Először a randik előtt ittam, hogy ne izguljak – aztán már mindig…

„A randik előtt mindenki izgul, nincs azzal semmi baj, ha kicsit ellazítod magad egy-két pohárkával” – mondta jó tanácsként az unokanővérem, aki öt évvel volt idősebb nálam, és mindent tudott a fiúzásról.

Én pedig hallgattam rá, mert szerettem volna olyan buja, olyan szexi, olyan tapasztalt lenni, mint ő. Igyekeztem felvenni a tempót, sőt, alaposan túl is lőttem a célon. Nem gondoltam a következményekre. Az alkohol akkora önbizalommal vértezett fel, hogy egyre magabiztosabbá és merészebbé váltam. Nemcsak a hétköznapokban és a bulizásban, hanem a szexben is.

Ha visszagondolok a korábbi énemre, iszonyú felelőtlenül éltem. Azt hiszem, csak a szerencsén múlott, hogy nem kaptam el valamilyen csúnya nemi betegséget. Sokszor arra sem emlékeztem, hogyan kerültem haza, ágyról ágyra szálltam mint valami éjjeli pillangó. A koktélok bűvöletében teljesen lényegtelen volt, hogy az alkalmi együttlét egy idegennel történik.

Úgy cserélgettem a pasikat, mint más az alsóneműjét. Aztán néhány év múlva szintet léptem, másfajta relációra vágytam. Regisztráltam néhány társkereső oldalra annak reményében, hogy megtalálom az igazit. A régi önmagamhoz képest rengeteget változtam. Komolyabb ember lettem, jobban vágytam az állandóságra, egyvalami viszont állandó maradt: az ivászat. A randikat csak jó néhány pohár társaságában tudtam elviselni, ezzel próbáltam a megértés-, bizalom- és szeretethiányomat kompenzálni.

A körülmények tekintetében (igencsak érthető módon) a próbálkozásaim többnyire kudarcba fulladtak. Akkor nem tudtam az okát, most már tudom: megelégedtem a potenciális partnerek színvonaltalan viselkedésével, mert én is ugyanígy viselkedtem. Mire elértem a harmincat, teljesen kiégtem, mocskosnak, elhasználtnak éreztem magam.

FORRÁS: UNSPLASH

Belefáradtam az elhajló hétvégékbe, a pezsgőmámoros együttlétekbe, a magabiztosság látszatának fárasztó fenntartásába. Kiutat kerestem, mert felismertem: az alkohol  akadályoz abban, hogy azt az életet éljem, amit igazán szeretnék. Véget akartam vetni ennek, közben pedig attól rettegtem, hogy ebben az elvárásokkal teli világban képtelen leszek megtalálni a magam útját.

Minden félelmem ellenére azonban sikerült felszabadulnom az alkohol hatalma alól. Egyedül persze nem ment volna, de a legjobb barátnőm, mint mindenben, ebben is támogatott. Ajánlott egy önsegítő csoportot, ahol olyanokkal találkoztam, akik szintén hasonló cipőben jártak. Tőlük kaptam reményt arra, hogy lehet másképpen is élni.

Ahogy lassacskán megváltozott az énképem, a romantikáról alkotott elképzeléseim is más megvilágításba kerültek. Azok a férfitípusok, akikhez bódult állapotban vonzódtam, józanul már nem voltak annyira izgalmasak. Miután megtapasztaltam a „dry dating” előnyeit, sok mindenre rájöttem. Legfőképpen arra, hogy nincs szükségem olyasvalakire, aki még el sem indult az önfejlődés útján, és megrekedt azon a szinten, ahol én álltam az alkoholstop előtt.

A tavalyi nyár aztán elhozta a várva várt szerelmet.

Az tetszett Tamásban a legjobban, hogy egészséges életmódot folytat, érzelmileg érett és minden helyzetben higgadt tud maradni. Általa tapasztaltam meg, hogy a nyugodt, józan boldogságnál itt a Földön nincs nagyobb ajándék.

Veronika történetét Császár Zsanett jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂