Egy házasság, amit a szenvedély táplált és pusztított el
Alfred Stieglitzről, a 20. század kiemelkedő fotóművészéről és a zseniális festőről, Georgia O’Keeffe-ről valószínűleg hallottál már. Azt viszont talán nem tudtad, hogy kettejük viszonya legalább olyan különleges volt, mint az általuk létrehozott műalkotások, amelyek magukban foglalják a férfi-nő kapcsolat minden aspektusát.
Egy szerelem kezdete
Stieglitz és O’Keeffe kapcsolata 1916-ban kezdődött. A férfi 52 éves volt, addigra már az egész világ ismerte a nevét mint galéria- és kiadótulajdonos, valamint avantgárd művészeket támogató mecénás. Amikor először meglátta a tanárként dolgozó O’Keeffe rajzait, azonnal megragadta a figyelmét, és kiállította azokat a galériájában. Hamarosan levelezni kezdtek, így számoltak be egymásnak mindennapjaikról és közölték gondolataikat a művészetről.
Nem csoda, hogy a híres fotográfus elcsavarta Georgia fejét. Stieglitz rendkívül egoista és nárcisztikus ember hírében állt, ugyanakkor megvolt az a képessége, hogy mély lelki kapcsolatot alakítson ki másokkal. Gyengédségtől, rajongástól és őszinteségtől túlcsorduló sorai szinte megbabonázták a fiatal nőt. „Mit akarok tőled? – … Néha úgy érzem, teljesen megőrülök – Ezt ki kell mondanom – Kedvesem – Annyira fontos vagy nekem, hogy nem szabad a közelembe jönnöd – Mert ez inkább sötétséget hozhat neked a fény helyett – és Neked örök világosságban kell élned” – fogalmazott egyik levelében.
Egy új élet
Aztán egy betegség mindent megváltoztatott. A Texasban élő Georgia elkapta a spanyolnáthát, ezért New Yorkba költözött, hogy szerelme gondoskodhasson róla. Ekkorra a szakmai rajongás a szélsőségekig felfokozott szenvedéllyé alakult. A fotográfus igen merész és pikáns képeket készített múzsájáról, testének minden centiméterét megörökítve – méghozzá abban a lakásban, ahol feleségével, Emmeline Obermeyerrel élt. Az új szerelem hevében a férfi erősen fontolgatta a válást, ám csak 1924-ben tudott kiszabadulni a béklyó alól. Ezután viszont felgyorsult az események, a pár összeköltözött, és már semmi nem állt útjukba, hogy végre kimondhassák a boldogító igent.
Izgalmas évek következtek. Mindketten a kreativitás fő forrásának tekintették a szexet. Stieglitz szívesen olvasott a szex pszichológiájáról, felesége pedig elkezdte beépíteni ezeket a témákat saját alkotásaiba. Az erotikus energiák új szintre emelték művészetüket, ami viszont a kapcsolatukra nem gyakorolt túl jó hatást. Megjelentek az első gondok: Georgia kisbabát szeretett volna, Stieglitz nem.
Forrás: Wikipedia
Mindezek tetejébe az akkor 63 éves férfi viszonyt kezdett Dorothy Normannal, a Sears, Roebuck & Co. örökösének gyönyörű fiatal nejével. Amikor tudomására jutott a liezon, Georgia Új-Mexikóba utazott, hogy minél távolabb kerülhessen a fájdalmas valóságtól.
A nők ölelése
Vadnyugat iránti rajongását kezdetben a férjétől való eltávolodás érzésével kapcsolta össze. Később aztán leszbikus kalandokba keveredett a kortárs fotográfus, Paul Strand feleségével és Mabel Dodge Luhannel, aki segített neki műtermet találni Taosban. Ez az új környezet végtelen ihletforrásnak bizonyult O’Keeffe számára, aki végre saját identitására és munkájára fókuszálhatott.
Miközben azonban karrierje egyre magasabbra szárnyalt, házassága mélypontra került. Férjére mérhetetlen nagy féltékenységi őrület tört, aminek egyértelműen a rivalizálás állt a hátterében- és innen már csak lefelé vezetett az út. Eufórikus pillanatokkal, kemény csatákkal, futó viszonyokkal tűzdelt házasságuk egészen Stieglitz haláláig tartott. Amikor Georgiát értesítették Alfred agyvérzéséről ’46 nyarán, azonnal New Yorkba repült, hogy mellette lehessen. Dorothy Norman szintén a kórházban volt, de meglátva a nőt sietősen távozott. Így Alfred a felesége kezét fogva hunyt el.
Forrás: Wikipedia
Az özvegy
A temetés után Georgia végleg a „varázslat földjére” költözött. Az emblematikus tájképek mellett ekkortájt alkotta meg ikonikus virágfestményeit, amelyekben sokak szerint szexuális utalásokat rejtett el. (Ezzel kapcsolatban egyszer úgy fogalmazott, hogy az emberek azt látják a képeiben, amit látni akarnak.) Az 1970-es évek közepére szemproblémái arra kényszerítették, hogy felhagyjon a festészettel.
Barátja, a szobrász-keramikus Juan Hamilton segítségével befejezte önéletrajzát, valamint részt vett az életéről és művészetéről szóló filmben. Amikor 98 éves korában meghalt, hamvait szétszórták az új-mexikói tájon, amelyet több mint fél évszázadon át imádott.
Nyitókép: Wikipedia
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
