Az ölelése is lebuktathatja a párod, ha már nem szeret!

Szeretnénk azt hinni, hogy a másik ember a szavaival el tudja mondani, amit gondol, amit érez, ez azonban hiú ábránd. Hiszen hányszor kapjuk magunkat azon, hogy nem, vagy nem jól fejezzük ki magunkat.

Annál többet árulnak el rólunk nonverbális jeleink, és ha éppen szándékosan lódítunk, jó, ha tudjuk: a test soha nem hazudik. Nem véletlen a kommunikációs tanács: ne csak azt hallgasd, amit a másik mond, azt is nézd, mit üzen a teste. A metakommunikáció ugyanis tisztább képet mutat egy kapcsolatról, mint bármilyen szó. Üzenetet hordoz kezünk, lábunk, arcunk, de még a könyökünk is.

Jelentést hordoz az állásunk, ölelésünk, szemöldökünk vagy a hangszínünk. A szemünk pedig tényleg a lelkünk, mert minden pillanatban leleplez minket. Bármilyen kapcsolatról legyen is szó, a mindennapi interakcióink zöme a nonverbális jelekből tevődik össze. Olvasásuk a megértésükkel kezdődik. Ha tudjuk, mire kell figyelni, néha megdöbbentő dolgok derülhetnek ki.

Ha pedig időben elkapunk egy gyanús mozdulatot vagy arckifejezést, akár a kapcsolatot is megmenthetjük vele. Mivel a pozitív testbeszédet természetesnek vesszük, túl sokat nem foglalkozunk vele. Mivel alapvetőnek tartjuk, hogy akivel érzelmi közelségben vagyunk, az kiterjed a fizikai térre is. Aki érdekel minket, akit szeretünk, magunkhoz közel akarjuk tudni.

Hozzá akarunk érni, hosszasan a tekintetébe kapcsolódni, felé hajolni, rámosolyogni. Ha még csak ismerkedünk, akkor nincs szó ölelésről, utána viszont egyfolytában. A rutinos párok pedig annyira szinkronban vannak, hogy tükrözik egymás mozgását, sétatempójuk összeolvad.

A zsebre tett kéz titkokat rejt Munkahelyi megbeszéléseken, nagyobb ismerősi találkozókon jól látszik, ki udvariaskodik igazán, vagy ki az, aki hajlandó nyitni a másik felé. Aki nem csupán a fejét, hanem a törzsét és lábait is feléd fordítja a beszélgetés során, feltételezheted, hogy érdekli a személyiséged, a mondandód. Ha viszont csak fejjel fordul feléd, nagy tétben fogadhatsz rá, hogy csupán próbál jól neveltnek tűnni.

Ha a lábak keresztezésénél eltekintünk a Sharon Stone-i jelentéstől, sok bizodalmunk nem lehet, főleg ha egy vita közepén vagyunk. A lábak keresztezése nem szándékos mozdulat, épp ezért olyan árulkodó. Az illető ugyanis ilyenkor nem csupán fizikailag, hanem mentálisan és érzelmileg is lezár. A kezek helyzete hasonlóan árulkodó lehet.

Aki zsebre tett kézzel beszélget, valószínűleg titkol valamit. Vagy elfojt egy érzést, amiről nem akar beszélni. Kevéssé nyerő a csípőre tett kéz is, ami arrogánssá, főnökösködővé teszi az embert, egy vita során pedig eltorzíthatja a kapcsolati dinamikát. Az összefont karokról jómagam is tudnék mesélni, mert rendszeresen gyakorlom, de ma már jobban odafigyelek a helyzetre és a társaságra.

Egy ismeretség elején a nyitott kar és mellkas a növekvő bizalom jele. A keresztezett karok viszont tudattalanul is az intimitás hiányáról, az érzelmek elvesztéséről árulkodhatnak. Vagy önvédelmi funkciója van a bezárkózásnak, ami időtől és a másik személyétől függően azért meg tud változni. Ha aggódsz a kapcsolatod miatt, nézd meg, hány centi van a párod és közted, amikor leültök a kanapéra, vagy egymás mellé álltok.

Ha még el is hajol tőled, elkezdhetsz tűnődni azon, hogy vajon egy irányba tartotok-e. Alapvetően mindenféle elfordulás, elengedés vörös zászlónak számít, legyen a helyszín a háló, vagy akár a konyha. Minél rövidebb a csók, az ölelés, annál kevesebb az érzelmi energia. Az érzékiséget kiölő hátpaskolás pedig egyértelműen az intimitás hiánya. Még nem feltétlenül halálos ítélet ugyan, de ki vágyna paskolgatásra attól az embertől, akinek nemrég még forró és erős volt az ölelése?

Habár mindannyian másképp fejezzük ki a szorongásukat, ha a másik sokat rágja a száját, valószínűleg leplezni próbál valamit. Árulkodó a műmosoly is, amit egyébként könnyű felismerni. Az őszinte, lelkes mosolynál megjelennek a nevető ráncok, így a ránctalan mosoly súlyos figyelmeztető jel lehet. A hangunkra se támaszkodhatunk, ha leplezni próbálunk valamit.

Nem csupán az állandó sóhajok, csöndek beszédesek, hanem a hangszínünk vagy az intonációnk is. Ha állandósulnak az egyszavas válaszok, kurta mondatok, valószínűleg a személyed a frusztráció forrása. Ha pedig már beszélgetéskor is a telefonját vagy az időt nézi, ideje elővenni a vészhelyzetre tartogatott párterapeuta számát. Ami a szemet illeti, a hatalmát már mind tapasztaltuk a saját bőrünkön.

Ha valaki gyakran a szemedbe néz, vagy a szokottnál egy picit hosszabban teszi ezt, biztos lehetsz benne, hogy érdekled. Ennek másik véglete a szemkontaktus hiánya, az irritáló pislogás vagy a szemforgatás, ami már magában hordozza a megvetést. Ha profi szinten elemeznéd a másik érzéseit testbeszéd alapján, mélyedj a másik tekintetébe, és figyeld meg a pupilla nagyságát! A kitágult pupilla az izgalom jele, ha látványodra nem tágul ki, az erotika haldoklik a kapcsolatotokban.

Testünk rendkívül érzékeny fokmérője lehet a kapcsolatunknak, figyeljünk rá és a másikéra is.

Hasznos lehet figyelembe venni a kontextust, és természetesen ne alapozzunk csak feltételezésekre! Hiszen a jeleket rosszul is olvashatjuk, ha meg akarjuk menteni a kapcsolatot, beszéljünk róla inkább. De előbb szedjük ráncba a testünket, kezdetnek jó lehet egy mosolygó tekintet.

Nyitókép: Unsplash