Bikinit ma is csak tökéletes testtel lehet felvenni?

A nők öltözéke körülbelül azóta tartja lázban a közvéleményt, amióta Éva a fügefalevelet lecserélte állatbőrre. Ha épp nem fűzőbe szorították a szebbik nem képviselőit, akkor azért károgtak, hogy miért vesznek fel trapézfarmert. 

Nem újdonság tehát, hogy a hölgyek viseletét rendszeresen botrány övezi. Ám a bikini minden képzeletet felülmúló skandalum volt. Elvégre hogy vehet fel egy nő olyan ruhadarabot, amit bele lehet préselni egy bögrébe? 1946 nyara Párizsban a szabadságról szólt. Európa végre felszabadult a nácik zsarnoksága alól, az emberek pedig végre ismét birtokba vehették a tengerpartokat.

A franciák egy apró anyagdarabbal spékelték meg a felszabadulást, egy uszoda fotózáson mutatták be először a bikinit. Egyetlen profi modell se vállalta, hogy felveszi az addig látott legkisebb fürdőruhát, így egy meztelen táncosként dolgozó lány húzta magára. A világ döbbenten figyelte, ahogy Micheline Bernardini leleplezi a női köldököt. Botrány!

A régi korok strandviseleteit elnézve azt hiszem, könnyedén lemondtam volna a lubickolásról, hiszen az nem szólt volna másról, mint hogy túléljem a magamra aggatott ruha halomban. Habár a XX. század fordulóján a nők már élvezhették a közstrandokat, olyan szigorú volt a dresszkód, hogy csoda, hogy nem maradtak inkább otthon hímezni.

A társadalmi morál irtózott a kivillanó bőrfelületektől, így a nők teljes testet elfedő, többrétegű viseletben fürdőztek. Még egy kacér bokavillantás sem fért bele, amiről a nadrág aljába varrt súlyok gondoskodtak. Az 1912-es stockholmi olimpián vezették be a női úszást, ekkortól kezdték reklámozni az ujjatlan egyrészes úszódresszt.

Annette Kellerman ausztrál sportoló volt az első, aki nyilvánosan vállalta a harcot a túlzó normák ellen és a mai birkózó dresszre hasonlító egyrészest húzott fel a strandon. A prűd amerikaiakat sokkolta a látvány és rendőrt hívtak rá. Le is tartóztatták közerkölcs megsértéséért, a tömeges címlapsztorinak köszönhetően viszont enyhült a szigor. Néhány év múlva már mindenhol hódított az egyrétegű fürdőruha.

A kora negyvenes évekre már egész jól lehetett levegőt venni a női úszódresszekben, a tervezők kitalálták a kétrészes verziót is. Lassan csökkent a betakart bőrfelület, de a köldök, csípő, hát vagy mell még mindig tabunak számított. A családi fehérnemű üzletben utazó Louis Réard észrevette, hogy a francia partokon strandoló nők egyre jobban lefelé görgetik hasukról az anyagot.

Ez adta neki az ötletet, hogy összetűzzön egy szalvéta méretű, újságlap mintájú textildarabot. A tervező a bikini névvel is bombabiztosra ment. Szó szerint. Az új ruhadarabot néhány nappal azután mutatták be, hogy az USA elkezdte tesztelni az atombombát a Bikini-szigetcsoporton. Réard arra gondolt: a világ legkisebb fürdőruhája van olyan fontos találmány, mint az atombomba. Nem tévedett, a reakció sokkhullámokat váltott ki.

Nem csupán a divatot változtatta meg örökre, hanem a közerkölcsöket is. Noha eleinte inkább szenzáció volt, mint siker, Bernardini több tízezer rajongói levelet kapott. A bikini hódító útja azonban döcögősen indult. Európa, Amerika is tiltotta, a vallásos nemzetek és a szépségversenyek is, ami ma elég röhejesnek tűnik. A mainstream média vaskosan benne volt a történetben.

FORRÁS: UNSPLASH

Még 1957-ben is arról cikkeztek, hogy beszélni is felesleges a bikiniről, mert elképzelhetetlen, hogy egy decens nő ilyen frivol kis semmiben parádézna a parton. A sztárokat azonban nem érdekelte a hivatalos prüdéria, Brigitte Bardot cannes-i vakációi alkalmával gyönyörű bikinikben mutatta meg hibátlan alakját. Az új fürdőruha szép lassan beszivárgott a popkultúrába, az 1962-es James Bond film pedig végleg eldöntötte sorsát.

Miután Ursula Andress fehér bikinijében kijött a vízből, se a nők, se a férfiak nem tudtak elszakadni a köldök látványától. Jöttek a különböző színek, fodrok, minták, zsinórok, a tervezők ontották magukból a különféle bikini fazonokat. Időről időre persze valaki mindig kiakadt. Lázongtak a feministák, hogy a bikini tárgyiasít, kizsákmányol – de őszintén, ki akarna akár egy percet is vízben tölteni viktoriánus fürdőruhában?

A bikini ma már a nyári ruhatár egyik legfontosabb darabja.

Ám úgy tűnik, a kérdés sosem múlik el: ki viselje, ki viselheti? Az első fürdőző nők még lábat sem mutathattak, aztán eljutottunk odáig, hogy a fürdőruha túlszexualizált. A károgók szerint ne viselje, akinek nincs lapos hasa vagy baba simaságú combja. Megnyugtató a tudat, hogy a világ alig változik, a női test és ruházkodás örökké forró téma marad.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂