Frankfurtban született 1647-ben, egy olyan évszázadban, amikor az öntudatos asszonyok akár karriert is építhettek, anélkül, hogy megbotránkozást keltettek volna. A középkor és a kora újkor egyáltalán nem is volt olyan “sötét”, mint ahogy az a köztudatban él. Sőt, sok mindenben sokkal több lehetőségük volt a nőknek, mint a 19. században.

Jó száz évvel ezelőtt a lányok nem járhattak középiskolába vagy egyetemre, és nem tanulhattak szakmát sem. Férjre kellett várniuk, aki eltartotta őket, nekik pedig a háztartás és a gyermekek nevelése volt a feladatuk. Választási lehetőségük nem volt. Ám egészen a 18. századig mindez másképp volt. A nők vállalkozók, kézművesek is lehettek, segíthették, támogathatták a férjeiket az üzletvitelben, és maguk is nyithattak üzletet. Még akkor is, ha házasok voltak és gyermeket neveltek.

Merian életében több szempontból is döntő jelentőségű volt a vallás. Többek között lehetővé tette szellemének fejlődését: a protestánsok számára ugyanis nem volt ellentmondás az Istenbe vetett hit és az emberi tudásvágy között. És nem volt szégyen a nőknek dolgozniuk sem.

Hogy lett a hernyóból pillangó? 

Édesapja nagyon korán meghalt, ezután édesanyja egy virágfestőhöz ment feleségül. Ekkoriban ez meglehetősen jövedelmező foglalkozás volt, hiszen a virágok luxuscikknek számítottak, csak a gazdagoknak voltak virágoskertjeik. A tulipánhagymák pedig olyan értéket képviseltek, hogy a tőzsdén kereskedtek velük. Nem csoda, hogy a virágokról készült festmények és rajzok is nagyon keresettnek bizonyultak. Merian pedig már kislány korában kitanulta a virágfestés rejtélyeit.

18 évesen férjhez ment, és a család hamarosan elköltözött a férj szülővárosába, Nürnbergbe. A nő munkáival azonnal hozzá tudott járulni a család jövedelméhez. Előkelő hölgyeknek tartott rajzoktatást, és rajzeszközökkel is kereskedett. Sőt, jó üzleti érzékkel egy könyvet is megjelentetett, ami virágos hímzésmintákkal volt tele.

A virágok mellett a rovarok kerültek érdeklődése középpontjába. Hiszen ő nemcsak festőnek tartotta magát, hanem természettudósnak is. Nemcsak megfigyelte a hernyókból pillangóvá alakulás metamorfózisát, hanem éveken keresztül pontosan és aprólékosan írásban és rajzokban rögzítette is. Ennek a kutatásnak az eredményeit közzé is tette hernyókönyvében. Ábrázolásai valódi művészi kompozíciók voltak, de egyben komoly természettudományos munkák is.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

Válás a 17. században?

Maria Sibylla Németország-szerte ismertté és elismertté vált. Talán ez lehetett az egyik oka, hogy a házassága – a kevésbé sikeres férjével – tönkrement. Ő pedig nagy döntésre szánta el magát: két lányával egy különös kálvinista közösségbe menekült. A csoport tagjai együtt laktak egy kastélyban, ahova a katolikus férjnek nem volt bejárása, így nem tudta tartani a kapcsolatot a családjával. Nyilvánvalóan ez volt Merian célja, hiszen más módon nem tudott volna törvényesen elválni.

Öt év múlva elhagyta a kastélyt és Amszterdamba költözött. Virágfestészetével és természettudományos kutatásaival hamarosan itt is nevet szerzett magának. Jól élt a festményeiből, emellett egy másik jól jövedelmező üzletbe is belevágott. Ázsiai és amerikai holland gyarmatokról érkező pillangókat, egzotikus rovarokat és kagylókat preparált és adott el.

Nő a dzsungelben…

Az 1600-as évek végén aztán újra nagyot mert álmodni. Veszélyes expedícióra indult a kisebbik lánya kíséretében a holland gyarmatra, Suriname-ba. Képzeljük el a két európai nőt hatalmas barokk ruháikban az őslakosok kíséretében az indákon átgázolva, különleges rovarokat és növényeket keresve. Hát még a bennszülöttek milyen nagyot csodálkozhattak ezen!

Két évet töltöttek el az esőerdőben kutatásaikkal, majd jó néhány preparátummal, rajzzal és jegyzettel érkeztek vissza Európába. Merian volt az első asszony, aki ilyen útra merészkedett. A megjelentetett könyveivel pedig véglegesen beírta a nevét a legjelentősebb természettudósok közé. 1717-ben, nagy tisztelettől övezve halt meg Amszterdamban. A hagyatékában lévő rajzait halála után közvetlenül Nagy Péter cár vásárolta meg.

Nyitókép: Wikipédia

The post Egy festőnő, aki nem félt megszabadulni a férjétől: Merian appeared first on Igazinő.

Az 1500-as évek közepétől hidegebbek voltak a telek, mint előtte bármikor.

Ez a középkori kis jégkorszaknak nevezett lehűlés egészen a 19. századig eltartott, és egy egészen új művészeti témát hívott elő, méghozzá a téli tájkép vagy téli életkép ábrázolását. 

Néhány gyönyörű festményt összegyűjtöttem, hogy gyönyörködhessünk egy picinykét.

Az első művész, aki a csikorgóan fagyos hónak és jégnek a csodáját Vadászok a hóban című festményén megörökítette, nem más, mint a flamand Pieter Bruegel volt. Képével az évszakok szimbolikus megfestése helyett egy valódi életképet alkotott, ahol az alakok többsége a téli örömöknek hódol, a központi szereplők pedig láthatóan a nem túl sikeres vadászatról érkeznek meg.

PIETER BRUEGEL: VADÁSZOK A HÓBAN, FORRÁS: WIKIPÉDIA

Bruegel ezekkel a képeivel lavinát indított el, és számtalan festő választotta a havas táj motívumát, főként a holland mesterek közül. Nagyon népszerűek voltak az olyan “böngészőképek”, mint a téli tájképekre specializálódott Hendrick Avercamp nagyszerű festménye.

HENDRICK AVERCAMP, FORRÁS: WIKIPÉDIA

Monet, a nagy francia impresszionista közel 150 havas tájképet festett. A festő a fény állandó változását akarta megfogni és megmutatni. Barátaival járta a téli tájat és vadászjelenetek helyett teljesen mindennapos témájú műveket festettek. Egyik számomra legkedvesebb festménye, ahol egy havas kapu tetején magányosan üldögélő, napfürdőző szarkát láthatunk.

MONET, FORRÁS: WIKIPÉDIA

Theo van Gogh műkereskedő egy télen elküldte az állandó pénzhiányban szenvedő bátyját, Vincent van Goghot Marseilles-be egy megbízással. De Vincent csak Arles-ig jutott el, mert elvarázsolta a táj szépsége. Nem sokkal megérkezése után festette meg ezt a szép téli tájképet. Egy szűk évvel később egy Gauguinnel történt veszekedés után éppen itt vágott le a bal füléből egy darabot.

VINCENT VAN GOGH, FORRÁS: WIKIPÉDIA

Paul Gauguin főleg az egzotikus polinéz szigeteken festett varázslatosan színes képeiről ismert, pedig talált bőven motívumot magának az északi féltekén is. A művész két csendes-óceáni utazása között Bretagne-ban festette meg ezt a csodálatos művét.

PAUL GAUGUIN, FORRÁS: WIKIPÉDIA

Mednyánszky László csodálatos tájképeket festett, többek között számtalan téli tájat. Havas festményeiből akár külön gyűjteményt lehetne készíteni, így nehéz volt közülük egyetlenegyet kiválasztani. Ezen a képén a hóban szikrázó napsugarak a kereszt előtt térdeplő asszony felé vezetik pillantásunkat, és így megleshetjük az imádkozás nagyon intim pillanatát.

MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ, FORRÁS: WIKIPÉDIA

A 20. század elején festette vászonra az állatképeiről híres német festő, Franz Marc a hóban szundikáló kutyáját. Ez a mű igazából se nem tájkép, se nem kutyaportré, sokkal inkább – a formák összeolvadásával – az állat és a természet közötti harmónia ábrázolása.

FRANZ MARC, FORRÁS: WIKIPÉDIA

The post Hótól szikrázó tájak a festményeken: Monet, Bruegel és a többiek… appeared first on Igazinő.