Bridgerton család: Miért őrülünk meg a régmúlt férfiaiért?

„Még ma lejövök a Tinderről, és legközelebb akkor fogok randizni, ha minimum olyan virágot kapok, mint Daphne Bridgerton” – közölte Ági, aki velem és sokakkal együtt felült a Bridgerton család hullámvasútjára. 

A karácsony óta a Netflix trónján üldögélő sorozat dekadens képeivel, szexi jeleneteivel felkavarta az állóvizet. Egy jó kosztümös darab tökéletes balzsam a léleknek télvíz idején. Bevallom, fokozódó érdeklődéssel és elégedettséggel szemléltem, ahogy Jane Austen modernre szabott, szaftos köntösben kel új életre a Julia Quinn regénysorozatából készült adaptációban.

Szexi bricseszben parádézó férfiak, csodás dekoltázsú nők, botrányok, melodráma, szexuális feszültség, szellemes párbeszédek… Mi kellhet még a felhőtlen szórakozáshoz? A legjobban mégis az a kérdés foglalkoztatott: vajon miért nem tudjuk megunni a kosztümös drámákat?

Kiindulásként szögezzük le: szerintem mindenről Colin Firth tehet. Persze az 1995-ös Büszkeség és balítélet előtt is rengeteg kosztümös film készült, de ma is szapora lesz a pulzusunk a rejtélyes és pimasz Mr. Darcytól. Főleg, amikor átázott ingben szeli át a mezőt.

A nosztalgia faktor

Boldog békeidők, régen minden jobb volt – ismerős gondolatok, ugye? Nem tudunk és nem is feltétlenül kell megszabadulnunk a nosztalgia hatástól. Egyszerűen imádjuk a régebbi korokat, eltűnt szokásokat és viselkedési formákat.

Az elveszett idő feltárása ma is létező vágy, és Austennek vagy Dickensnek hála, nem szükséges történészeti kutatásokat bújnunk ahhoz, hogy megismerjük a régi romantikus rituálékat, párbeszédeket vagy a divatot. És ilyenkor azért is tapsolunk, hogy a kijelzőn megjelenő fallosz portré még nem létezett.

Halhatatlan karakterek

A klasszikusok szereplői mind olyan személyiségek, akik kiállják az idő próbáját. Vágyódásunk oka a furán beszélő figurák iránt egyszerűbb, mint gondolnánk. Noha a történet egy másik században játszódik, és a szereplők fűzőt, zsabót, esetleg parókát viselnek, mégis felismerjük magunkat valamelyikükben.

FORRÁS: WALLPAPERACCESS

Az teszi igazán halhatatlanná e kosztümös darabokat, hogy mi vagyunk az éles nyelvű Elizabeth Bennet a Büszkeség és balítéletből, aki alig várja, hogy móresre tanítsa a vonzó, ám dölyfös Mr. Darcyt. Vagy a romantikus és tartózkodó Elinor Dashwood az Értelem és érzelemből, aki elnyomja a szerény Edward Ferrars iránti érzelmeit. Vagy mi vagyunk a szeszélyes és önfejű Catherine Earnshaw az Üvöltő szelekből, aki belebetegedett abba, hogy nem a szenvedélyes Heathcliff mellett döntött.

A hős hisz a hősnőjében

Egy férfi nem lehet szexi, ha nem tiszteli a nőket – ezt Julia Quinn mondta egy interjúban, de szavai visszaköszönnek a régebbi darabokban is. Szigorú alapelv, hogy a főhős tiszteli és értékeli a főhősnő képességeit, illetve erényeit.

Ez persze nem jelenti azt, hogy időről időre nem válik érzéketlen macsóvá, de mindig képes elvarázsolni azzal, ahogy elmondja: miért a főhősnő a lelkének egy hiányzó darabja. Vegyük például a Bridgerton-sorozat Simon hercegét! A magas és jóképű férfi cseppnyi Darcy rezgéssel tökéletesen hozza a vágy tárgyát. Épp amikor megsuhintanánk kesztyűnkkel az arcátlanságáért, bedobja a tökéletes bókot.

Ármány és szerelmi szál

Valljuk be: megveszünk a fordulatos szerelmi történetekért. Ki ne szeretné látni, hogy a turbulens, reménytelen és szenvedélyes viszonyok beteljesülnek? Hogy az érdekházasságot kötők, akiknek el kell válniuk titkos szerelmüktől, végül legyőzik a szívet ért igazságtalanságot?

Remegünk az intrikáért, a szerelmi háromszögekért, a váratlan akadályokért. Egy jó kosztümös alkotás kifinomultan adagolja a fondorlatos cselszövést és az elfojtott erotikát, a többértelmű párbeszédek pedig megmutatják az emberi lélek bonyolultságát.Az intellektuális izgatás kétségtelenül hatékonyabb volt, mint napjainkban. Az érdektelen “mit csinálsz a szabadidődben” kérdés helyett mennyivel érdekesebb rögtön egy feszítő társadalmi kérdésről polemizálni.

Ami pedig a Bridgerton családot illeti, én alig várom a második évadot. El lehet mélyedni a korhűségről, színesbőrű szereplőkről szóló vitában, de nem érdemes. Ne felejtsük, hogy fantázia az egész, annak viszont rendkívül szórakoztató és színes. Még Jane Austen kezében is megremegne a gyönyörtől a toll, kiváltképp a cukrászdás jelenet miatt: kanálnyalás még sosem volt ennél érzékibb!

Nyitókép: Wallpaperaccess