A 91 éves Yayoi Kusama a japán művészet szupersztárja és az egyik legkeresettebb  ma élő festőnő a világon. A mai napig még mindig alkot, méghozzá egy tokiói elmegyógyintézetben, ahova önkéntesen költözött.

Motívumai a pöttyök és a pöttyös tökök sorozatai, főként ezeket a mintákat variálja minden elképzelhető formában és színben. Megszállottsága komoly lelki traumából ered: a művésznőt gyermekkora óta szorongás gyötri, irtózik a fallikus tárgyak látványától, és mániákusan retteg a szexualitástól. Emellett a pöttyök által dominált hallucinációktól szenved. De vajon miből fakad ez a súlyos mentális betegsége?

Kislányként a bordélyházban… 

Yayoi egy gazdag nagykereskedő család lánya, akik mindent biztosítottak a számára, kivéve a szeretetet és odafigyelést. Szülei házassága meglehetősen rosszul működött, az anya pedig a frusztrációját, határtalan csalódottságát és agresszióját ráterhelte az ártatlan és védtelen gyerekére. Az apa legkedveltebb szórakozása az örömházak látogatása volt, ahová – az anya parancsára – a kislánynak kémkednie kellett járnia.

Milyen elvetemült anya az, aki a lányát bordélyba küldi, hogy meglesse a kufircoló apát? A látottak, a megdöbbenés, az apja megvetése és az undor teljesen szétzúzták a tinédzser éppen nyiladozó szexualitását, és elképzelhetetlen mély lelki sérüléseket okoztak.

Yayoi Kusama számára az volt a legborzasztóbb ebben a helyzetben, hogy nem tudott kihez fordulni. Soha nem tapasztalhatta meg a biztonságot, gyengédséget, figyelmet, ezért nagyon korán elidegenedett szüleitől és magába fordult.

A visszahúzódó, félénk gyereket hallucinációk kínozták, egyfajta állandó traumában élt, depressziója már azzal fenyegette, hogy teljesen felemészti. Ekkor erőt vett magán és nagy bátorságot mutatott: nem szégyenkezett betegsége miatt, hanem nyíltan kezdett beszélni róla.

Ott intézett magának segítséget és támogatást, ahol az elérhető volt. 1952-ben kezdte el pszichiátriai kezelését, és már nagyon korán olyan életcélt keresett magának, amiben kiteljesedhetett. Ezt adta meg neki az alkotás. Menedéket talált a festészetben. A “művészetterápiát” pedig kezelőorvosai is teljes mértékben támogatták.

A fallosztól való félelem

A nyilvánvalóan tehetséges fiatal művész kilenc kiállítást rendezett Japánban, ebből hat önálló kiállítás volt. Majd hirtelen elhatározással az 50-es évek közepén eldöntötte, hogy az Egyesült Államokba költözik. Szülei azzal a kitétellel fizették ki a repülőjegyét, hogy soha többé nem tér vissza hazájába…

Az aprócska gyönyörű nő néhány művészbarát ösztönzését követően egy szál magában állt New York hatalmas felhőkarcolói között. Mivel nem volt anyagi támogatása, festményeinek eladására hagyatkozhatott csak. Galériáról galériára járt, hogy képeit pénzzé tegye és a megélhetését biztosítani tudja. A siker azonban elmaradt, Kusama egyre árvábban és rosszabbul érezte magát a hatalmas világvárosban. Betegsége újra súlyosbodni kezdett, ismét pszichiátriai kezelésre volt szüksége.

Feloldhatatlannak tűnő félelem lett úrrá rajta bármilyen fallikus forma látványakor. Ekkor határozta el, hogy szövet szobrokat készít. Bútorokat és egyéb tárgyakat fallosz-szerű alakzatokkal borított be, ami a szexuális félelmeinek feldolgozását szolgálta, még ha nem is nagy sikerrel. Ezekkel a szobor installációkkal nagyobb körben ismertté vált. Ekkor jutott arra a felismerésre, hogy csakis látványosan vad dolgokkal tudja áttörni az ismeretlenség falát és megmutatni műveit a világnak.

FORRÁS: THIRD EYE MAGAZINE

A fotográfiát vetette be munkája nyilvánosságra hozatalához. Ezeket a fotókat gondosan és tudatosan megtervezte, ismert fotósokkal készíttette. Modelljei – és ő maga, hagyományos kimonókba öltözve – teátrális pózokban láthatóak, számos felvételen meztelenül, pöttyökkel telefestve.

Egy aprócska nő a rendőrök között

Miután műveit nem válogatták be a velencei biennáléra, úgy döntött, hogy a Nárcisz kert című installációjának ezerötszáz tükörfényes gömbjét a kiállítás előtti téren helyezi el. A „Nárcizmusod eladó” feliratú táblával hirdetve árulta a járókelőknek, egészen addig, amíg a biennálé szervezői el nem vezettették a rendőrséggel. Ezzel egy csapásra a művészeti fesztivál legismertebb művésze lett, és a sajtónak köszönhetően nemzetközi hírnevet szerzett.

Ezen a bevált ötleten felbátorodva New York-i installációk sora következett. Hol a Wall Street járdáján heverészett piros-fehér pöttyös fallikus párnák között, hol rózsaszín kimonóban és műanyag virágokkal díszített esernyővel járt-kelt a belvárosban. Ezeknek az eseményeknek többször is a rendőrség vetett véget.

Végül Kusama – belefáradva a körülötte kialakult felhajtásba – 1973-ban visszatért Japánba, és egy elmegyógyintézet ingerszegény környezetébe költözött be. A lakosztályával szemben saját múzeumot kapott, ahol a számára kialakított műtermében alkothat.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy Yayoi Kusama művészetét mentális betegsége alakította, alakítja. Ő a pöttyök különleges világába menekült, és ezzel azon szerencsések közé tartozik, akik a művészet segítségével fel tudták oldani, illetve kordában tudták tartani a lelkükben dúló viharokat.

Nyitókép: Third Eye Magazine

The post Falloszok és pöttyök bűvöletében – Yayoi Kusama művészete appeared first on Igazinő.

Szerette a nőket, a nők pedig szerették őt. Mindig gyönyörűnek, csábítónak, varázslatosnak festette meg őket.

Klimtet eredetileg a bécsi Belle Époque társaságának előkelő férfi tagjai bízták meg azzal, hogy örökítse meg csinos feleségeiket. Anton Knips nagyiparos volt az első megbízója, és a megrendelt arcképpel sikerült is a bécsi nagypolgárság portréfestőjévé előlépnie. Ez egy művészi és pénzügyi szempontból is gyümölcsöző szövetség kezdete volt…

Főként korának jellegzetes női alakjait láthatjuk a képein, például a sikeres divattervező Emilie Flöget, akihez élethosszig tartó szoros kapcsolat fűzte.Vagy Adele Bloch-Bauert, aki intellektusával nyűgözte le. Mindketten a festő fontos múzsái lettek. De műveinek mindannyi szereplője a bécsi társasági élet fontos asszonyai közül került ki, akikkel a művész sajátos kapcsolatot ápolt.

A KÉPEN: Adele Bloch-Bauer I., FORRÁS: WIKIPÉDIA

Ösztönzőleg hatott rá ezeknek a magabiztos asszonyoknak az egyre növekvő függetlensége. Vásznain megjelenítette a századforduló új nőtípusát: a femme fatale-t. Modelljeit csillogó arannyal vagy csodálatos virágos mezőkkel vette körül, a romantikát ötvözve a vonzó, csábító asszony képével.

Klimtnek egyébként meglehetősen bonyolult viszonya volt a nőkkel, legtöbbször egyszerre többel is kapcsolatban állt. Bár nagyon diszkrét férfi volt, aki sosem beszélt szerelmi ügyeiről, mindenki tudta, hogy intim viszonyt tart fenn modelljeivel. A századforduló leggazdagabb, legvonzóbb asszonyaival is szexuális kalandokba bonyolódott, mégis megközelíthetetlen istennőként festette meg őket. Más festményein viszont épp az erős erotikus kisugárzás kerül a középpontba.

„Bárkivel kikezd, akit talál” – mondta róla a kor nagy vampja, Alma Mahler Werfel.

Azonban Klimt mégis egyértelműen a stúdióját benépesítő, többnyire alacsonyabb osztályba tartozó, fiatal bécsi lánykákat részesítette előnyben a társasági élet asszonyaival szemben. Ezekből a kapcsolatokból számos elismert – és még annál is több el nem ismert – gyermek született. Ennek ellenére soha nem nősült meg, élete végéig az édesanyjával, majd nővéreivel élt.

„… az igazi szerelemtől nagyon félek, de egyben tisztelem is” – mondta.

Talán ez lehetett az oka, hogy egyik nő ágyából a másikéba röppent. Klimt nagykanállal habzsolta az életet: szerette a jó ételeket és a jó társaságot. A nők mellett a macskákat és a virágokat is. Egyszerre akár nyolc macskát is tartott – és mint azt tudjuk, a cica a nőiesség, a csábítás és a függetlenség, tehát a “női tulajdonságok” szimbóluma.

Az akkori művészek többségének a femme fatale állandó témájává vált, de senkinek nem jutott volna eszébe megbántódni az elkészült képeken. Egy biztos: olyan gyönyörűnek és érzékien vonzónak kevesen tudták bemutatni a női szépséget, mint az osztrák festő.

Egy ideje azonban Klimt művei – feltehetően festményeinek erős erotikus kisugárzás miatt – a feministák kritikáinak és támadásainak célpontjává vált. Állítják, hogy a nők meztelenségét egyértelműen a férfi tekintetének szexuális tárgyaként jeleníti meg. A nők többnyire buja pózokban, gyakran széttárt lábbal, kéjes végzet asszonyaként láthatók, és ez szerintük irritáló, felháborító és elítélendő.

Vitatkoznék ezekkel a feministákkal. Az én értelmezésemben Klimt művein érzéki,  magabiztos, erős nők láthatók. Koruknak megfelelően, az anyaságra várva, öregen, vagy éppen vonzó fiatal nőként ábrázolja őket. Klimt aranyasszonyai egyszerre csábítóak és provokatívak, erősek és szépek, de sosem pornográf az ábrázolásuk.

Nem lepődnék meg, ha Klimt érzéki művészetének kritikája ismét radikalizálódna. Csak remélni merem, nem jutunk el oda, hogy a politikai korrektség mögé bújva valamiféle neopuritanizmus okán követeljék majd a művész érzéki képeinek eltávolítását a múzeumokból…

Nyitókép: Wikipédia

The post Klimt: Szeretőkkel vértezte fel magát a szerelem ellen appeared first on Igazinő.

Frankfurtban született 1647-ben, egy olyan évszázadban, amikor az öntudatos asszonyok akár karriert is építhettek, anélkül, hogy megbotránkozást keltettek volna. A középkor és a kora újkor egyáltalán nem is volt olyan “sötét”, mint ahogy az a köztudatban él. Sőt, sok mindenben sokkal több lehetőségük volt a nőknek, mint a 19. században.

Jó száz évvel ezelőtt a lányok nem járhattak középiskolába vagy egyetemre, és nem tanulhattak szakmát sem. Férjre kellett várniuk, aki eltartotta őket, nekik pedig a háztartás és a gyermekek nevelése volt a feladatuk. Választási lehetőségük nem volt. Ám egészen a 18. századig mindez másképp volt. A nők vállalkozók, kézművesek is lehettek, segíthették, támogathatták a férjeiket az üzletvitelben, és maguk is nyithattak üzletet. Még akkor is, ha házasok voltak és gyermeket neveltek.

Merian életében több szempontból is döntő jelentőségű volt a vallás. Többek között lehetővé tette szellemének fejlődését: a protestánsok számára ugyanis nem volt ellentmondás az Istenbe vetett hit és az emberi tudásvágy között. És nem volt szégyen a nőknek dolgozniuk sem.

Hogy lett a hernyóból pillangó? 

Édesapja nagyon korán meghalt, ezután édesanyja egy virágfestőhöz ment feleségül. Ekkoriban ez meglehetősen jövedelmező foglalkozás volt, hiszen a virágok luxuscikknek számítottak, csak a gazdagoknak voltak virágoskertjeik. A tulipánhagymák pedig olyan értéket képviseltek, hogy a tőzsdén kereskedtek velük. Nem csoda, hogy a virágokról készült festmények és rajzok is nagyon keresettnek bizonyultak. Merian pedig már kislány korában kitanulta a virágfestés rejtélyeit.

18 évesen férjhez ment, és a család hamarosan elköltözött a férj szülővárosába, Nürnbergbe. A nő munkáival azonnal hozzá tudott járulni a család jövedelméhez. Előkelő hölgyeknek tartott rajzoktatást, és rajzeszközökkel is kereskedett. Sőt, jó üzleti érzékkel egy könyvet is megjelentetett, ami virágos hímzésmintákkal volt tele.

A virágok mellett a rovarok kerültek érdeklődése középpontjába. Hiszen ő nemcsak festőnek tartotta magát, hanem természettudósnak is. Nemcsak megfigyelte a hernyókból pillangóvá alakulás metamorfózisát, hanem éveken keresztül pontosan és aprólékosan írásban és rajzokban rögzítette is. Ennek a kutatásnak az eredményeit közzé is tette hernyókönyvében. Ábrázolásai valódi művészi kompozíciók voltak, de egyben komoly természettudományos munkák is.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

Válás a 17. században?

Maria Sibylla Németország-szerte ismertté és elismertté vált. Talán ez lehetett az egyik oka, hogy a házassága – a kevésbé sikeres férjével – tönkrement. Ő pedig nagy döntésre szánta el magát: két lányával egy különös kálvinista közösségbe menekült. A csoport tagjai együtt laktak egy kastélyban, ahova a katolikus férjnek nem volt bejárása, így nem tudta tartani a kapcsolatot a családjával. Nyilvánvalóan ez volt Merian célja, hiszen más módon nem tudott volna törvényesen elválni.

Öt év múlva elhagyta a kastélyt és Amszterdamba költözött. Virágfestészetével és természettudományos kutatásaival hamarosan itt is nevet szerzett magának. Jól élt a festményeiből, emellett egy másik jól jövedelmező üzletbe is belevágott. Ázsiai és amerikai holland gyarmatokról érkező pillangókat, egzotikus rovarokat és kagylókat preparált és adott el.

Nő a dzsungelben…

Az 1600-as évek végén aztán újra nagyot mert álmodni. Veszélyes expedícióra indult a kisebbik lánya kíséretében a holland gyarmatra, Suriname-ba. Képzeljük el a két európai nőt hatalmas barokk ruháikban az őslakosok kíséretében az indákon átgázolva, különleges rovarokat és növényeket keresve. Hát még a bennszülöttek milyen nagyot csodálkozhattak ezen!

Két évet töltöttek el az esőerdőben kutatásaikkal, majd jó néhány preparátummal, rajzzal és jegyzettel érkeztek vissza Európába. Merian volt az első asszony, aki ilyen útra merészkedett. A megjelentetett könyveivel pedig véglegesen beírta a nevét a legjelentősebb természettudósok közé. 1717-ben, nagy tisztelettől övezve halt meg Amszterdamban. A hagyatékában lévő rajzait halála után közvetlenül Nagy Péter cár vásárolta meg.

Nyitókép: Wikipédia

The post Egy festőnő, aki nem félt megszabadulni a férjétől: Merian appeared first on Igazinő.

Voltak legendás művészpárok, akik kölcsönösen inspirálták egymást és rendkívüli kapcsolatuk révén írták be nevüket a művészettörténetbe.

Auguste Rodin és Camille Claudel

Camille Claudel Auguste Rodin tanítványa volt. Tanár és tanítvány egymásba szerettek, és szenvedélyes kapcsolat alakult ki közöttük. A lány ösztönzőleg hatott a férfi alkotására, modellje, bizalmasa és szeretője lett. Pózolt, tervezett és nem utolsósorban együtt dolgozott Rodinnel a Pokol kapujának megalkotásában.

Ezekben a gyümölcsöző években hozta létre a szobrász többek között világhíres főművét, A gondolkodót. Művészi elkötelezettségük és céltudatosságuk azonban lehetővé tette mindkettőjük egyéni fejlődését is.

A pár kapcsolata azonban hamarosan megromlott. A férfi a botránytól és hírnevének csorbulásától félve nem vált el feleségétől még az elsöprő szerelem kedvéért sem, Camille pedig egy idő után nem tűrte tovább Rodin opportunizmusát. Ha azonban nem volt mellette a lelki társa, Rodin határtalanul szenvedett és visszakönyörögte magához. A fájdalmas se vele, se nélküle kapcsolat, majd a végleges különválás a lányt az őrületbe, majd végül a halálba kergette.

Diego Rivera és Frida Kahlo

Húsz év korkülönbség, házasság, válás, újra házasság, ismételt különélések, számtalan félrelépés és kölcsönös megaláztatások ellenére a páros egyszerűen nem tudott egymás nélkül élni. Munkáik sok mindenben különböztek, de mégis kiegészítették egymást. Diego Rivera, a politikailag aktív freskófestő valódi propagandista volt, Frida viszont magánéletét, érzéseit és a valós életet festette meg. Művészetükben egymást támogatták, teremtő erejüket a művészetek és az egymás iránti szenvedélyükben találták meg, és így alkottak önálló életművet.

FRIDA KHALO ÉS DIEGO RIVERA, FORRÁS: WIKIPÉDIA

Pablo Picasso és Dora Maar

Pablo Picasso Párizsban találkozott a tehetséges és nem mellesleg gyönyörű fotóssal, Dora Maarral. A fiatal nő nagy csodálója volt a híres festőnek, aki igazi nőcsábászként állandó párhuzamos szerelmi kapcsolatokba bonyolódott. Számára a nők az életét megszépítő, de bármikor lecserélhető mellékszereplőknek számítottak. Egy percig sem habozott, hogy megkaparintsa magának ezt a fiatal, magabiztos szépséget, aki szép lassan elveszítette mellette a céltudatosságát, és saját munkáit a festőzseni szolgálatába állította.

Gyötrelmes szakításukkor Dora Maar már teljesen elveszítette karakánságát, függetlenségét – mindent, amiért Picasso megismerkedésükkor csodálta. A többszörös idegösszeomlás és a depressziói után ugyan ismét fel tudott építeni saját egzisztenciát, de soha többé nem engedett magához közel egyetlen férfit sem. Haláláig teljes elszigeteltségben élt, a vallásban és a festészetben találta meg lelki békéjét.

Salvador Dalí és Gala

Gala Paul Éluard felesége és Max Ernst szeretője volt, amikor először találkozott Salvador Dalíval. Azonnal beleszerettek egymásba, és nem sokkal később a tíz évvel fiatalabb, problémás, rendkívüli tehetség és az okos múzsa össze is házasodott. Gala volt a festő szerelme, lelki társa, barátja, egyetlen női modellje, az állandó témája, és ő volt az egyedüli ember, akinek meg tudott nyílni.

Mert Gala inspirálta, támogatta, és minden körülmények között mellette állt. Kiállításokat szervezett, minden kapcsolatát latba vetve, fáradtságot nem kímélve házalt férje festményeivel. Ő volt, aki a sikerek után a vagyonukat kezelte, és ezzel lehetővé tette, hogy egyre kényelmesebb életet éljenek. Megdöbbentő szimbiózisuk egy fél évszázadon keresztül, egészen Gala 1982-ben bekövetkezett haláláig tartott.

Anna Margit és Ámos Imre

A magyar művészek közül Anna Margit és Ámos Imre alkotta az egymásra művészileg is mélyen ható szerelem mintapárját. Művészi egyéniségüket egyikőjük sem vesztette el, sőt, egymást támogatva a lehető legjobban kiteljesítették. Egy festőiskolában találkozott az alig 17 éves lány és a huszonéves fiatalember, első látásra egymásba szerettek, és néhány hét múlva össze is házasodtak.

A nyomor és nélkülözés ugyan megnehezítette az életüket, ám az egymás iránti szerelmüket egy pillanatra sem rendítette meg. Csak a történelem aljas vihara, a II. világháború tudta őket szétválasztani, de akkor örökre. Ámos Imrét elhurcolták, és egy munkaszolgálatos táborban halt meg.

Nyitókép: Wallpaperaccess

The post “Kéjes” festészet: 5 legendás művészpár szerelme appeared first on Igazinő.

Az 1500-as évek közepétől hidegebbek voltak a telek, mint előtte bármikor.

Ez a középkori kis jégkorszaknak nevezett lehűlés egészen a 19. századig eltartott, és egy egészen új művészeti témát hívott elő, méghozzá a téli tájkép vagy téli életkép ábrázolását. 

Néhány gyönyörű festményt összegyűjtöttem, hogy gyönyörködhessünk egy picinykét.

Az első művész, aki a csikorgóan fagyos hónak és jégnek a csodáját Vadászok a hóban című festményén megörökítette, nem más, mint a flamand Pieter Bruegel volt. Képével az évszakok szimbolikus megfestése helyett egy valódi életképet alkotott, ahol az alakok többsége a téli örömöknek hódol, a központi szereplők pedig láthatóan a nem túl sikeres vadászatról érkeznek meg.

PIETER BRUEGEL: VADÁSZOK A HÓBAN, FORRÁS: WIKIPÉDIA

Bruegel ezekkel a képeivel lavinát indított el, és számtalan festő választotta a havas táj motívumát, főként a holland mesterek közül. Nagyon népszerűek voltak az olyan “böngészőképek”, mint a téli tájképekre specializálódott Hendrick Avercamp nagyszerű festménye.

HENDRICK AVERCAMP, FORRÁS: WIKIPÉDIA

Monet, a nagy francia impresszionista közel 150 havas tájképet festett. A festő a fény állandó változását akarta megfogni és megmutatni. Barátaival járta a téli tájat és vadászjelenetek helyett teljesen mindennapos témájú műveket festettek. Egyik számomra legkedvesebb festménye, ahol egy havas kapu tetején magányosan üldögélő, napfürdőző szarkát láthatunk.

MONET, FORRÁS: WIKIPÉDIA

Theo van Gogh műkereskedő egy télen elküldte az állandó pénzhiányban szenvedő bátyját, Vincent van Goghot Marseilles-be egy megbízással. De Vincent csak Arles-ig jutott el, mert elvarázsolta a táj szépsége. Nem sokkal megérkezése után festette meg ezt a szép téli tájképet. Egy szűk évvel később egy Gauguinnel történt veszekedés után éppen itt vágott le a bal füléből egy darabot.

VINCENT VAN GOGH, FORRÁS: WIKIPÉDIA

Paul Gauguin főleg az egzotikus polinéz szigeteken festett varázslatosan színes képeiről ismert, pedig talált bőven motívumot magának az északi féltekén is. A művész két csendes-óceáni utazása között Bretagne-ban festette meg ezt a csodálatos művét.

PAUL GAUGUIN, FORRÁS: WIKIPÉDIA

Mednyánszky László csodálatos tájképeket festett, többek között számtalan téli tájat. Havas festményeiből akár külön gyűjteményt lehetne készíteni, így nehéz volt közülük egyetlenegyet kiválasztani. Ezen a képén a hóban szikrázó napsugarak a kereszt előtt térdeplő asszony felé vezetik pillantásunkat, és így megleshetjük az imádkozás nagyon intim pillanatát.

MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ, FORRÁS: WIKIPÉDIA

A 20. század elején festette vászonra az állatképeiről híres német festő, Franz Marc a hóban szundikáló kutyáját. Ez a mű igazából se nem tájkép, se nem kutyaportré, sokkal inkább – a formák összeolvadásával – az állat és a természet közötti harmónia ábrázolása.

FRANZ MARC, FORRÁS: WIKIPÉDIA

The post Hótól szikrázó tájak a festményeken: Monet, Bruegel és a többiek… appeared first on Igazinő.