi hullámvasutak játszi könnyedséggel előidézik az intimitás teljes hiányát.

Olyan ez, mintha egy űr keletkezne a kapcsolatban, ahol mindvégig azt érzed, hogy valami folyamatosan hiányzik belőle. Hiába a nagy szerelem, a vágyak, a nagy ragaszkodás, ez valahogy mégsem az, amire tényleg vágysz és amit valójában megérdemelsz. A kapcsolatot valószínűleg a hozzá fűzött reményeid tartják fenn, és egyszer csak azon kapod majd magad, hogy csupán szeretetmorzsákért térdepelsz.

Mondanom sem kell, hogy egy kapcsolat ilyen alappillérek nélkül sohasem lesz képes továbbfejlődni.

Bárhogy is fáj. Lesznek biztató pillanatai, de minden elmélkedést pánik kísér majd. Egy ilyen kapcsolat idővel teljesen felőrli az embert – talán még őt is -, de főként téged. Hamar beáll a teljes bizonytalanság. És vége… Kár érte, de ebben a csatában, ahogy mondtam, sosincs egyetlen győztes sem. Egyszerűen ki kell szállni belőle – addig, amíg még visszatalálhatsz önmagadhoz…

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Az érzelmileg elérhetetlen partner a te érzéseidet is megöli appeared first on Igazinő.

Nos, szerintem a férfiak viszonya velünk pont olyan, mint amilyen egy macskával is. Legalábbis úgy gondolom, hogy amelyik férfi képes szeretni egy macskát, az képes a nőket is megérteni, vagy legalábbis nagyon jó úton halad ez irányba. De továbbmegyek.

Amelyik férfi nem képes jól bánni egy macskával, az valójában a nőkkel sem tud bánni igazán. Miért? Mert nem érti, hogy miként működnek. Hiszen mi, nők, talán egy kissé olyanok vagyunk, mint ezek a hízelgő, buja kis teremtmények.

Egy kolléganőm fogalmazott nagyon jól ez ügyben. „Egy macskának és a velük való kapcsolatnak is megvan a maga erotikája.” Öntörvényűek, önállóak és függetlenek. Van bennük tartás, ezért sosem kuncsorognak szeretetért – mégis megkapják, és csakis ez esetben viszonozzák. Minden egyes mozdulatukkal előkelőséget és eleganciát sugároznak magukból. És ha látják a csodálatot a szemedben, ők is pont ugyanolyan csodálattal néznek vissza rád.

Ha pedig kellő türelemmel, figyelemmel, szenvedéllyel és gyengédséggel közeledsz feléjük, akkor – és valójában csak akkor – leszel képes egy bensőséges és valódi kapcsolatot kialakítani velük. Ugyanis ha erőszakkal, akarattal, hirtelen, vagy netán durván lépsz fel, azt szinte azonnal megérzik, és nemhogy nem fognak közel engedni magukhoz – örülhetsz, ha nem marnak beléd.

FORRÁS: UNSPLASH

Nem pont így vagyunk valahogy mi, nők, is bekötve? Mintha mi is pont ugyanezt akarnánk egy férfitól. Az időt, a türelmet, a fegyelmet, a kitartást, az odafigyelést. A gyengédséget, és azt nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Olyan férfira vágyunk, aki el akar és képes is eljutni velünk a lelkünk mélyéig, és nem mond le rólunk csak azért, mert időt kell szánnia erre.

Mert tulajdonképpen ez a valódi intimitás egy kapcsolatban. Amikor egy férfi nemcsak a testével képes bánni a nőnek, hanem a lelkével is. Azt hiszem, hogy mi, nők, erre vágyunk igazán.

Valakire, aki nem csak úgy egyszerűen ránk ront a vágyaival, az ösztöneivel, a kérdéseivel, a terveivel és a követeléseivel. Mert felnőtt nőként némi tapasztalattal a hátunk mögött, nem kevés pofonnal és csalódással már egészen másképp működünk. Persze jó dolog, mikor egy férfi egészen lehengerlő és magávalragadó szinte az első perctől kezdve. Értjük, hogy mit akar, és csodás dolog azt érezni, hogy kellünk neki. Ez ideig-óráig még elég is lehet, de a vonzalom és a vágy, ha ugyan kéz a kézben is jár a szerelemmel, a valódi intimitástól még nagyon messze áll.

Úgy gondolom, hogy ha egy kapcsolat nem jut el az intimitás szintjére, akkor egy nő pont olyan játszi könnyedséggel fordít majd hátat egy férfinak, mint az a macska, amelyiket még mindig csak próbálnak megszelídíteni, de valahogy még sosem sikerült.

Nyitókép: Pexels

The post Ha egy macskával tudsz bánni, akkor a nőkkel is?! appeared first on Igazinő.