Elég egy mérgező kolléga, hogy megkeserítse az életed!

Zsanett vasárnap este már gyomorgyörccsel aludt el. Szorongott, hiszen tudta, nemsokára ismét találkoznia kell munkatársnőjével. Ilona ötvenes, egyedülálló, elvált nő volt.

Bár a Jóisten nem áldotta meg szépséggel és csinos alakkal sem, ő szentül meg volt arról győződve, hogy ő a legkívánatosabb a világon. És ezt bőszen hangoztatta is. Reggelente munka helyett Zsanett asztalára ülve, kávézgatva istenítette saját magát egy fél órán keresztül. Természetesen csak munkaidő kezdete után egy órával, amikor megérkezett. Mert minden áldott nap elkésett. 

„Micsoda test, hát láttatok már ilyet? – kérdezte, miközben tekergette magát az asztalon. – Hogy lehet, hogy egy ilyen parlagon hever? Vakok a férfiak, hogy nem látják, milyen bomba alakom van?” 

Zsanett már rá sem bírt nézni, egyébként is idegesítette, hogy amíg ő látástól vakulásig dolgozik, ez a nő itt semmit tesz. Aztán meg bőszen hangoztatja, mennyit túlórázik és hogy milyen éldolgozó… Ő meg csak csendben végzi a dolgát és nem vágyik másra, mint hogy békén hagyják. De nem, neki minden nap el kell viselnie Ilona hülyeségeit. 

Természetesen bőven csúszott hiba utált kolléganője munkájába, de összeférhetetlen természete miatt még a főnökei sem merték megszidni. Így Zsanett kapta a feladatot, hogy javítsa ki az elrontott dolgokat, Ilona pedig emiatt is rá orrolt meg. 

Amikor épp nem tekergett az asztalon és várta, hogy dicsőítsék, akkor meg olyan volt, mint a pokróc. Csak azért, mert aznap bal lábbal kelt fel. „Miért kellene egy munkahelyen mindenkinek egy ember szeszélyeihez igazodni? – kérdezgette magától Zsanett. – Csak azért, mert a vezetők nem elég karakánok és nem tudják kezelni a konfliktushelyzeteket?” 

Forrás: Unsplash

Elege volt.

Neki is voltak problémái, mégsem gondolta, hogy a rosszkedve a munkatársaira tartozik. Ettől még nem kell mindenki más napját is elrontani. Korábban is dolgozott már együtt hangulatemberekkel, de Ilona túltett mindegyiken. Ráadásul önkritikát sem gyakorolt. Nem látta, nem ismerte fel, mennyire megkeseríti a kollégái életét a hangulatingadozásaival. 

Szinte minden nap adódtak viták. Sajnos Zsanett közvetlen munkakapcsolatban állt vele, így minden egyes nap el kellett viselnie a rossz természetét. „Milyen büdös kaját eszel? Hányok tőle” – hallgatta, ha húst evett, mert Ilona fél éve áttért a vegán kosztra. De a nő azt is megmondta neki, hogyan kellene az asztalán állnia az irattartóknak vagy a lámpájának. Mindenbe belekötött, ha nem az ő szájíze szerint élt és mozgott a másik. 

Mivel Zsanett szerette a békességet, így tűrt, de mindig volt egy pont, amikor már nem bírta tovább. Egyre több volt a veszekedés, a főnökeitől pedig nem számíthatott segítségre. Végül leült és mérlegelt, mi a fontosabb: a saját lelki egészsége vagy egy mérgező munkahely?

És döntött. 

A rengeteg álmatlan éjszaka és gyomorgörcs után új állás után nézett. Nem akarta tovább elviselni azt a lelki terrort, amit az elmúlt időszakban kellett elszenvednie. Így egy nap főnökei legnagyobb megdöbbenésére az asztalra helyezte a felmondását. Boldoguljanak ezek után ők Ilonával. 

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂