Boldog “megcsalt” feleség vagyok – avagy szeretni sokféleképpen lehet

2022-04-07 Baranyai Kata Esszencia

Szeretni sokféleképpen lehet. Ezt még anyám ismételgette gyerekkoromban. Fogalmam sem volt róla, hogy hogyan vagy hova szánja ezt a félmondatot.

De tény, hogy megragadt bennem. És azóta a Duna-parti már-már giccsbe hajló naplementés csók óta tudom: igaza volt. Az már más kérdés, hogy gyerekként a holtomiglan-holtodiglant másként láttam. Másként képzeltem. Persze aztán idővel felnő az ember, és még ha úgy is érzi, hogy szerencsés, mert idejekorán megtalálta élete párját, azért a külvilág tesz róla, hogy tudja: hosszú és boldog párkapcsolatot üzemeltetni kutya nehéz.

Mert ugye, ha nem így lenne, akkor nem válnának annyian, nem lenne annyi megcsalás és elidegenedett házastársak. Ma már hihetetlen, de sokáig rózsaszínes monogám buborékban léteztünk Dáviddal. Nem tudom, hogyan csináltuk, de tíz éven át – annak ellenére, hogy fiatalon jöttünk össze – minden a lehető legkönnyebben ment.

Nyilván voltak nehézségeink, veszekedtünk, kibékültünk, házat vettünk, gyerekeink születtek. Természetes, hogy a kialvatlan, ideges feszültséget olykor egymáson vezettük le. Csakhogy ez nem olyan, ami miatt ne tartanám azt a tíz évünket valami mesés kegyelmi állapotnak. Mert ugyan voltak próbatételek, de azok csak még inkább közelebb hoztak minket egymáshoz.

Aztán meg, amikor már lehetett volna ”szépen” élni, mert adott volt a kertes ház, autó anyának és apának, vígan szaladgáló kutya, bejáratott munkahely, akkor valami elkezdett furcsa lenni. Hirtelen, vagy inkább lassan, de biztosan elkezdődött egy kellemes, de végtelenül unalmas, hétköznapi ”úgynevezett” idill. Persze, hogy vágytuk ezt, értékeltük is, de mégis egysíkú lett az életünk.

FORRÁS: UNSPLASH

Esténként borozgatva ültünk egymás mellett, és felváltva bizonygattuk egymásnak, hogy boldogok vagyunk. Nem is lehetnénk boldogabbak. Hiszen mindenünk megvan, amire egy harmincas pár vágyhat. Sőt, talán valamivel több is. Az egészséges gyerekeken túl ott a közösen felépített vállalkozás is. Meg az is, hogy pont a cégnek köszönhetően nemcsak a szabadidőnket, de a munkaóráinkat is együtt töltöttük.

Meg, ha már lúd, akkor legyen kövér alapon edzeni is együtt jártunk, mert úgy véltük, a gyerekek miatt ez a legidőhatékonyabb. Így összeszedve már nem is kérdés, hogy miért kezdett kiüresedni a kapcsolatunk. Anyám is simán rávágná, ha élne, hogy mert folyton egymáson lógtunk. Meg, mert gyerekek voltunk, amikor eldöntöttük, hogy egymásnak szenteljük az életünket. Mondjuk ez utóbbit visszautasítanám.

Nem, nem voltunk már gyerekek, amikor találkoztunk. Bár az tény, hogy zöldfülű egyetemistákként léteztünk csekély tapasztalattal. Egyértelműen a szexet is ideértve. Ugyan nem voltunk egymásnak elsők, de azért olyan sok kalandunk sem akadt. Nekem konkrétan egyetlen sráccal volt dolgom a férjemen kívül. Dávid legalább elmondhatta magáról, hogy három lánnyal is lefeküdt előttem.

És aztán a megismerkedésünket követő tizenkettedik évben, egy kellemesen mámoros szeretkezés gyanús szombat reggelen bedobta az atombombát: foglalkoztatja a nyitott kapcsolat gondolata. „Hogy mi foglalkoztat, szívem?!” – üvöltöttem volna legszívesebben. De nem tettem. Helyette csak dermedten próbáltam az ágyba süppedni és úgy tenni, mintha mit sem hallottam volna.

Hátha akkor az elhangzott szavak valójában meg sem történtek. Nem voltam ilyen szerencsés. A férjem lelkesen folytatta, és lendületesen hangoztatta, hogy ezzel jót akar. Nem hiányt akar pótolni. Nem elhagyni akar, hanem etikusan kalandozni. Magyarul a beleegyezésemet kérte a megcsaláshoz. Az egy dolog, hogy napok kellettek, amíg magamhoz tértem, de hónapok, amíg rendbe tettem az önbecsülésem.

Pedig azt hamar beláttam, hogy tisztelem érte, amiért nem sunyi megcsalósdit választotta, ahogy annyian az ismeretségi körünkben. Mégsem tudtam mit kezdeni a gondolattal, hogy a férjem másik nőt akar érinteni. MÁST akar csókolni, mással akar lefeküdni. Ahogy elkezdtem beleásni magam a témába, megértettem, hogy nem gonosz, nem perverz, de még csak nem is szeretett ki belőlem.

Egyszerűen csak nem monogám típus.

Így sok évvel később pedig azt is elárulhatom, hogy én sem vagyok az, de azt hiszem, ezt soha nem tudom meg magamról, ha anno Dávid nem lök bele a mélyvízbe. A nyitott házasság útja nem könnyű, és nem is való mindenkinek. Divatból meg pláne nem érdemes vele próbálkozni. Ellenben, ha két ember tényleg szereti egymást, akkor egy ilyen cinkossággal nemhogy távolabb, hanem olyan közel kerülhetnek egymáshoz, amiről talán még ők maguk sem álmodtak volna.

Orsi történetét Baranyai Kata jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash