Elvált 40-es nőként mire számítsak a húspiacon?

2021-03-24 Esszencia

Nézte a férfi kezét. Ápolt ujjak, rövidre vágott köröm, karikagyűrűnek semmi nyoma. Még a helye sem látszik.

Sok nős pasi azzal bukik le, hogy ott a lenyomat, nyáron pedig fehérebb is a gyűrű alatti bőr. Az ajtó előtt veszik le, mielőtt belépnek a bárba, hogy könnyebben ismerkedjenek. Egy kolléganője mesélte ezt. De ez a férfi nem ilyen. Már a tekintetéből is látszik.

Valami vagány egyenesség árad belőle. Ilyen egy őszinte pasi – döntötte el magában, aztán lehúzta az előtte lévő Martinit. Titokban azt remélte, ebből erőt gyűjt, hogy megpróbálja felkelteni a másik figyelmét. De még nem volt elég gyakorlata. Csak öt hónapja vált el, 12 évig volt házas. Idegen még a húspiac.

Kínjában új italt rendelt. Imádkozott, hogy Ági érjen már ide, hiszen ő vette rá erre a képtelenségre. Ő és Zsuzsa, a két őrült barátnő, akik teljesen felháborodtak a gondolattól, hogy ma is otthon akar olvasgatni.

– A születésnapod van! – ordította Ági a telefonba. – Ha a lakásodban poshadva töltöd, esküszöm, fenékbe rúglak! Húzzál magadra valami szexit, és megyünk zülleni!

Zsuzsa is helyeselt, de egy órával indulás előtt lemondta. Ági meg… Kerek húsz perce késik. Pont az van, amitől tartott: egyedül ül a bárszéken, mint egy rossz filmben. Próbál fesztelennek látszani, miközben legszívesebben sírna, a húszéves nyikhaj pultos meg vigyorogva méregeti.

FORRÁS: UNSPLASH

Elkapta a pánik. Megissza ezt a Martinit, ha már kikérte, aztán fizet, és lelép. Csessze meg Ági, csessze meg a húspiac, csesszék meg a pasik! Neki ez nem megy, kiöregedett már a bárokban ismerkedésből. Nevetségesen festhet – nyilván kiült az arcára a kétségbeesés, nyilván hülyén áll rajta ez a szűk felső, nyilván…

– Bocs, ideülhetek melléd? – A barna szemű volt. Mély, bársonyos hangja természetesen csengett. Nem volt benne tolakodó kétértelműség, amivel azt éreztette volna, hogy fel akarja szedni. Egyszerűen megkérdezte, ideülhet-e. De miért kérdi? Az előbb még távolabb ült. Ez most ismerkedés? Vagy csak volt valami baj az előző székével? Szent ég, válaszolni kéne.

– Öööö… Ja – nyögte ki végül.

Aztán vörösen a poharába hajolt. Lassan itta az alkoholt, hogy minél később kelljen érzékelnie a külvilágot. Komolyan azt válaszolta a férfinak, hogy „ööö, ja”?! Briliáns. Három diplomával. Ha egy tanítványától hallaná, mélységes rosszallással reagálna, erre ő maga is… Na, ezért ne menjen bárba egy régimódi, talaját vesztett negyvenes nő. „Vársz valakit?” – hangzott fel ekkor az újabb kérdés.

Jó, ennyi. Nem volt több ereje a helyzethez, a kétségekhez, a szokatlan izgalomhoz. Jobb, ha tiszta vizet önt a pohárba, ha eloszlat minden tévedést, miért is ül ő itt. Szembenézett a melegbarna szempárral, és hadarni kezdte:

– Aranyos vagy, hogy érdeklődsz, de… nem azért vagyok itt, hogy felszedjek valakit, ahogy az ilyen helyeken szokás. Illetve nem is tudom, mi szokás az ilyen helyeken, csak gondolom. 12 éve nem járok sehova, egy-két munkahelyi bulit leszámítva, mert a férjem nem szeretett kimozdulni. A válás óta sem voltam sehol. Nehogy félreértsd, nem azért mondom, hogy elváltam, mert… Én csak a barátnőmet várom! – Nem tudta folytatni, belegabalyodott a mondatokba. Úgy érezte, elsüllyed a szégyentől. Aztán elöntötte a dac. Felülkerekedett benne az erős nő, aki mindent megold. Kihúzta magát, és odaszólt az élvezettel vigyorgó pultosnak. – Ha kihúztad a szád a füledből, akkor hozz még egy Martinit, kisfiam!

Most már nyugodtabban fordult vissza a férfi felé. A monológja után úgyis biztosan hülyének tartja, és eltűnik. Egészen meglepődött, hogy nem. Nem megy el, inkább nevet a pultoshoz intézett beszólásán. Ági pedig még mindig sehol… Mit csináljon most?

– Hány hónap? – tette fel a kérdést a férfi, miután abbahagyta a nevetést.

– Az elvált lét? Öt.

– Látszik, hogy újonc vagy. Nekem tizenegy. De még mindig ijesztő.

– Tényleg? – Ezen elámult. Hogy nemcsak ő érzi így, hanem más is. Ráadásul egy pasi…

– Láttam, hogy izgulsz. Gondoltam, felvidítalak. Na jó, ez kamu. Valójában én is izgulok. Parázhatnánk együtt. Benne vagy?

Némán igent intett. Ültek a bárszéken, alig szóltak. Nézte a férfi ujjait, a körmét, a tekintetét. Valami vagány egyenesség árad belőle… Aztán beindult a beszélgetés. És bár időnként még homályosan meglegyintette az új helyzettől való félelem, lassan megnyugodott. Arra gondolt, ha hazaér, felhívja Ágit és megköszöni neki, hogy ma este egyedül hagyta.

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok