A saját munkaidőm viszonylag kötetlen, pont amiatt, hogy ha a férjem távol van, akkor is tudjon működni a családunk. Itt, ahol lakunk, nincs rokonunk, csak mi vagyunk ketten egymásnak. Pont ezért is lepett meg annyira, amikor a férjem egyik este a fülembe súgta: „Mi lenne, ha magammal vinném a srácokat? A szüleim vigyáznának rájuk, amíg dolgozom, az esti programot pedig megoldom én. Te addig lazíthatnál kicsit!”

Őszintén bevallom, először lefagytam. A fiúk még soha nem aludtak nélkülem sehol, ok, az oviban igen, de éjszaka mindig együtt voltunk, akkor is, ha elutaztunk a nagyszülőkhöz. Mi lesz velük? Aztán szép lassan kúszott belém a felismerés, hogy tulajdonképpen megbízom a férjem szüleiben és a férjemben is, a fiúk pedig már nem kisbabák, szóval miért is ne?

Megkérdeztük a srácokat, akik nagyon lelkesek voltak, hogy extra szünetet kapnak a nagyinál, szóval a kérdés eldőlt. És én egyszer csak azt vettem észre, hogy ott állok hétfőn reggel a családom nélkül egy rakat kajával, amit ugye előre megvettem, elkészítettem – és nagyjából akkor és úgy megyek dolgozni, ahogy szeretnék.

Először is nyugiban megittam a kávémat, aztán rájöttem, hogy jé: van időm reggelizni is! Ez eddig csak hétvégén fordult elő velem. Majd felöltöztem a saját tempómban és kiástam a biciklimet a garázs mélyéről. Némi gyors szerviz után már vígan tekertem a munkahelyem felé. Azt hiszem, ekkor döntöttem el, hogy mégsem fogok otthon nagytakarítást szervezni és a gyerekszobát sem festem ki, ahogy terveztem.

Hanem kipróbálom, milyen az, ha van öt – na jó, inkább négy – szabad délutánom és estém.

Az első délután bizony eléggé szétesett lett, mivel bent maradtam túlórázni “hiszen most úgyis ráérek” felkiáltással. Majd hazamentem és nekiálltam a konyha alapos kitakarításának. De aztán észbe kaptam! Felhívtam a legjobb barátnőmet és megszerveztünk egy csajos estét.

FORRÁS: UNSPLASH

Valamint átnéztem a moziműsort és a színházműsort, utánajártam, hol mit lehet csinálni az elkövetkező napokban. Aznap este pedig olvastam, tévét néztem és kikészítettem magamnak a másnapi ruhákat kiegészítőkkel együtt. Ezutóbbit csak az tudja értékelni, aki szintén öt perc alatt öltözik reggelente a gyerekek mellett, mint én…

Már fejből tudom, hogy melyik szettem milyen programra jó és hogy szoktam viselni. Most volt időm kicsit variálni, kísérletezni. Ez egyben meg is adta a másnapi program irányát. Elmentem vásárolni a plázába, csak úgy magamnak. Azontúl, hogy sikerült néhány új felsőt vennem, határtalanul élveztem azt a rászánható időtengert, amiben kivételesen szabadon lubickoltam.

És mivel már amúgy is a plázában voltam, az esti program mozizás lett popcornnal, kólával, mint régen. Gyerekekkel ez a kombináció öngyilkos vállalkozás lenne, ha nem szeretnék a film felénél repülőrajtot venni valamelyik fiatalkorúval a legközelebbi mosdó irányába. Az viszont teljesen új tapasztalat az életemben, hogy egyedül is be lehet ülni egy filmre, sőt, élvezni is lehet, akkor is, ha nincs mellettem se férj, se barátnő.

Ezen felbuzdulva a következő nap programja a termálfürdő lett. Mindig is szerettem volna kipróbálni, milyen lehet ősszel a forró vízből nézni a sárguló faleveleket. Rá kellett jönnöm, hogy még soha nem voltam a gyerekmedencéken és az úszómedencén kívül sehol, így vicces módon meg kellett néznem termálfürdő térképét, hogy mi hol található. Őszintén bevallom, ezek után már csak arra emlékszem, hogy az úszómester szól: zárnak, úgyhogy ideje hazamenni!

A csütörtök estém lett a csajozós nap, igazi sokat kacagós, borozgatós programmal. Imádtam! Rá kellett jöjjek, hogy az a laza, vidám csaj még mindig megvan bennem, csak időnként elfelejtkezem róla. A péntek este hamar eljött. Még egy csomó program volt a tarsolyomban, amit nem csináltam és ahová nem jutottam el, de nem baj, így is kiélveztem minden napot a magam módján.

És amikor betoppantak a gyerekek az ajtón, egy kipihent és feltöltődött anya várta őket. A férjemet pedig egy hálás és kisimult feleség, aki a bevásárlásnál nem csak felsőket vett magának…

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust!  Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr

The post 5 nap gyerekek nélkül: Szexi feleség és cuki anyu lettem! appeared first on Igazinő.

Mama mindig sütött valamit, ha ő vagy a húga hazajöttek az egyetemről. De most csak ő volt, és a hideg lakás. Nagy lendülettel kitárta a dupla szárnyú ablakokat, hogy a szél befújjon némi friss levegőt a konyhába. A nagyszobai kályhába pedig begyújtott egy kicsit. Alig pár órája volt, hogy némi otthonosságot csempésszen az élettelen falak közé.

A ház tiszta, a múlt héten volt itt kitakarítani, a szomszéd Lali bácsi pedig gondosan ellapátolta a havat a gyalogútról. Ő volt az, aki nyaranta lekaszálta a füvet és gondozta a mama kertjét, mióta a mama elment. Kata kinézett az ablakon, a piros bogyós magyalbokor hívogatóan kacsintott rá, ki is szaladt szedni egy csokorral a nagy vázába. De még így is hiányérzete maradt.

Már a vonaton ült, amikor Niki – a húga – rátelefonált, hogy van egy ismerőse, aki megnézné a házat, lejöhetnek-e délután. Kata zavartan mondott igent, mert nem nagyon jutott eszébe semmilyen jó kifogás. Nem szerette a nézelődőket, akiket az ingatlanosok hoztak korábban. Ők nem látták azt a házban, amit Kata. Neki ez az otthona volt, a menedéke, a biztonságot adó múltja, tele emlékekkel és történetekkel, az idegeneknek csak egy régi falusi ház, túl nagy kerttel a világ végén.

De ez most más lehet, jön Niki is. Ha másnak nem, legalább neki még egyszer elmeséli, milyen volt, amikor a mama ölelő karjaiba szaladtak haza, és a papa kacsintott rájuk huncut mosollyal az újságja fölött. Hirtelen elhatározástól vezérelve kibújt magas sarkú csizmájából, papucsot húzott és magára kötötte a mama legszebb kötényét – az ünnepit. Kíváncsian nyitotta ki a spájz ajtaját és vette szemügyre a lehetőségeit: liszt, szódabikarbóna, méz, baracklekvár még volt.

Cukor is, csak meg kellett darálni. Tejért, tojásért és vajért pedig átszaladt a szomszédba. Ha a mama itt lenne, akkor tojás és tej is lenne – gondolta. Margarinért pedig elküldené mama a papát a boltba. Ő azt szeretett használni a süteményekhez. Papa persze rázendítene a Rámás csizmát visel a babám kezdetű nótára, csak hogy csipkelődjön vele, de az első villanó tekintet előtt már csukná is az ajtót maga mögött.

Mert mama isteni süteményeket készített, és nem volt érdemes némi extra séta miatt rosszban lenni vele. Bolt azóta már nem volt a faluban, de szerencsére a szomszédban kapott minden, ami kellett. Sietett is vissza nekilátni a süteménynek. Pontosan tudta, mit szeretne: a kedvencüket, mézes krémest készített. Már attól jobb kedvre derült, ahogy a konyhát kezdte betölteni a gőz fölött egybeolvadó tojás, méz, vaj, tej és porcukor illata.

FORRÁS: UNSPLASH

Észre sem vette, hogy a haja lisztes lett, ahogy előrehulló tincseit hátrasimította a tészta nyújtásakor. A sütő finom mézes melegséggel fonta körül a konyhát, ő pedig a lágy vaj darabot pontosan azzal a mozdulattal morzsolta szét a tenyerében a fehér krémhez, ahogy régen a mamától tanulta.

„Mindig csak a bal kezeddel lányom, a jobb kezednek tisztának kell maradnia! Ez maradt nekünk a régi boszorkányságból!” – mondogatta a mama huncut mosollyal az arcán, mialatt gondosan addig kavargatta a hozzávalókat, míg a krém eggyé nem vált. Kata most sem állta meg, az ujjával belekanalazott a krémbe és megkóstolta. „Pont jó” – jegyezte meg csak úgy magának, mintha tesztelnie kellett volna a régi receptet.

Leplezve, hogy 2 percre igazából ismét gyerekké változott, aki soha nem hagyta ki, hogy belenyaljon a sütik krémjébe. Mire nagylánnyá cseperedett, már egyedül is el tudta készíteni a süteményt. Ilyenkor tényleg azt képzelte, hogy ő most valamilyen kedves boszorkány vagy tündér, aki a finom sütemény illatával bűvöli majd el az igazit –  mint ahogy a mama tette állítólag a papával.

Persze az élete másképp alakult, de most is gondosan, finom mozdulatokkal oszlatta el a krémet a mézes lapokon, a középső lapokat pedig baracklekvárral ragasztotta össze. A tetejét megszórta porcukorral, amiből az orra hegyére is jutott egy kevés. Kész. Pont olyan lett, mint a mamáé. Ebben a pillanatban toppant be Niki.

– Nahát! Te mit bűvészkedtél itt? Tisztára olyan a ház, mint régen! – kiáltotta csillogó szemekkel. – Nézd csak, Péter! Ez itt az én lisztes, porcukros boszorkány nővérem, aki úgy látom, sütivel várt minket.

Az ajtóban megjelent két barna szempár és egy széles mosoly tulajdonosa:

– Mézes krémes! Utoljára a mamám csinált ilyet nekem gyerekkoromban – jegyezte meg érezhető melegséggel a hangjában…

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust!  Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr

The post Fakanalas varázslat: Mert a nagymamák sosem hazudnak… appeared first on Igazinő.

És az olyan megfelelési kényszeresek, mint én, bizony sokat is teszünk azért, hogy a vágyott elismerés megszülessen. Sokat és még annál is többet – akár erőnkön felül. És végtelenül rossz érzés, ha ezt valaki alapszolgáltatásnak veszi. Ámde van egy körmönfontabb csapda is, amibe hajlamosak vagyunk beleesni: a „Mert te olyan ügyes vagy…” csapdája.

Nem azért körmönfont, mert rossz szándékkal alkalmaznák – bár kellemesen mentesíti a használóját attól, hogy el kelljen végeznie számára kevésbé komfortos feladatokat -, hanem mert a másik ember megfelelési vágyára, büszkeségére épít. Sokáig észre sem lehet venni, hogy a mézesmadzaggal becsúsznak az ember életébe a plusz feladatok.

Csak akkor kezdenek kellemetlenné válni a „Mert te olyan ügyes vagy…” mondatok, amikor már átcsapnak a fejünk felett a hullámok. Amikor a kontakt karanténos gyerekkel próbálod megfejteni a tankönyv feladatait (és közben vigyázni, hogy ne lógjon meg), mert te ebben olyan ügyes vagy. A másik gyerek hányását pucolod, mert te abban is nagyon ügyes vagy – mindeközben persze dolgozol is, mert tiszta szerencse, hogy te abban is nagyon ügyes vagy!

Na, akkor egy idő után pont azt gondolod, hogy a jó életbe, nem lehetne már valaki más az ügyes??? Nem élek egyedül, a törlőrongyok és a felmosóvödör közismert helyen tartózkodnak, a másodikos tankönyv leckéit pedig más is pont olyan sikerrel fejtené meg (vagy megkérdezné a Facebook-csoportban, hogy mi a franc ez).

FORRÁS: UNSPLASH

Idén – ahogy máskor is – 17 embernek veszek ajándékot karácsonyra, csak a saját nevünkben. És még nagyjából ugyanennyit a nagyszülők, a nagynénik, és más rokonok nevében a saját gyerekeim és a férjem részére. Sajnos úgy tűnik, ebben is ügyes vagyok…

Igen ám, de ügyesnek lenni baromi hálátlan feladat.

Nemcsak azért, mert rengeteg időt és energiát emészt fel, hanem mert, ha mégsem vagy elég ügyes, akkor jönnek a meglepett szemrehányások. Ugyanis nincs nehezebb dolog a földön, mint egy másik ember fejével gondolkodni. Ha valaki más helyett végzel el dolgokat, vagy a közös feladataitokat végzed el legjobb belátásod szerint, korántsem biztos, hogy az egybeesik a másik elképzeléseivel.

Véleménye pedig mindenkinek van. Az még talán a jógiknak is. A 80 éves nagynénémnek tuti van, mert nemrég közölte velem, hogy az ajándék, amit beszereztem a nevében a saját és a húgom gyerekei számára, igazán távol áll attól, amire ő gondolt. Mert ő egyszerre szeretné, ha az ajándék hasznos lenne, ámde örülnének is neki a gyerekek. Értéket képviselne, fejlesztő hatású lenne, ám mégis szórakoztató.

Amikor megkért a vásárlásra, még csak annyit tudtam, hogy vásároljak nyugodtan saját belátásom szerint, mert én úgyis jobban tudom, mi kell, hiszen olyan ügyes vagyok. És most erre mégis mit mondasz? Hogy bocs, de én mégsem vagyok ügyes?! Mondjuk csodákat tenni tényleg nem tudok… Mostanában egyre többször válaszolom ezt: „Köszönöm, hogy azt gondolod, hogy én ezt jól meg tudom oldani, de egyedül nem fog menni. Légy szíves, segíts!”

Nyitókép: Unsplash

Tegyél minket a KEDVENC tartalmaid közé!
Mit kell tenned? Keresd fel az IgaziNő FB oldalát. Nyomj rá a “Követem” gombra. Válaszd a “Hírfolyam” opciót, ott pipáld be a “Kedvencek” opciót. Innentől kezdve gyakrabban fogod látni, legfrissebb tartalmainkat!

The post Mindent te csinálsz a családban? Nem ügyes vagy, hanem balek! appeared first on Igazinő.

Most, hogy érkezőben a karácsony, az irodát már belengi a finom narancsillat, hétfő reggel a kávém mellett pedig egy csodás mézeskalács-muffin várt. Ez mind az ő varázslata. Amíg nekem a december a rohangálást, ajándék begyűjtést, a családi utazások, együttlétek viszonylag sértődésmentes megszervezését jelenti, addig neki ez a készülődés ideje – amolyan finomhangolásos időszak.

Még így – életének oldallagos mellékszereplőjeként – is élvezem azt a kedvesen bizsergő várakozást, ami ilyenkor belőle árad. Pedig lehetne ez másképp is. A kolléganőmnek nincsenek gyerekei, a férje pedig már rég meghalt. Egy idős édesanyja van, meg néhány unokaöccse. Mégsem érzem, hogy magányos, főleg azt nem, hogy szomorú lenne. Mindazok a dolgok, amik nekem terhet, számára örömforrást jelentenek.

Amikor közeledik a karácsony, nála időben előkerülnek az égősorok, és nem zavarja, ha összegubancolódtak az elmúlt év folyamán. Van ideje és türelme kibogozni az összekuszálódott szálakat, szépen elrendezni a díszeket és újabb kézműves dekorációt kitalálni a lakása különböző pontjaira. Soha egyik évben sem ugyanaz a díszítés nála

A telefonja advent első pár hetében adventi csengőhangot kap, karácsony előtt egy héttel karácsonyit, hogy ne legyen unalmas. Minden héten más finomságot süt ilyenkor, amit mi szerencsések végigkóstolhatunk. De nem ám „nagyi sütiket”, amik finomak ugyan, de hozzá tényleg nem illenének, hanem a világ minden tájáról különböző ízvilágú édességeket.

FORRÁS: UNSPLASH

A karácsonyi menüt is gondosan megtervezi. Az első nap fogásait az anyukájához szokta igazítani, mert a szentestét együtt töltik, aztán a többi napot a saját kedvének megfelelően, mert a barátai úgyis tudják, hogy mire számíthatnak nála. És igen, ajándékokat is csomagol – saját magának is! Már napokkal korábban beteszi a karácsonyfa alá.

Emlékszem, tavaly többek közt egy klassz CD-vel ajándékozta meg magát, és legalább olyan izgalommal várta, hogy végre meghallgathassa, mint ahogy az én gyerekeim várják, hogy vajon megkapják-e a vágyott játékot. Hogy egyedül van-e? Igen, és mégsem. Én a karácsonyfát szoktam vele együtt venni, egy másik munkatársunk a bevásárlásban segít, az unokaöccsei és a barátai pedig egymásnak adják a kilincset az ünnepek között nála.

Azért, mert jó vele lenni.

De tudom, hogy ezek nélkül is teljes lenne számára az ünnep. Sokszor ő emlékeztet engem, hogy az ünnepi teendők ne menjenek magának az ünneplésnek a rovására. Időnként lassítani kell, megállni és gyönyörködni benne. És főleg várni. Mert az ünnep azé, aki várja…

Nyitókép: Unsplash

The post Egyedül is csodás karácsonyod lehet – ugye, hiszel benne? appeared first on Igazinő.

Szóval tulajdonképpen hibátlanul működnek rosszul. Elmesélem, mire gondolok. Az első találkozásom ezzel a típusú eszközzel egy hajnyírógép volt. Rendes szakboltban vett hajnyíró, jó nevű gyártó, ennek megfelelően középmagas árral. Gondoltam – mivel három fiúgyermek és egy férj hajnyírásáról kell rendszeresen gondoskodnom – bőven megéri a befektetést. Egészen addig, amíg el nem kezdtem használni.

A hajnyíró nyírás helyett hol nyírt, hol tépett, hol kihagyott csíkokat. A végeredmény olyan borzalmas lett, hogy a bölcsiben megkérdezték: mit műveltem a gyerekkel? A készüléket jóhiszeműen visszavittem bőven garanciaidőn belül az üzletbe javításra. Ott bevizsgálták és közölték velem, hogy a készülék hibátlanul működik.

Kérdeztem, az mit jelent? Most már nyír? Nem, eddig sem volt rossz, hiszen bekapcsolták és működött. Oké, mondom, de rosszul nyír! Azt ők nem tudják megvizsgálni, így is örüljek neki, hogy megnézték, hiszen higiéniai okokból nem is cserélhetik a készüléket.

A második eset a mosógépem volt. Új, márkás, közepesen drága. Beletelt egy fél évbe, mire realizáltam, hogy nem vagyok hülye, tényleg lyukasztja a ruháinkat. Felhívtam a szervizt. Válasz: tapogassam végig a dobot! Én állítom, ennyit még gépet nem simiztem, mint akkor, de nem volt benne semmi éles rész. Akkor nem is igaz, hogy lyukaszt. Az idő telt, a lyukak szaporodtak, a türelmem fogyott.

Kijöttek, megnézték, tapizták – nincs hiba, nem lyukaszt. Vettem egy kupac mosózsákot, azóta azok lyukadnak a ruhák helyett. Nemrég egy ismerős feltette kérdésnek a Facebookon: lehet, hogy lyukaszt a mosógépem? Ugyanaz a márka. Egy csomó válasz érkezett: nem voltam egyedül. Mások gépe is lyukaszt, egyedül a szerviz nem érzékeli a problémát.

FORRÁS: UNSPLASH

Állítólag a centrifugálásnál csípi be a ruhát az elöltöltős gép gumi része, így keletkezik a lyuk – de lehet, hogy ez csak városi legenda. A mosógép témakör anyósomat is elérte. Új mosógép, drága, ismert márka (másik, nem a lyukasztós). A gép megjött, csak be kellett volna dugni a konnektorba. Igen ám, de az alatt a 15 év alatt, amíg az előző mosógép vígan mosott, a zsinórok jelentős fazonváltáson estek át: maxiról minire váltottak.

Szóval ott fityegett a kurta, alig több, mint egy méter hosszú zsinór, igencsak messze a potenciálisan elérhető konnektortól. A vágyott egyesülés elősegítésére anyósom hosszabbítót kívánt alkalmazni, de a mosógépszállító emberek közölték, hogy azt már ugyan nem lehet, mert az veszélyes és akkor a garancia is érvényét veszti.

Anyósom harcias amazon révén közölte, hogy akkor takarítsák el innen ezt a rövid zsinórú mosógépet és hozzanak neki egy rendeset, amit be is lehet dugni. De a jóemberek azt felelték, hogy azt sem lehet, mert az EU csak rövid zsinórú mosógépeket enged forgalmazni környezetvédelmi okokból. Ha hosszabb kell, hívni kell a szakszervizt.

Mosógép maradt, szakszervizt hívtuk. Kiderült, hogy zsinórúk az van, de ember, aki beszerelheti, az csak jó messze. Kiszállási díjjal együtt a mosógép árának negyede lenne egy hosszabb zsinór. Anyósom elküldött mindenkit oda, ahol jó meleg van, fogott egy hosszabbítót és élete kockáztatásával azóta is mos garancia nélkül.

Az idők folyamán családunk egyre több ilyen eszközre tett szert sikeresen.

Van mosogatógépünk, ami nem mosogat csak a legmagasabb hőfokon, új gáztűzhelyünk, ami egy óra alatt forralja a vizet és még szilikonos wc kefénk is van, ami garantáltan érintetlenül hagy mindent a célterületen. Egyedül a hűtőnk és a porszívónk a régi. Utóbbit már három helyen ragasztottam, valahogy nincs kedvem lecserélni egy olyanra, ami szép és új, csak éppen nem szívja a port… Vagy csak mi vagyunk ilyen pechesek?

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust!  Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr

The post Kilyukasztja a ruháimat a mosógép – de miéééért?! appeared first on Igazinő.

Ha nem okoz nagy lelki krízist, akkor a hibáink lehetnek az énképünk részei, elfogadhatjuk, mint kicsit javítandó, ellensúlyozandó területet. Baj akkor van, amikor már csak ezt látjuk magunkból és nem hagyjuk másnak sem, hogy máshogy tekintsen ránk. Pedig lenne jelentkező rá, csak sokszor észre sem vesszük.

Hogy honnan tudom? Onnan, hogy láttam a másik oldalt! Sok év lánykollégium után nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nem született olyan ronda férfi a földön, akiért ne rajongana valaki. Mivel egész jó hallgatóság vagyok, ezért nagyon sok szerelmes szívű lány sóhajtozását hallgattam végig olyan fiúkról, akik nem tartoztak a top 10 közé!

Rendben megvolt kezük-lábuk, és csak egyetlen fejük volt – bár ha láttál már képet Nick Vujicicról és gyönyörű feleségéről, szerintem könnyen rá lehet jönni, hogy a végtagok megléte sem alapvető feltétel a szerelemben. A jó szöveg és a vidám személyiség viszont annál többet segít.

Szóval ott voltak ezek a többnyire igazán kedves, okos, csinos lányok, akiket bizony észre sem vettek a fiúk. Azok a fiúk, akik magukban búsongva söröztek az egyetemi bulikon és sajnálták magukat, amiért nincs nőjük. Jó, egy egyetemista lány, ha nem a kimondottan rámenős fajta, akkor általában elég hülyén próbál ismerkedni, ezt belátom. Gyakran elmegy pont arrafelé, amerre az általa helyesnek tartott srác jár, feliratkozik ugyanazokra az órákra, vagy még távolabbról figyeli őt.

FORRÁS: UNSPLASH

Mert azért mi, nők, szeretjük, ha nem nekünk kell odamenni és kerek perec megmondani, hogy „Figyu, tetszel, és ez nem azt jelenti, hogy most rögtön ágyba akarlak vinni, hanem szívesen megismernélek közelebbről és randiznék veled.” Ez szerintem még mindig a pasik dolga.

De mi van akkor, amikor a férfi nem hiszi el, hogy szerethető?

Hát randit kezdeményezni nem fog, vagy csak nehezen. Ilyenkor jönnek “a nők azok bezzeg ilyenek meg olyanok” szövegek (ez fordított helyzetben is így van). Pedig ha már csak sztereotípiákban tudunk gondolkodni, akkor ott valami baj van – nekünk saját magunkkal.

Egyszer összeakadtam egy kedves, lovagias, okos pasival az interneten. Egy stratégiai játékban kerültünk egymás mellé és váltottunk egy pár szót, aztán többet, végül egyre többször kerestük egymás társaságát. De mindig csak online. Hiába próbáltam átterelni a beszélgetéseket élőbe, folyton visszautasított. Kért rólam képet, de magáról nem küldött.

Nem értettem a dolgot. Ha érdeklem, akkor miért nem találkozik velem, ha meg nem, akkor miért írogat? Végül beleegyezett, hogy eljön meglátogatni (egy nem túl távoli városban élt), de az utolsó pillanatban lemondta. Nem sokkal később a munkám pont az ő városába vitt, így indítványoztam egy utolsó találkozási lehetőséget, amit el is fogadott.

A megbeszélt helyen várt rám egy nagydarab mackós kinézetű pasi kopott pólóban és farmerban. Előre elnézést kért, hogy ilyen ronda, ezért nem mert velem találkozni, mert én biztosan nem akarok tőle semmit…

Az elkövetkező fél órában nem is volt szó másról, minthogy milyen ramatyul szerencsétlennek érzi magát. Végül nem a kinézete miatt köszöntem el tőle, hanem mert azt láttam, hogy esélyem sincs áttörni azt az önbizalomhiányból és keserűségből épített falat, amit maga köré emelt. Nem várta meg, hogy elmondjam: nekem a mackós pasik a gyengéim…

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust!  Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr

The post Nincs olyan ronda férfi a földön, akiért ne rajongana valaki! appeared first on Igazinő.

– De Attila, te nem is iszol! És miért kell leírnom, amit mondasz?

– Most iszom, különben nem tudok beszélni róla! És azért írd le, baszd meg, mert te szoktál írni. Én falakat húzok fel, te meg írsz. Úgyhogy gyere át és írd meg! Hogy tudjanak róla!

Tudod, van ez a haverom, a Tomi – kezdte fél órával később a történetet, amikor már egymással szemben ültünk. – Kissrác korunk óta együtt lógtunk. Minden hülyeségbe belerángattuk egymást, az összes iskolai intőnket együtt szereztük. Együtt is kezdtünk csajozni, együtt néztük az első csempész pornót. Érted?! Ismertem, amennyire csak ismerhetsz valakit ebben a rohadt életben!

Aztán jött az életembe Ildi. Akkor már nem jártam csajozni, olyan jó nő úgyse volt másik. Tomi járt egyedül, meg másokkal, külön útjaink lettek. De akkor is tudtunk egymásról. Neki szóltam először, hogy Ildi terhes, előbb mint az anyámnak, érted?! Amikor megszületett Vivi, ő látta először utánam. Együtt örült velem, de nem nagyon érdekelte ez a családos történet.

Nem az ő műfaja, azt mondta, ő nem szereti a kötöttséget, meg egyébként is a fiatal csajok érdeklik. Akik még olyan kis zamatosak – így mondta. Akiket még nem rontott meg a világ. Ezen jókat röhögtem akkor: mit gondolsz, meddig fognak rád bukni még a fiatal csajok?! Állapodj meg, találj egy jó nőt, húztam. De őt ez nem érdekelte.

Sokat utazott, nem állt meg egy helyen, de hozzánk mindig benézett, ha itthon volt. Ildi utálta Tomit. Sokat veszekedtünk ezen. A legjobb haveromat nem fogom kidobni, csak mert neked nem tetszik, mondtam a feleségemnek, de ő inkább tüntetőleg elvonult Vivivel a másik szobába, ha a barátom megjelent. Tomi nem bánta, azt mondta, a gyerekekhez úgysem ért.

Aztán teltek az évek, és Vivi tíz éves elmúlt. Tomi dicsérte, hogy már kész nagylány, micsoda szépség lesz belőle! Egyre többet beszélgettek. Tomit minden érdekelni kezdte, amit Vivi csinál. Ha jött hozzánk, mindig hozott Vivinek valami apróságot. Látod, mondtam Ildinek, Tomi nem rossz srác! Csak be kellett, hogy nőjön a feje lágya!

Ildi is megenyhült egy kicsit az irányába. Vivi pedig egyenesen rajongani kezdett Tomi bácsiért, aki egyre többször jött hozzánk látogatóba. Azt is felajánlotta, hogy elkíséri  a lányunkat a tornaedzésre, amikor nehéz volt megoldanom, hogy elszabaduljak a munkából. Örültem neki.

De aztán Vivi megváltozott. Csendesebb lett, visszahúzódóbb. Elkezdett olyan szélesebb pulcsikat és bővebb nadrágokat hordani. A tornát is abbahagyta, és ami a legkülönösebb volt, nem akart Tomival találkozni. Amikor legközelebb Tomi felajánlotta, hogy hazakíséri a suliból, már veszekednem kellett, hogy elmenjen vele. Egy csomó dolgom volt.

Ildi meg fodrászhoz ment aznap, nem értettem, miért nem tudja elfogadni, hogy nem mi megyünk érte. Ordítottam vele, hogy önző meg hisztis! Érted?! Aznap áramszünet volt, így mégis korábban végeztem és hazaindultam. Tomi kocsija már a ház előtt állt, az ajtó nyitva volt. Simán bementem. Letettem a kabátomat és benyitottam a nappaliba. Bármit megadnék azért, hogy kitörölhessem azt a képet az agyamból… De nem megy, beleégett.

Tomi a falhoz szorította Vivit, és a keze a lányom nadrágjában volt!

A tizenkét éves lányom bugyijában matatott a mocskos kezével! Vivi riadt tekintettel nézett rám. Nem volt benne szemrehányás, csak félelem. Tomi nem vett észre, így épp hallottam, ahogy mondja: „Tudom, hogy te is akarod!” Ekkor elöntötte az agyamat a szar: megfogtam hátulról, lerántottam a földre, és addig rúgtam, ütöttem, amíg bírtam.

FORRÁS: UNSPLASH

Csak akkor fordultam Vivihez, amikor már nem mozdult. A lányom összekuporodva guggolt a sarokban szinte jéggé dermedve. Tomi mégis összeszedhette magát, mert ahogy a lányomhoz térdeltem, felpattant és elszaladt. Vivit ekkor kezdte el rázni a zokogás, és engem is. Csak ennyit tudtam ismételgetni: ne haragudj, nem tudtam. És tartottam szorosan, ahogy régen, még kiskorában, amikor még csupán azért sírt, mert elesett a biciklivel.

Tomit nem láttam azóta. Vivi könyörgött, hogy ne menjünk a rendőrségre, nem bírná elismételni újra a történetet. Sokáig azt hittem, én sem tudok beszélni róla, de tudod, azóta nem tudok aludni. Arra gondolok, hogy hátha más olyan hülye is van, mint én! Ezért akartam elmondani, hogy figyeljetek oda, amíg még lehet!

Nyitókép:

Lelkisegély Szolgálat elérhetőségei:

Ingyenesen elérhető zöld szám mobilról és a legtöbb szolgáltatótól: 137-37

Normál díjas vonal: +36 1 329 33 80

SKYPE mindennap 18-23 óráig: „segelyvonal”

Chat: http://chat.hatter.hu hétfőn és szerdán 18-23 óráig

Email: lelkisegely@hatter.hu

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust!  Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr

The post Az a férfi zaklatta a kislányom, akiben testvéremként bíztam… appeared first on Igazinő.

Ez amolyan klasszikus férfi munka – szerinte. Nekem elvileg nem kellene értenem hozzá, neki meg kellene. Ok, de ha ez mégse így van?! Szeretem és nagyra becsülöm a férjemet az összes képességével együtt, de a szerelési hajlam és a műszaki érzék belőle teljesen kimaradt. Viszont kitűnően tud főzni, a gyerekeket pedig ezerszer hatékonyabban felöltözteti, mint én.

Nekem viszont semmi adottságom nincs a ruhák szép összehajtogatásához, a palacsintát nem tudom megfordítani, de álmomból felkeltve is összerakok egy bármilyen babakocsit vagy szekrényt. Ha ez nem lenne elég, a mosogatást nem bírja a bőröm, a hókotrással és az őszi falevelek begyűjtésével viszont semmi bajom nincs. A férjem simán elmosogat, de a dereka napokra beáll az utóbbi munkáktól.

Viszont ha lemegyek havat söpörni télen, a házunk összes idősebb férfi lakója kötelességének érzi, hogy együttérezzen velem, és diszkréten félrevonja a férjemet, hogy megmondja neki: nehogy már az asszony csinálja a férfi munkát! Így hát vagy mégis ő megy le havat lapátolni és utána napokig nyög, vagy kinézek, hogy látja-e valaki, és megcsinálom én. Esetleg közli, hogy „Na, takarítsa el a havat az, aki beszólogatós kedvében van!”

Vagy ott van a sógorom: kitűnően szerel, fúr-farag, amit kell, de allergiás egy csomó fűfélére, így a fűnyírás abszolút kinyírja. Amíg kertesházban éltek, a húgom nyírta a füvet. Azóta lakásba költöztek, ott nincs fű. Akkor a sógorom most férfiasabb, mint előtte volt?

Persze vannak olyan munkák is, amihez egyikünk sem ért igazán: például nagyon-nagyon hálás vagyok a férjemnek, amiért rendezi az autónk körüli teendőket. Mert sikítva menekül az összes agysejtem, ha autószerelőhöz kell vinni az autót. Nemrég bevallotta, hogy ő sem ért egy kukkot sem abból, amit a szerelő mond, de azért férfiasan bólogat, ha kell.

A családi időbeosztásunk kézbentartása pedig az én női feladatköröm, ami nekem kerül extra energiámba. Ugyanis én az a laza, szétszórt anyuka vagyok, aki évek óta retteg, hogy egyszer ott fogja felejteni a gyerekét az iskolában/óvodában/sport foglalkozásokon. Nem történt meg még soha, de benne van a pakliban. Hogy megelőzzem ennek bekövetkeztét, minden időpontot beírok a családi tervező naptárba és a telefonom naptárába is emlékezetővel.

FORRÁS: UNSPLASH

Maradjunk annyiba, hogy ezt a feladatot hiába venné át tőlem a férjem, akkor sem lenne jobb a helyzet egy fikarcnyival sem, így marad nálam. Azt viszont nem látom be, hogy miért nem szerelhetem össze a szekrényt, fúrhatom fel a tükröt vagy vízkőtleníthetem a csapokat. Ha a férjem megfőzi az ebédet és elmosogat, akkor cuki házias ember, én pedig szerencsés asszony vagyok. (Az is vagyok.)

De ha én csinálom meg a férfi munkát, akkor elférfiatlanítom őt.

Pedig nyilván soha nem leszek olyan erős, mint ő. Nem fogom tudni ugyanazt a súlyt felemelni és nem is akarom. Amúgy ő szép szál magas ember, én pedig apró törpilla vagyok hozzá képest, szóval vicces is lenne. De igazából nem attól férfi egy férfi, hogy megcsinálja, amit kell? Akkor is, ha nincs hozzá épp kedve, vagy fáradt, vagy beteg. Ez – csendben jelzem – szerintem a normális bármilyen nemű felnőtt ember ismérve is egyúttal.

Az én férjem, aki épp rosszul csavarozza össze a fiókot, pont ilyen. Bármikor számíthatok rá mindenben! Viszont az, hogy egy család a tagjainak képességeit hogy tudja optimalizálni, az leginkább a saját ügye, és nem másé. Nem kellene, hogy hagyományok, szokások és más emberek szabják meg, hogy mi hogy éljük az életünket. Nem akarom átvenni, pláne nem elvenni a férjem feladatait, de olyan klassz lenne, ha mindenki csinálhatná szabadon azt, amiben igazából a legjobb!

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust!  Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr

The post A férjem főz, én havat lapátolok – miért szólnak meg minket ezért?! appeared first on Igazinő.

Aki csak egyiküket ismeri, az bizony könnyen ítélkezik felettük. Hiszen azok, akik vele találkoznak, azt látják, hogy folyton rohan a főállása és a mellékállások között, és alig van ideje bármire. Otthon is a számítógép előtt tölti az ideje nagy részét, mert bizony nem egyszerű egyszemélyes családfenntartónak lenni. Ezt sok férfi megértené, de a nők közül kevesen vannak ebben a helyzetben.

Így vegyesen kap elismerő szavakat egy csomagban a férjét becsmérlő kifejezésekkel, vagy rosszalló megjegyzéseket arról, hogy mi lesz így a gyerekekből, ha ennyire keveset kapnak az anyjukból. Ugyanakkor a férjéből annyit látnak mások, hogy ő viszi és hozza a gyerekeket az iskolából. Ott van az összes olyan rendezvényen, ahová az apukák többsége be sem teszi a lábát, kitűnő sütiket süt, és az első sorból biztatja a gyerekeket a meccseken.

Ő a „bezzeg apuka” az osztálytársak anyukái és a tanárok szemében, csak az apukák tesznek neki megjegyzéseket időnként. A teljes képet senki sem látja. Mert nem látták azt az öt évvel korábbi családot, ahol anyuka volt az, aki a gyerekek dolgait intézte. Ő sütötte a sütit és ment az óvodába. Apának saját cége volt építési vállalkozóként,  egyfolytában úton volt, futott a megrendelések után.

Jó volt abban, amit csinált, és imádta a munkáját, jól is ment nekik. Amikor hazatért, egy kedves, tiszta, szerető otthon fogadta. Hálás volt a feleségének, amiért biztosítja neki a nyugodt hátteret. Mert a felesége volt az egyensúly az életében. Ő maga mindig óriási fordulatszámon pörgött, a maximumra törekedett és még tovább. Nagy hangon küzdött az igazáért és kiállt mindenkiért, akinek nem volt hangja. A feleségének nyugodt munkája volt, nem keresett ugyan sokat, de szerette, amit csinált, és volt ideje mellette a családra.

Jól éltek így, köszönik szépen. Nem ők kérték az építőipar összeomlását és az ezt követő két szívrohamot, ami majdnem apanélkülivé tette a családot. Az otthonuk így is ráment. Elköltöztek albérletbe és – először ideiglenesen – újraterveztek. Anya felmondott a munkahelyén és jövedelmezőbb, ám időigényesebb munkát vállalt, egyet, aztán még egyet.

Telt az idő, az apa erős szervezete legyőzte a betegségeket és komoly munka árán látszólag felépült. Mivel egész életében tevékeny ember volt, nagyon nehezen viselte, hogy a régi munkája már veszélyessé vált számára. Kiderült, hogy azt az életformát már soha többé nem kaphatja vissza. A stressz és a kemény fizikai munka tiltott területté vált. Már csak részmunkaidőben vállalhatott volna adminisztratív állást, de nem nagyon kapkodtak érte, ebben nem volt tapasztalata.

Úgy érezte, hogy nem áll helyt a családjáért, és mivel mindig szerette a finom ételeket, megtanult főzni.

Szerette a rendet maga körül, ezért kitakarított. A gyerekekkel már nem csak hétvégén találkozott, ez jót tett neki is, és nekik is. Régen szívesen focizott velük, most eljárt a meccseikre és teli tüdőből szurkolt nekik. Látta a felesége küzdelmét, és mindent meg akart tenni azért, hogy könnyebb legyen neki.

FORRÁS: PEXELS

És a feleség? Ő csak túl akarta élni. Kétszer látta élete szerelmét majdnem meghalni. Semmi, de semmi nem volt fontos azon túl, hogy ő megmaradt nekik. Nem bánta az otthonukat, mert együtt voltak az albérletben is. Nem bánta a plusz munkákat, mert a családjuknak meg kellett élni valahogy. Most ő volt az, aki az anyagi biztonságot meg tudta teremteni, és büszke volt rá, hogy sikerül is neki.

A férjére még büszkébb volt, mert látta, ahogy feláll a betegségek után és keresi a helyét egy számára teljesen új világban. A családjuk nem gyengült meg, csak átalakult és még erősebbé vált. Csak azt sajnálja, hogy más ezt nem így látja és ítélkezik felettük anélkül, hogy ismernék az igazságot.

Nyitókép: Pexels

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust!  Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr

The post A férjem neveli a srácokat, én dolgozom – mi bajod ezzel? appeared first on Igazinő.

Az internetes közösségi oldalak viszonylagos arctalansága pedig a felszínre is hozza ezeket az ellentéteket – időnként bizony a ketrecharc színvonalát megütő mértékben. Itt két fő tábort ismernek: a „szaranya” és az „ősanya” típusát. Míg az elsővel időnként szégyenkezve, időnként büszkén azonosul valaki, a második mindig szitokszó marad.

Miért is? Mert a „szaranya” nem a terrorista, narcisztikus antianyát jelöli, hanem a bevallottan hibát hibára halmozó anyát, aki tisztában van saját esendőségével. Akinek időnként elege van az egészből és legszívesebben elhúzna egy napfényes és garantáltan kiskorúmentes tengerpartra, hogy elszürcsöljön pár finom koktélt a barátnőivel vagy a párjával.

Valljuk be, mivel tökéletes szülő kevés van, olyanból viszont annál több, akit kétségek gyötörnek, ezzel nem nehéz azonosulni. Mondjuk beismerni már valóban újszerű dolog. Régen nem volt divat arról beszélni, hogy valakinek nehézségei vannak anyaként – és most sem feltétlenül népszerű téma. Van, akik szemében az anyaság valamiféle idealizált állapotnak tűnik, egy igazi paradicsomi létnek a cuki rózsaszín gügyögő babával, a kedves bújós ovissal vagy a család büszkesége iskolással.

Szóval, az épp aktívan hasfájós babával, dackorszakos ovissal, tanulási nehézségekkel küzdő iskolással együtt élő anyákkal leginkább egy hasonló cipőben járó anyuka érezhet együtt. Ám sokszor az anyák még keményebb kritikát tudnak megfogalmazni egymásra, mint bármelyik „kívülálló”.

Ott van például az „ősanya”, akit a többség utál. Az ősanya az az anya, aki feltétlenül hisz minden természetes dologban: a természetes szülésben, a hosszan tartó és kizárólagos szoptatásban, a mosható pelenkában. A babahordozásban, az együtt alvásban, a bio kajában. És soha, de soha nincs elege az anyaságból.

FORRÁS: UNSPLASH

De miért is rossz ez? Hiszen, amit felsoroltam önmagukban mind csupa pozitív dolog. A kulcsszó a „feltétlenül”. Ráadásul a természetes már korántsem természetes, ezért aki ezeket a dolgokat gyakorolja, az könnyen kerülhet az ufó kategóriába.

Pedig az „ősanyák” egy része egyáltalán nem indul ősanyának. Rengeteg küzdelem állhat mondjuk a hosszan tartó kizárólagos szoptatás mögött (például mellgyulladás), és rengeteg át nem aludt éjszaka is vezethet az együttalváshoz. A pelenkakiütés a mosható pelushoz, egy borzasztó szülésélmény pedig a lehető legtermészetesebb szülési forma kereséséhez. És ha végre megvan a megoldás, ami nekünk bevált, akkor azt szeretnénk másokkal is megosztani: hol kedvesebben, hol erőszakosabban.

Akkor is, ha az igényeink, a személyiségünk, a gyermekünk temperamentuma nem egyformák – de erről túlságosan könnyű megfeledkeznünk. Az anyaságunkat nem az egyetlen és igaz információk tudatos begyűjtése és megvalósítása fogja meghatározni, hanem a teljes személyiségünk. Fejlődni, formálódni mindig lehet, de ha olyan ideákat kergetünk, amivel csak az agyunk tud azonosulni, de a személyiségünktől teljesen idegenek, akkor az folyamatos lelkiismeret-furdaláshoz vezet.

És mivel a lényünk legmélyéből nevelünk, ezért nagyon csekély mértékben lehet egy másik ember nevelési módszereit befolyásolni, viszont megbántani annál könnyebben sikerül. Ráadásul lássuk be: egy átlagos anyában az „ősanya” és a „szaranya” ugyanúgy jelen van. Csak az változik, hogy mikor melyik tör éppen felszínre. Van, aki bio élelmiszert vesz és simán eldobható pelust használ. Van, aki együtt alszik a babájával, de babakocsival közlekednek.

Van, aki hangosan kételkedik magában, és van, aki csendesen – néhányan csak legbelül, a tudatalattijuk legmélyén.

Mert egy dolog biztos, hogy soha semmiféle garanciánk nincs és nem is lehet arra nézve, hogy jól csináljuk. Az is a szülőséghez tartozik, hogy az ezzel járó stresszt elviseljük. Ha pedig az a bizonyos trópusi tengerpart titokban látogatható lenne, akkor valószínűleg  mindannyian ott szürcsölnénk a koktélt vagy a mentateát időnként. Ki egy hétig, ki pedig csak néhány lopott percre, jó gondosan elrejtőzve egymás fürkésző tekintete elől.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust!  Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr

The post Szaranyák vs. ősanyák: Miért esünk egymás torkának?! appeared first on Igazinő.