Az ágyban csak az a természetellenes, amit nem teszünk meg?

74 évvel tudományos szenzációvá vált könyve megjelenése után még mindig az Egyesült Államok történetének egyik legbefolyásosabb figurája. Alfred Kinsey-t csodálói a szexuális forradalom atyjának tartják, bírálói pedig hamis prófétának, akit beteges vágyak gyötörtek. Noha figurája ellentmondásos, a róla elnevezett intézet ma is a szexuális kutatás fellegvárának számít.

Hogy jobban megértsük Kinsey örökségét, érdemes azzal kezdeni, hogy az 1950-es évek a 20. század egyik legkonzervatívabb évtizede volt. A viktoriánus morál egyeduralkodóként nyomta el az ember hagyományostól eltérő gondolatait, a szexualitásnak nem lehetett más célja, mint az utódnemzés. A nők szűzen mentek férjhez, utána pedig szófogadó, passzív ellátógépekké váltak. Hol férjeiket, hol gyerekeiket, hol pedig a háztartást szolgálták ki.

Érthető tehát, hogy milyen sokkhullám futott végig az amerikai közönségen, amikor 1948-ban megjelent az első Kinsey-jelentés a férfiakról. A tanulmány Darwin A fajok eredete óta a legnagyobb tudományos bestseller lett. Néhány hét alatt felbolydult a társadalom annak ellenére, hogy a 804 oldalas száraz stílusú könyv tele volt statisztikával, táblázattal, grafikonnal. Ám Kinsey felkavaró megállapításai áthatoltak minden számadaton. Kiderült, hogy majdnem minden férfi maszturbál, holott addig elterjedt nézet volt, hogy az önkielégítés szexuális degeneráció. Az interjúkból kirajzolódott, hogy nem csupán a házastársi hűtlenség, de az esküvő előtti szex is gyakori, hiába tiltották az utóbbit. Ráadásul a férfiak nagy százaléka már prostituáltnál is járt.

Az első Kinsey-jelentés nem csupán a pincéből a napfényre hozta ki az emberi szexualitást. Azt is megállapította, hogy a homoszexualitás nem valami aberráció, hanem egy statisztikai állandó, ami a népesség tíz százalékát érinti. A megkérdezett férfiak közel egyharmada vallotta be, hogy volt valamilyen homoszexuális tapasztalata.

A tabudöntögető szexológus következő nagy dobása a nőkről szóló tanulmánya volt 1953-ban. Több ezer szexuális történet lejegyzése után a szebbik nemről is az derült ki, hogy alig kevésbé kalandvágyók, mint a férfiak, csak őket még erősebben gúzsba kötik a társadalmi elvárások. A tanulmány hosszasan foglalkozott az orgazmussal, az önkielégítéssel, valamint a házasság előtti szexuális érintkezéssel. Az új Galileónak, új Darwinnak kikiáltott tudós ismét médiaszenzációt okozott. Ezúttal azonban a kritika különösen durvának bizonyult, még az alapítványi támogatást is megvonták tőle.

A rengeteg támadás intézménye jövőjét bizonytalanná tette, egészségét pedig felőrölte. Rövid kórházi tartózkodás után halt meg 1956 augusztusában. Legfőbb öröksége, hogy megváltoztatta a szexualitás tudományos megértését. Módszere a szexualitás területén alkalmazott korábbi metódusokon jócskán túlmutatott. Rengeteg élő interjú során jegyezték fel az adatokat a legkülönbözőbb osztályból származó emberektől. Kritikusai azonban számos alkalommal felrótták neki, hogy félvilági figurák (börtönviseltek, prostituáltak) beszámolóira hivatkozni dilettáns hozzáállás.

Legnagyobb álma az volt, hogy meggyőzze a világot: a szex jó dolog, és nyugodtan toleráljuk a különféle szexuális viselkedéseket.

Ahogy a Kinsey-jelentésekből is kiderült, nem csupán a maszturbáció, házasság előtti szex vagy a homoszexualitás volt mindennapos, hanem például a kötözés is. Álma nem halt meg vele – még élt, amikor törvényben fogadták el 1955-ben, hogy a felnőttek kölcsönös beleegyezésén alapuló homoszexuális vagy anális érintkezése nem bűncselekmény.

Forrás: Wikipedia

A csokornyakkendős, disszertációját a gubacsdarazsak evolúciójáról író reformer kifejlesztette továbbá a Kinsey-skálát. Ez arra hivatott, hogy spektrumon értelmezzük az emberi szexuális identitást, ne pedig szigorúan bináris kategóriákban gondolkodjunk, mint homo- és heteroszexuális. A skála hat kategóriára bontja a szexuális orientációkat, 0 a teljesen hetero-, 6 a teljesen homoszexuális, a 3 pedig a biszexuális. A többi szám a kategóriák ötvözetét jelenti.

Egyesek szerint miközben Kinsey forradalmasítani akarta a korszak elnyomó társadalmát, saját szexuális démonjaitól próbált megszabadulni. Az akkori középosztálybeli szülők szégyenfelhőbe borították a szexet, a bűntudat pedig átszállt a fiatalokra is. Saját szüleitől Kinsey alig tapasztalt gyengédséget, ő maga pedig keveset érintkezett lányokkal. Érzékeny, kissé egészségtelen gyerekként kezdte érdekelni a természet, és hitte, hogy a tudomány a kulcs, ami által az emberiség felemelkedhet. A későbbi tabudöntögető elkötelezte magát a biológia mellett, amelyet buzgó vallásos apja nem támogatott.

Kinsey-t azonban nem lehetett megállítani. Mire elindította saját kurzusát a házasságról, már kiforrott nézetei voltak arról, hogy mi miért történik a hálószobában. A korszak morális szabályait nem tartotta örökbecsűnek, szerinte azok csupán a kulturális kondicionálás eredményei. Hangsúlyozta: el kell vetni a tabukat, a rossz törvényeket, hiszen majdnem minden, amit szexuális perverziónak tartanak, valójában a biológiai normalitás fogalmába esik. Sokat idézett mondása: „Az egyetlen természetellenes szexuális tevékenység az, amit nem végzünk el.”

Nyitókép: Unsplash