Ha nagy ritkán mégis rávette magát, hogy csatlakozzon hozzánk, azt csakis egyvalakiért tette: a párjáért. Ezt egy percig sem tudta titkolni, bár kedvelt minket a maga visszahúzódó módján, az érkezés pillanatától a gyors távozásukig kapaszkodott Csaba karjába, mint aki az egész életét így éli, egy másodpercre sem engedve el őt.

Mindenki hangulatát megmérgezte

A srácot láthatóan idegesítette Anikó ragaszkodása. Aki vég nélkül csacsogott és nevetgélt, nem törődve bele, hogy csak közömbös hümmögést kap válaszul. Egy idő után már nem csak a haverunkat fárasztotta a szeretetnek ez a sajátos kimutatása. Képtelenség volt beszélgetni, nevetni, felszabadultan ökörködni, ha Anikó ott volt. Tulajdonképpen sajnáltam őt. A vicceinket nem értette, a poénosnak szánt csipkelődésekre nem tudott reagálni, nem akart közénk tartozni. Eltűnődtem, vajon mi minden lehet a zavart, megállás nélküli nevetgélése mögött.

Kép forrása: Midjourney

A legrosszabb mégis az volt, hogy Csaba nagyon is jól érzékelte, mennyire agyonüti mindenki hangulatát, ha a kedvese megjelenik valahol. Egy idő után a lehető legrosszabb taktikához folyamodott: az (akkor már) élettársa nélkül kezdett eljárni velünk. Ilyenkor mintha csak kicserélték volna, vidám volt, sármos és szórakoztató, aki mindig valami újabb, idétlen ugratáson törte a fejét. De Anikó nem volt ostoba, legalábbis, annyira semmiképp sem, amilyennek a párja tartotta.

Anikó ezt nem hagyta annyiban

Megindult az esti, később éjszakai telefonhívások végtelen sora; a soha el nem hallgató mobil idegesítő csörgése épp olyan hatással volt mindenkire, mintha csak Anikó Csaba felé intézett szemrehányásait lettünk volna kénytelenek végighallgatni. Amikor rájött, hogy nem tudja sokáig a süketet tettettni, végül, nagy kelletlenül felvette a telefont. Kihallatszott a párja dühödt rikácsolása, de a férfi erre adott, megalkuvó válaszai sem voltak megnyerőbbek.

 – Persze… Igen… Jó, nemsokára megyek… Jól van drágám, persze szeretlek… – darálta elcsigázottan, akár egy beragadt magnószalag. A szavai a párjának szóltak, de az igazi érzelmeit a felénk intézett grimaszai tükrözték.

Ahogy elnéztem a fanyar fintorait, egyre dühösebb lettem rá. Csaba nem volt az a típus, aki hagyta volna, hogy így bánjon vele egy nő. Azóta vette fel a csapdába esett áldozat szerepét, amióta a nála valamivel idősebb, nem túl vonzó külsejű és kissé furcsa Anikóval járni kezdett. Azzal a nővel, aki olyat tudott adni neki, amit senki más akkoriban: biztonságot. Úgy tűnik, ez a biztonságérzet annyira fontos volt számára, hogy képes volt elviselni a folyamatos zaklatást is.

Amikor sor került egy újabb összeülésünkre, immár kettesben érkeztek. Ezúttal a karszorítás elmaradt, még egymás tekintetét is kerülték. Kissé fagyosan, szótlanul ücsörögtek egymás mellett. Ahogy Csaba arcát figyeltem, aki közömbösen tanulmányozta az asztalt, akaratlanul is eszembe jutott: vajon ráébred valaha is, hogy ennél jobbat érdemel?

Nyitókép: Mindjourney

The post Miért kapaszkodsz egy olyan kapcsolatba, aminél jobbat érdemelsz? appeared first on Igazinő.

Az asszonynak nem volt esélye, a férfi viszont az utolsó pillanatban felébredt és megpróbált védekezni, de a fia gyorsabb volt. A húga Down-szindrómával élt, Rabadan pedig, állítása szerint, azért végezte ki őt, hogy ne kelljen tovább szenvednie.

A házkutatás sátánista témájú könyveket talált a fiú szobájában és többfajta kést is. Emellett, a gyilkosság nagyon is emlékeztetett a tinédzser egyik kedvenc számítógépes játékának jeleneteire. Rabadan külseje szintúgy az egyik karakterére hasonlított. Egyértelműnek látszott, hogy a fiú kitervelte a gyilkosságot. Ezzel szemben, Jose később azt állította, hogy semmire nem emlékszik a történtekből, a házukból pedig azért rohant ki, mert egyszerűen sokkos állapotba került, mikor eljutott a tudatáig lemészárolt családtagjai látványa.

Ami a család magánéletét illeti, egyesek elkényeztetett, felelőtlen fiúként írták le őt. Míg mások arról számoltak be, hogy Jose apja egyszerű zsarnok volt, és az ő viselkedésének köszönhető, hogy a fia visszahúzódó, kissé furcsa tinédzserré vált, aki egész nap a gép előtt ült.

A szakértők véleményei is megosztottak voltak. Egyesek a mai napig kitartanak a mellett, hogy – az immár felnőtt férfi – egyszerűen nárcisztikus, szadista személyiség, aki nagyon is felelős volt a tettéért. Az pedig, hogy egyesek hittek neki, csakis a kiváló manipulációs képességének köszönhető. Míg akadtak olyan pszichiáterek is, akik az enyhébb büntetés, valamint a rehabilitáció mellett érveltek, tekintettel a fiú életkorára és arra, hogy epilepsziás. Az volt az elméletük, hogy a betegsége okozta pszichózis áll a viselkedése hátterében.

Sokan a lehető legsúlyosabb büntetést kívánták neki, a tárgyalásai alkalmával tömeg gyűlt össze a bíróság épülete előtt. Rabadant nem csak azért kísérték fegyőrök és rendőrtisztek, hogy az esetleges szökési kísérletét, vagy erőszakos viselkedését meggátolják. Ő is védelemre szorult. A legmeghökkentőbb mégis a Jose körül kialakult rajongótábor volt. Rengeteg tizenéves romantizálta a fiú történetét. A már tiniként is feltűnően csinos arcú Joséra elsősorban a korabeli kislányok figyeltek fel. Levelekkel árasztották el őt, de nem csak szerelmi vallomásokkal bombázták. Sokan felbátorodtak Jose tettén és beszámoltak neki arról, hogy ugyanígy végezni akarnak a szüleikkel. A fiú – állítólag – azon volt, hogy lebeszélje őket erről, ahogy ő fogalmaz, „szörnyű, embertelen tettről”.

Forrás: YouTube

Jose később úgy nyilatkozott, hogy az apja valóban bántalmazta fizikailag. Megesett, hogy maga alá vizelt, vagy épp elájult, ha a családfő dühös volt rá. Ennek ellenére, mint hangsúlyozza, szerette és tisztelte a férfit, aki egész életében értük dolgozott. Amikor a tragédiáról beszél, azon a ponton érzékenyül el a leginkább, amikor húga szóba kerül. Azt állítja, szerette és óvta a kislányt, sokáig egyetértve azokkal, akik szörnyetegnek tartották őt, mivel emberi lény nem tesz ilyet. Mint mondja, a rehabilitáció mentette meg az életét, minden értelemben.

Az immár harmincas férfi továbbra is azt állítja, nem emlékszik a történtekre. Jose 6 év börtönbüntetést kapott, ezután került be egy rehabilitációs, egyház által szervezett programba. A fiú mindvégig visszahúzódó volt, és sokan azt állítják, fenyegetően viselkedett a többi bentlakóval szemben. Jose ellenben teljesen logikusnak véli, hogy ilyen benyomást próbált tenni a többiekre, félt tőlük.

Végül egy pap vette magához, aki szerint Jose nem volt „könnyű eset”. A férfi mégis apának szólítja, sajátos hitvallást kötve ehhez, úgy véli, valójában két apja volt. Az egyikük, aki nemzette, felnevelte és meghalt. A másikuk pedig az a férfi, akinek végül sikerült megmentenie őt.

Jose azóta megnősült.

A fiatal nőnek meggyőződése, hogy a férje – aki azóta is rendszeresen látogatja a családja sírját – már vezekelt a bűnéért és sosem bántaná őt. Ahogy a közös kislányukat sem. A leggondoskodóbb, legszeretőbb apaként és férjként tud csak nyilatkozni róla.

Az eset a mai napig érthetetlen, rengeteg ellentmondás és homályos részlet torzítja. Azt szokták mondani, mindenkinek jár egy második esély. Igaz lenne? Vagy létezik olyan bűn, amire nincs bocsánat? Jose azóta tevékeny és látszólag hasznos tagja a társadalomnak, aki gondoskodik a családjáról – csak úgy, mint az édesapja egykor…

Nyitókép: YouTube

The post Jose Rabadan egyik éjjel karddal oltotta ki szülei és 11 éves húga életét appeared first on Igazinő.

A történetre nem reflektáltam akkor  képtelen lettem volna rá. Mentségemre szóljon, hogy még a vele interjút készítő, nálamnál jóval rutinosabb riporter is a rosszullét jeleit mutatta, ahogy hallgatta az ízléses beszámolót.

„A vége felé azért már sajnáltam, mert csak a pasija kedvéért ment bele” – nyilatkozta a celeb, többek között.

Természetesen, a komment cunami egyből megindult. A legtöbben hasonló jó ízlésről tettek tanúbizonyságot, a szóban forgó nőre tett megjegyzésekkel. Nyilván, ez nem sorolható a nemi erőszak kategóriájába, mivel a haverjuk barátnője önként ment bele a dologba. A többség pedig innentől kezdve elintézte a dolgot annyival: ha ilyen hülye, meg is érdemli…

Ez az, amivel nemcsak, hogy egyetérteni nem tudok, de megérteni sem tudtam soha. Tételezzük fel, hogy valaki valóban ostoba, csak a vita kedvéért. Aki az átlagnál alacsonyabb szellemi képességekkel rendelkezik, az megérdemli, hogy méltatlanul bánjanak vele? Mert ha más nem is, az mindenképp kiderült, hogy az illető nő nem élvezte a dolgot.

Itt megvizsgálnám a másik oldalt is: milyen párkapcsolat az, ahol a párom arra próbál meg rávenni, hogy csakis az ő a kedvéért feküdjek le a haverjaival, miközben ő ezt végignézi? Az már más kérdés, hogy mennyire érzik magukat férfinak ettől. Ha egy olyan nővel töltik el egy éjszakát, aki nem kívánja őket, nem akarja a közelségüket, nem élvezi az együttlétet, és ezért az illető fickóknak még sorba is kell állnia.

Forrás: Unsplash

Persze, ahány ház, annyi szokás, és ha ez egy közös fantáziája egy párnak, amiben mindenki örömmel vesz részt, akkor ez csakis rájuk tartozik. Ha viszont az egyik fél megpróbálja rávenni a másikat olyasmire, amire az egyáltalán nem vágyik, nem tudok másra gondolni, mint érzelmi zsarolásra. Nem ismerem mélyebben ezt történetet, nem tudhatom, hogy egy dependens alkatú nőről van szó, vagy kimondottan ez iránt a férfi iránt érzett rendhagyó ragaszkodást. Amikor a puszta tényeket nézem, adott egy pasi, aki ismeri a barátnőjét, valószínűleg tudja, mit tenne meg a kedvéért és mit nem. Ahogy azt is, mi jelent élvezetet számára az ágyban és mi nem. Adott egy nő, aki ugyanígy jól ismeri a párját, mégis kitart mellette.

Ebben a felállásban a férfi az, aki mentális értelemben – finom kifejezéssel élve – gátlástalanabb, erősebb. Ha ezt az erőt úgy értelmezzük, hogy ő irányít a kapcsolatban, ő az, akinek hatalma van a másik felett. Amikor valaki a fizikai erejével él vissza és ezt használja arra, hogy rákényszerítsen valakit olyasmire, amit az nem is akar igazán, az lehet fizikai bántalmazás, visszaélés, molesztálás, nemi erőszak.

A lelki abúzust viszont amilyen nehéz észrevenni, úgy elítélni sem lehet – legalábbis jogi értelemben.

Rengeteg olyan jelenség van, amit nem lehet ilyen módon büntetni. Hiszen nincs rájuk kézzelfogható bizonyíték, a lelki visszaélés pedig – sok esetben – az ezt elszenvedő áldozatban sem tudatosul. Vagy ha mégis, általában hosszú idő után ismerjük fel, hogy mérgező kapcsolatban élünk.

Mi viszont elítélhetjük az ilyen fajta abúzust. Egy fizikai bántalmazás elszenvedőjére nem legyintünk azzal, hogy „megérdemli, ha ilyen gyenge”. Aki viszont befolyásolható, naiv, gyenge idegzetű, esetleg dependens – afelé nem mutatunk együttérzést. Kinevetjük, megjegyzéseket teszünk rá, a vele ízléstelenül játszadozó, őt átverő embereket pedig felmentjük a tetteik alól.

Elvégre, az illetőnek észre kellett volna vennie, hogy „hülyének nézik” – ha pedig mégsem ébredt rá, az az ő hibája. Bűn lenne a naivitás, ami ilyen következményeket érdemel?

Amíg mi nem ítéljük el, nem vetjük meg, nem lökjük ki magunk közül az ilyen embereket, addig a manipulatív, gátlástalan emberek fognak nyerni. Akit pedig könnyebb befolyásolni, az tanulja meg, hogy ez az ára az elvakult érzelmeknek, annak, hogy „hülye vagy” – mert a világ ezek szerint így működik.

Nyitókép: Unsplash

The post „A vége felé azért már sajnáltam, mert csak a pasija kedvéért ment bele.” appeared first on Igazinő.

Ahogy a pulthoz léptünk, megütötte a fülünket egy társaság beszélgetésének zaja. Bár elég messze voltak tőlünk, a hangadójuk minden szavát értettük. Sajnos ők is jól láttak minket.

„…én már mindent megpróbáltam! Oszt’ nézd meg, a kis nyikhajnak milyen nője van!”

Ez a mondat nekünk szólt. A „kis nyikhaj”, vagyis a pasim, arrébb terelt, beállva mögém, két kezét a pultra helyezve. Így, mintegy átölelve tartott, miközben egyre dühödtebben vizslatta a fickót. Mindketten tudtuk, hogy nem érné meg visszaszólni, a srác láthatóan már túl volt a bulin, olyan emberrel pedig nem találkoztam még, aki atomfizikusra itta volna magát. De nyilván nem arról szól a történet, milyen főnyeremény is vagyok én. Ahogy végignéztem a pasin – részegsége ide vagy oda -, egy elég tipikus, nem túl összetett jellem bontakozott ki előttem. Hiába nem fair első pillantásra ítélkezni, a csávó valószínűleg józanul sem lehetett egy Rubik-kocka. Ezek a pasik általában a „Hogyan csajozzunk be” alternatív kézikönyvét követik:

1.Ismételgesd megállás nélkül, hogy mennyire jó csaj! Ne fáraszd magad azzal, hogy akárcsak szinonimát találj rá, elég ha ezt a kettőt felváltva pötyögöd le neki Messengeren, lehetőleg megállás nélkül: szép csaj vagy/jó csaj vagy. Hallottad valahol, hogy fontos a bók, hát akkor uccu neki!

2. Éreztesd, hogy a kinézetén kívül más nem is érdekel! Ha a kiszemelted nem un rá erre az enyhén egyoldalú eszmecserére és tilt le a fenébe, valószínűleg megpróbál valamiféle beszélgetést kialakítani veled. Mintegy kísérletet téve rá, hogy túllépjetek a zuzmók szintjén. Ha esetleg a gyámoltalan olyasmikkel kezdene fárasztani, mint „És te mivel foglalkozol?”, azonnal kiálts megálljt a renitens nőszemélynek! A Nagy Könyvben leírtaktól ne akarjon eltérni. Márpedig ottan meg van mondva, hogy a bókok hatására a menyecske egyből ledobja a pöndölyt és a karjaidba omlik.

3. Ha a balga némber mégsem nyugszik, bátran büszkélkedj vele, hogy semmi ambíciód nincs! Te az „élet iskolájába” jártál, igaz, ott is kegyelem kettessel engedtek át. A papírok megszerzése a sznobok kiváltsága, akik ezüstkanállal a szájukban születtek. Nem, mintha nem lett volna lehetőséged, hogy letégy egy szakmát, még időben felismerted, hogy csak az idődet pazarolnád vele. Ha Klárika úgy érezte egy gyenge pillanatában, hogy szakács szeretne lenni, ezért elvégzett egy vendéglátóit, munkahelyet pedig a pandémiáig nem is váltott, valószínűleg semmit nem látott a való életből. De ez sem lehet gond, ha hódításról van szó, elég egy ész a csapatban, arra pedig ott vagy te.

4. „Anyámmal élek, Babettával járok, macskám van – és ne is legyek kemény?” A hobbi szintúgy a luxus tyúkok kiváltsága. Neked erre nincs időd, ne bőszítsen Klárika idióta kérdésekkel. Elvégre, 6 hónapos korod óta dolgozol, napi 32 órát. Ja, jó hogy a nap végén elkortyolsz 4-16 üveg sört, hétvégente néha kicsit többet, de hát kell az a hétvége mindenkinek, nem igaz? Persze, hogy olyankor hangosabb vagy, mi mást tehetnél, ha egyszer szétvet az ideg? Aki egész nap dolgozik, mint egy állat, annak valahogy le kell vezetnie a feszkót. De kinek lenne ideje hobbira?

Forrás: Unsplash

5. Csakis a legjobb csajokra menj! Igaz, hogy hajat/szakállat az első randi kedvéért sem vágatsz, ahogy a pörköltszaftos (valaha hófehér) trikót sem cseréled le. Dehát ebből is látszik a megfeszített tempó, amiben élsz. Egyébként is, tenyészcsődör vagy te hajnal háromkor is, mikor az ébresztő robaját hallgatva vánszorogsz a kávéd után. Ezért ne is add alább a lécet, a menyecske ehhez tartsa magát. Aki nem üti meg Rihanna színvonalát, arra rá sem nézel, elvégre, férfiből vagy, ezt nyilván Klárika is megérti.

Ha a fent felsorolt taktikák mégsem válnak be, az ilyen típus általában nem érti meg soha, hol is rontja el a dolgokat. Végül, jön a következő hétvége, amikor végre kiengedheti kicsit a gőzt. Sztorink frusztrált hőse sem értette, miért „jut nő” egy olyan srácnak, mint a párom. Aki látástól vakulásig melózott, és az ébresztő robaja mellett kortyolta hajnalban a feketét. Mégis frissen borotváltan, kellemes férfi kölnitől illatozva állt védelmezően a csaja mögött.

Nyitókép: Unsplash

The post Így ne csajozz SOHA! appeared first on Igazinő.

Egy szép, új építésű ház, egy nyaralás – első körben erre szántak pénzt. Utána jobbnak látták befektetni a megmaradt összeget egy kis kávézó-cukrászdába, ami az asszony régi álma volt. A bukás nem rajtuk múlott. Egy kisebb településen éltek, ahol hamar híre ment a szerencséjüknek. Az emberek pedig egész egyszerűen nem voltak hajlandóak betenni a lábukat abba a kávézóba, ami a „rohadék mázlisták” tulajdonában állt.

Az országban rengetegen lottóznak és még többen vágynak rá, hogy valahonnan egy több milliós összeg az ölükbe hulljon. Mindannyian úgy érezzük, többet érdemelnénk az élettől. Ha valaki tisztességes úton válik sikeressé – akár egy lottónyereménynek hála, akár a saját erőfeszítéseinek köszönhetően -, miért gyűlöljük meg azonnal?

Megértem a dühöt, ha valaki lopás, csalás, vagy akár emberi életek tönkretétele árán él luxuséletet. Jogosan érezzük, hogy ez enyhén szólva nem fair és kijárna az illetőnek két emberes tökön rúgás a sorstól. Ha valaki viszont önerőből válik sikeressé – nyeremény ide vagy oda, egy vállalkozást elindítani nem egyszerű -, csak a csillogást látjuk. Azt, hogy szerencséje volt. Itt azért érdemes megállni egy pillanatra: aki szerencsés, az miért válik automatikusan egy rakás sz*rrá a szemünkben? Ahogy a fej vagy írás nyertesét sem szokás leköpni, azt sem kellene hagynunk, hogy az elkeseredésünk idáig vigyen minket. Na, nem csak azért, mert az csúnya, rossz dolog ám – az ilyen gyűlölet téged előbb tesz tönkre, mint az utálatod tárgyát.

Ami pedig a csillogást illeti – lehet, hogy amit te szikrázó gyémántnak látsz, az csak nyál és üveg. De tételezzük fel, hogy az illető élete valóban egy tündérmese. Aki nem ezüstkanállal a szájában született, az valószínűleg letekert jó pár kört a sz*pórolleren és körömszakadtáig melózott, hogy most ott csücsüljön a jóban. De ezt nem szeretjük észrevenni. Akkor bele kellene gondolnunk, hogy a szerencse mellett – mert hiába a tehetség és kitartás, a balul elsült lépések egy életre elkaszálhatnak -, rengeteget dolgoztak ezek az emberek a sikerért. Nekünk ez a része nem kell. Csak a csillogás, a pénz, vagy adott esetben hírnév. Mi trónörökösök szeretnénk lenni.

Forrás: Unsplash

De mi a helyzet azokkal, akiket önfeledten köpünk arcon, akiknek teli szájjal nevetünk a bukásán? Volt már olyan periódus az életemben, amikor az addig barátaimnak hitt emberek is bele tudtak volna fojtani egy kanál vízbe, ha épp nem kölcsön kértek tőlem. Eleinte fáradhatatlanul próbáltuk nekik elmagyarázni a párommal: ez nem épp az az élethelyzet, ahol csak megszületni volt nehéz. Utólag jöttem rá, mennyi feleslegesen elpazarolt energiát öltünk ebbe – hiszen ezek az emberek ismertek, jobban, mint akárki más. Nagyon is tisztában voltak a valósággal. Ennek ellenére, nehezen láttuk be, hogy már nem a barátaink. Képtelenek voltak azok maradni. Társaságban magyarázkodtunk, a konokságuk fölött érzett dühöt és elkeseredést a négy fal között vezettük le – a párom ordított, én migrénnel vagy épp sírással küszködtem.

Egy idő után megtanultuk elengedni a dolgot. Szándékosan nyomtuk az ilyen emberek arcába a sikereinket. Bár nem a legelegánsabb, vagy épp érettebb szórakozás. De egyvalamire jó volt: megtanulni őszintén nevetni azon, aki abban hitben él, hogy bátran a lábát törölheti mindenkibe, akiről azt hiszi, jobb életet merészel élni nála. Később pedig ezt a nevetést már szimpla közöny váltotta fel. Mert meggyőzni egy ilyen embert arról, hogy merje meglátni az igazságot – nem csak, hogy lehetetlen. Valószínűleg nem is érdemes, mert neki ez jobban fájna.

Nyitókép: Unsplash

The post Miért gyűlölünk mindenkit, aki szerencsésebb, mint mi?! appeared first on Igazinő.

Aztán ez a hormonháborús köd felszáll, és egyre-másra szembesülni fogsz a másik tökéletlenségeivel. Lesznek olyan rigolyái, amiket elfogadsz. Ezek hétköznapi apróságok, amik egyszerűen nem zavarnak, vagy egyszerűen belátod: neked is megvannak az idegesítő szokásaid. Aztán ott vannak azok a szituk, amikor jönnek a kompromisszumok. A kedvéért csak a gangon fogsz rágyújtani és nem gyűröd gombócba a zoknikat mosás után.

Ezek minden emberi kapcsolat velejárói. Viszont van egy olyan eset, ami érthetetlen a számomra. Amikor már a kezdeti vonzalom tombolása közben is tisztán látod: hősünk nem épp egy főnyeremény, vagy épp, egyszerűen nem a te eseted. Megindul a misszió: minden energiádat arra áldozod, hogy melletted megváltozzon szíved csücske. Bár a csávó/csaj Fekete Péternek is gyenge, addig nem nyugszol, míg nem szabod át egy Royal Flush-é.

Mikor anno Andrissal megismerkedtünk, jött a szokott rózsaszín köd. Még sosem találkoztam olyan férfival, akivel kölcsönösen, újra meg újra rácsodálkoztunk volna: ha együtt vagyunk, repül az idő. Elég, ha ülünk a konyhaasztal két végén, jobb napokat látott bögréből vedelve a kávét, egyik cigiről a másikra gyújtva. Egy beszélgetésünk ezerszer jobb élmény volt mindkettőnknek, mint egy hét Balaton Sound. Hogy ez az eszmecsere épp a párnák között, vagy a tévé előtt kuporogva folytatódott, nem számított. Minden jó volt vele. Minden jó volt együtt.

Nem volt tökéletes. Kissé túlsúlyos volt, horkolt álmában, túl hangosan nézte a tévét, és míg én a csendes reggeleket kedvelem, addig ő azonnal maxra tekeri a rádiót, ahogy kipattan a szeme. De mindezek ellenére, vagy épp ezért szerettem bele. Mindenkinek vannak bizonyos tulajdonságai, amiket szívesen kivennél a csomagból. De én nem hiszek abban, hogy ezzel jobbá tudnám tenni. A hibák nélkül lehet, hogy jobb lenne, lehet, hogy nem, de semmiképp sem ugyanaz az ember, akit megszerettem.

Talán én vagyok túl naiv, mindenesetre, ha valamiben, ebben nem járt egy rugóra az agyunk. Ahogy telt az idő, egyre-másra érkeztek a burkolt, majd egyre szókimondóbb megjegyzések tőle. A „fogynod kéne” vált az egyik kedvencévé. Nem értettem a dolgot. Félre ne érts, ha valakinek nem vagyok az esete, az teljesen rendben van. A sztorink ott nem stimmelt, hogy a külsőm nem változott, amióta megismert. Én pedig jól éreztem magam a bőrömben. Eleinte, 2-3 hónap ismeretség után még a higgadt válaszoknál maradtam: „Ha meggondoltad magadat, én megértem…” „Ha a karcsú lányok jönnek be neked, nincs semmi gond…” Ilyenkor jött az „ugyan, ne butáskodj, nagyon tetszel” lemez. Egy idő után már nem csak az alakomat kifogásolta. Gyakorlatilag semmi nem nyerte el a tetszését, ha más nem jutott eszébe, akkor épp a körömlakkom színét kritizálta.

Forrás: Unsplash

A külső máz lassan olvadt le róla. A kissé túlzottan is agilis, túlzottan önfejű srác lassanként elengedte magát mellettem. Csak épp nem a jó értelemben. Olyan csomagot kapott, ami alapvetően tetszett neki ugyan, de 1-2 tartozékot szívesen lecserélt volna. Neki is látott, vagyis, látott volna, ha nem egy emberi lényről lett volna szó.

Amikor úgy beszélsz valakiről, hogy majd melletted megváltozik, nemcsak, hogy te állsz sorba tök feleslegesen azért a bizonyosért, hiszen senki nem fog kibújni a bőréből a kedvedért. A másik embert is megalázod ezzel, hiszen attól, hogy neked nem felel meg, nem biztos, hogy valóban az a nettó selejt, ahogy te a barátoknak elpanaszolod. Miért élvezed, hogy a megváltó mártír szerepében tetszeleghetsz mellette? A helyett, hogy elengednéd, hogy megtalálhassa azt, akinek a szemében ő lesz a Royal Flush.

Nyitókép: Unsplash

The post Ha meg akarsz változtatni, nem vagyok az eseted! appeared first on Igazinő.

Egy zavart elméjű anya

A gyilkosság célpontjának – Dee Dee-nek – megvolt a maga tragédiája. Mint utólag fény derült rá, valószínűleg Münchhausen-szindrómában szenvedett. Ennek lényege, hogy a beteg különböző, súlyos és/vagy krónikus, fizikai betegségeket színlel a figyelem, hírnév és szeretet kierőszakolása érdekében. Szükség esetén saját magát betegíti meg, vagy leleteket hamisít a kezelések és a kórházi gondozás érdekében. Ez az állapot önmagában véve is veszélyes. Még károsabb, ha a szindrómával élő ember „célpontja” nem saját maga, hanem egy hozzátartozója…

A gyermek, mint áldozat

Gypsy Rose-nak sajnos ez a szerep jutott. Dee Dee-nek mindenkit sikerült meggyőznie a lánya betegségeiről, amelyek között a szellemi fogyatékosság, izomsorvadás és a leukémia is szerepelt. Egy idő után – a közösségi médiának köszönhetően – elképesztő hírnévre tettek szert, többek között házat és autót is ajándékoztak nekik. A felvillanyozott Dee Dee úgy fogalmazott, úgy élnek, akár a filmsztárok.

De Gypsy élete közel sem volt mesébe illő.

A lány édesanyja bűvkörében élt, és maga is elhitte, hogy súlyos betegségekben szenved. A látszat fontos volt, ezért a nő rendszeresen leborotválta Gypsy haját, aki gyerekkora nagy részét kerekesszékben töltötte. Jóval kisebb és soványabb volt kortársainál, annak ellenére, hogy Dee Dee sokszor erőszakkal tömte belé az ételt, mivel meggyőződése volt, hogy az nem tud segítség nélkül enni. Ha az akkori felvételeket nézem, valóban egy rossz fizikai és szellemi állapotban lévő kislányt látok, akinek a tekintete zavaros, az arcvonásai kissé torzak. Valószínűleg mindezt az anyja által beadott gyógyszerek okozhatták. Gypsy folyamatosan kába volt és a fogai is kihullottak.

Forrás: port.hu

Felismerések…

Ahogy telt az idő, a lány lassanként ráébredt, hogy az édesanyja furcsán viselkedik. A legnyilvánvalóbb természetesen az volt a számára, hogy Dee Dee állításával ellentétben tud járni. Lassanként az is világossá vált, hogy szellemileg is egészséges. De hiába, a fiatal lány helyzete reménytelen volt. Minél nagyobb volt az esély a lebukásra, Dee Dee annál körmönfontabb taktikákhoz folyamodott. Teljesen elzárta a külvilágtól, az ablakokat letakarta, azt állítva, hogy a lányára károsan hat a fény.

Miért nem vették észre? 

A Münchhausen-szindrómát valóban nehéz diagnosztizálni. Állítólag egyetlen orvosban ébredt fel a gyanú, hogy Dee Dee ebben a betegségben szenved. Ekkor azonban a nő azonnal másik szakembert keresett lánya „gyógyítására”, az orvos pedig nem mert egymaga szembemenni a kollégáival.

Ami Gypsy elvált apját illeti, a férfi azt állította, sosem gyanakodott. A távolság miatt egy idő után nem tudta látogatni a lányát, Dee Dee pedig – ahogy Gypsy kezdett öntudatra ébredni – a telefonhívásaikat is ellenőrizte. Egyszerűen szabotálta kettejük kapcsolatát.

A gyilkosság

A tragédia 2015-ben következett be. Gypsy titokban regisztrált egy társkeresőre – parókában és erős sminkben. Itt megismerkedett egy 24 éves férfival, akit sikerült meggyőznie, hogy egyetlen lehetőségük van a szabad jövőre: a gyilkosság. Gypsy szerelme végül több késszúrással oltotta ki Dee Dee életét, miközben a lány elbújt a fürdőben. Tettük természetesen kiderült, és a lányt is lecsukták.

Amikor édesapja meglátogatta a börtönben, állítólag ez a beszélgetés zajlott le közöttük:

• Hogy vagy? Milyen itt?
• Egyelőre szokatlan… de jó.

Gypsy már letöltötte a börtönbüntetését. Úgy érzi, ha ismét döntenie kellene, inkább a rácsokat választaná, mint a kinti életet – ha azt az édesanyjával kellene töltenie.

Nyitókép: port.hu

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post A beteggé tett lány, anyja meggyilkolása árán szabadult… appeared first on Igazinő.

De abban is biztos vagyok, hogy mindannyian találkoztunk ezeknek az asszonyoknak egy bizonyos típusával: a szuperanyákkal. Egy ilyen Wonder Woman közelében tartózkodni gyermektelenként különösen veszélyes. Jöjjenek hát a legfrusztrálóbb dumák, amikkel a szuperanyák borítottak ki, miközben arról faggattak: miért nem akarok gyereket?

„Pedig egész jól nézel ki!” 

Hát… köszi. Aki szép, az teherbe esik, tiszta sor. Ebben a szituban zavart hebegésen kívül nem sokra futja tőlem. Az őszinte válaszom pedig nem lenne épp baráti. Ami a külsőt illeti, az első kritikusom a tükör, a következő az a szűk kör, amit a hozzám közel álló emberek alkotnak. Végül a másik nem visszajelzései. A te véleményed valahol ennek a listának a legalján helyezkedik el… ha egyáltalán szerepel rajta.

„Te se leszel fiatalabb!”  

Újabb megállapítás a „Hogyan tapintsunk rá a nyilvánvalóra” kézikönyv szerzőjétől. Csakhogy ez akkor is igaz, ha az anyaságot választom. Vagy mégsem? Ha a gyermeknemzés fiatalít, akkor erről nekem eddig miért nem szólt senki?!

„Gyerek nélkül nem lehet teljes az életed!” 

Ez a vélemény annyira szubjektív, hogy nem is érdemes belemenni egy ilyen beszélgetésbe. Akad, aki valóban ebben teljesedik ki, ebben a szerepben éli meg igazán, mit is jelent nőnek, társnak, felelős, gondoskodó felnőttnek lenni. De úgy veszem észre, hogy aki nem feltétlenül osztja ezt a nézetet, annak egyesek szerint irány a Tajgetosz. Még akkor is, ha nemcsak egy szimpla elhatározás miatt nem akarok gyereket, hanem azért sem, mert egészségügyi okok miatt az esély a fogantatásra nálam alapból nagyon kicsi.

Forrás: Unsplash

„Önző vagy!”

Érkezik az ítélet, miután szuperanyu felsorolta a szóba jöhető lehetőségeket, a lombikbébi opciótól a donorokon át az örökbefogadásig. Semmilyen érv nincs rá hatással. Például az, hogy már magam sem tudom számon tartani, hány orvosi vizsgálaton vagyok túl. Hogy nem tervezem azzal tölteni az életemet, hogy megtaláljam azt az egy szakembert, aki képes csodát tenni. 

„Lusta vagy megoldást keresni!” 

Itt már csak fogom a fejemet. Lusta lennék, mert úgy érzem, számomra a teljes életet egy társ, a minket körülvevő szeretteink és a munka jelenti?

„Másokat is érint a döntésed!” 

Nem szülök gyereket a páromnak. Ez igaz. Azok a kapcsolataim, ahol a pasim kezdetektől fogva természetesnek vette, hogy egy szép napon apa lehet, nyilván nem végződtek túl jól. A természet ilyen szempontból kegyetlen. Hiszen én jogosan húzhatom elő az „én testem” érvet. De mit tehet ő, akinek abba még lehet beleszólása, legyen-e gyerekünk, de abba már gyakorlatilag semmi, hogy ne legyen?

Nem egy férfi akad, akinél ez válóok – és tulajdonképpen teljesen érthető. Ami viszont az unokákat illeti… sosem értettem ezt az érvet. Szuper, ha valaki boldog a nagyszülő szerepben, de ez nem lebeghet elvárásként a gyereked feje fölött. 

Tiszteletben kell tartanunk a várandós asszonyt és az anyát, ám arról sokan hajlamosak elfeledkezni, hogy ez kétirányú utca. Nem tennék ízléstelen megjegyzéseket egy családos nőre, viszont, ha megadom valakinek a tiszteletet, joggal várom el ugyanezt. Tiszteletben tartom, számodra mi jelenti a kiteljesedést, az életet, a boldogságot. Miért nem tudod a véleményedet magadban tartva egyszerűen te is ezt tenni?

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Miért akarjátok rám erőltetni az „anyaság csodáját”? appeared first on Igazinő.

Először töltöttem Beninél az éjszakát. Amikor megszólalt a telefonja, kibontakozott az ölelésemből. Arra gondoltam, csak egy pillantást fog a kijelzőre vetni, de amint megpillantotta a nevet, vigyorogva fordult felém: „Vedd fel te!” Értetlenül néztem rá: „Mi van?! Én, ráadásul pont most?” Mégis hamar eluntam az unszolását, amikor pedig megláttam Tamara nevét, immár rá is dühös voltam.

Az egy dolog, hogy jóban vannak, de hogy képzeli, hogy az éjszaka közepén hívogatja a foglalt exét? Mikor beleszóltam a kagylóba, a lány azonnal a szavamba vágott, mintegy követelve, hogy beszélhessen a pasimmal. A srác gyorsan lerázta, de továbbra sem tudtam hova tenni az önelégült vigyort, ami olyan nehezen olvadt le az arcáról…

A furcsaságok tovább folytatódtak, a pasimnak pedig hiába beszéltem. „Kicsit gyári hibás, de mit csináljak vele…?” – válaszolta. A „kicsit gyári hibás” kifejezés – igaz, tiszteletlenség volt a nővel szemben, aki valaha élete része volt – enyhe kifejezésnek bizonyult. Jó viszonyban voltak – addig, amíg nem került a képbe egy komolynak tűnő kapcsolat a férfi részéről.

Utána viszont már nem. 

Egyik reggel Beni buliból esett haza. Az alkoholmámoros köd még nem oszlott szét a fejében, így nem vette észre az apró jeleket. Csak akkor szembesült vele, hogy az exe besurrant a lakásába, amikor benyitott a hálóba. Tamara az ágyán üldögélt, a pasim pedig félig spicces, félig másnapos fejjel csak odáig jutott, hogy meggyőzze: hagyja nyugodtan lezuhanyozni. Majd utána elbeszélgetnek róla, miért nem volt nyerő ötlet betörni hozzá.

A lány a föld felett lebegett a boldogságtól, amiért ott maradhat nála. De amint Benjámin visszaért a szobába, Tamara dühödt kiabálásba kezdett. Úgy váltakoztak az érzelmei, mint a jelzőlámpa fényei, és sosem lehetett tudni, épp milyen hangulatban találja az ember…

Forrás: Unsplash

A történetet hallva kezdeti dühömet döbbenet, majd sajnálat váltotta fel. Úgy éreztem, egy elcseszett thrillerbe csöppentem, ahol minden szereplőnek „elmentek otthonról”. Szántam a lányt, ugyanakkor kicsit féltem tőle. Benjámint képtelenség volt meggyőzni arról, hogy érdemes lenne beszélnie esetleg Tamara szüleivel, bárkivel, akit még érdekel egyáltalán a lány sorsa.

A felvetéseimet jópofa viccnek tartotta.

Amikor pedig a haragom lassanként megvetésbe ment át és a fejére olvastam, hogy gusztustalan, ahogy ezzel a nővel bánik, csak hárítást kaptam válaszul. „Felnőtt nő, aki meg tudja védeni magát nélküled is.” 

Természetesen mindketten azt hitték, féltékeny vagyok.

El voltak tájolva. Nem vagyok naiv, de abban biztos voltam, hogy ha a pasim félrelépne, ez a lány lenne az utolsó, aki miatt aggódnom kellene. Mégsem kértem többet a rémségek cirkuszából. Eleinte meg voltam győződve róla, hogy Beni exe az, aki segítségre szorul, amiért a megszállottsága odáig terjed, hogy betör valakihez. De aztán rájöttem: a srácot nem a jóindulat, még csak nem is a szánakozás vezette, amikor nem dobta ki azonnal a lakásából a lányt. Tulajdonképpen az egész kapcsolatukat jól jellemezte az az eset, amikor rábeszélt, hogy én fogadjam helyette Tamara hívását.

Folyamatosan kihasználta, a párkapcsolatuk alatt is csak a teste érdekelte. Később pedig a manipulációit barátságként tálalta, és a lány egy rossz vicc szintjére süllyedt a szemében. Mindig jó téma volt az újabb – számomra rémisztő – akciója, ha Beni elment egyet sörözni a haverokkal. Lassan állt össze ez a kép az apró részletekből, amiket a kapcsolatunk alatt gyűjtögettem össze.

Azóta sem tudom, mi lett ezzel a magányos lánnyal, hiszen a lehető legnagyobb távolságot igyekeztem tartani tőle. De ki szorul nagyobb segítségre? Egy vélhetően gyenge idegzetű, mentálisan zavart nő, aki észre sem veszi, hogy elvakult rajongásában az imádott férfi zaklatójává vált? Vagy az a férfi, aki kihasználja ezt, hogy a saját egóját fényesítgesse? Szakítás után sokszor gondoltam vissza rá, milyen jól szórakozott Beni a helyzetemen. És akaratlanul is eszembe jutott: tényleg a párja voltam, vagy csak egy újabb rossz vicc, amiről sztorizgathat?

 Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Elhagylak, mert gusztustalanul manipulálod az exedet! appeared first on Igazinő.

Elismerem, hogy a mai férfiaknak nincs könnyű dolga, ha szeretnének meghódítani egy nőt. Főleg, hogy egyre több csaj unja meg az elejtendő vad szerepét, aki csak ücsörög és szemérmesen lesütött szemekkel várja, hogy valaki végre leszólítsa.

Viszont, amikor megpróbálok mélyebbre ásni a jófiú témakörében, kezdem sejteni, hol siklanak félre az ilyen sztorik. A rendes pasi ismérvei nem túl bonyolultak: hűséges, tiszteletben tartja a döntéseimet, megbecsül, udvarias, és apró gesztusokkal érezteti a vonzalmát.

De az ilyesmiben is könnyű túlzásokba esni.

Amikor egy férfi piedesztálra emel, annak képtelenség megfelelni. Ha még a lábad nyomát is imádja, issza a szavaidat és megfelel neki minden döntés, ami téged boldoggá tesz… Ez elsőre talán mesebelien hangzik, de hol van ebben az egészben a férfi, mint társ? 

Egymást érik az olyan cikkek, amik azt taglalják, hogy sokkal többet ér egy olyan nő, aki okos és határozott véleménye van. Egy ilyen csajt viszont előbb-utóbb untatni fogja a szoknyája mellett térdeplő, bólogató báb. Hosszú távon pedig lelkileg és mentálisan is megterhelő, mert ha komoly döntésekre kerül sor, magadra maradsz.

Hiszen te vagy a Hold és a Nap, a párod sosem fog ellenkezni veled. Amikor pedig megpróbálod átadni neki a gyeplőt, lebénul. Nyilván akadnak olyan nők, akiknek ez így tökéletesen meg is felel, és megesik, hogy bizonyos pároknál működik is ez a dinamika.

De ez a felállás a ritkább.

Forrás: Unsplash

Pedig a vonzó jófiú szerepe számomra nem tűnik komplikáltnak. A hiba abban van, ha azt gondolod: akkor tudod igazán kimutatni a vonzalmad a másik felé, ha rázúdítod az összes rajongásodat. Ha betemeted az érzelmeiddel a lányt, amíg lassan fuldokolni nem kezd alattuk. Már a kapcsolat elején is fontos meghagyni egy kis távolságot. Ami nem arról szól, hogy szándékosan nem válaszolsz, nem keresed, taktikázol, semmibe veszed a másikat… Hanem arról, hogy hagyod levegőhöz jutni.

Mindenkinek szüksége van arra, amikor azt érezheti: tiszteletben tartod, hogy van az életének egy olyan része, ami tőled független. És megtapasztalhatja azt is, hogy egy határozott, önálló pasival van dolga. Ha a kiszemelt nő életének része akarsz lenni normális határok között, attól ő valóban értékesnek fogja érezni magát. Viszont, ha úgy érzed, az életed kong az ürességtől és csupán a másik adhat neki némi tartalmat, az maximum a romantikus filmekben mutat jól. Miben nyilvánul meg mindaz, amit egy csajnak értékelnie kellene benned? Ami miatt fel tud rád nézni és férfi lehetsz a szemében?

Azt hiszem, amikor egy pasi úgy érzi, a nők nem tisztelik, a valódi probléma, hogy ő nem tiszteli saját magát. A megoldás pedig nem az, hogy jófiúból rosszfiúvá válik – hanem az, hogy a szerelem ellenére is megtartja a személyiségét és egészséges keretek közé szorítja a rajongását.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Nem kell rosszfiúvá válnod, hogy szeressenek a nők! appeared first on Igazinő.