Férfinevelés mesterfokon, avagy így kasztrálod a pasidat…

Csajos estét tartottunk, én pedig megjegyeztem, hogy jobb is, ha most nem vagyok otthon láb alatt. „Hogyhogy?”

„Andris tegnap kanbuliban volt, és kicsit túltolta a dolgokat, szegény épp most nyögi a másnapot” – feleltem. Furcsállkodva, kissé szánakozva néztek rám, míg egyikük meg nem kérdezte: „De hát miért engedted el?”

Hogy miért? Mert felnőtt ember, én pedig nem az anyja vagyok.

Sokat ivott? Igen. Nem kellett volna? Nem hát. De elég jól ismertem ahhoz, hogy tudjam, nem egy alkoholistával álltam össze, és ha szökőévben egyszer megesik ilyesmi, attól nem tudok szívinfarktust kapni – bocs.

Itt esett le, milyen lavinát szabadítottam magamra. A barátnőim egymáson túllicitálva ecsetelték, mi mindent “nem merne” az ő férjük/kedvesük/latin szerelőjük/péniszhordozójuk megtenni az engedelmük nélkül.

Nem mintha különösebben meglepett volna a dolog. Nem ez volt az első alkalom, hogy a “maradj csöndben fiam, úgyis hülye vagy” hozzáállásukkal találkoztam, ha a partnerük tökéletes alkalmatlansága volt a téma. Szőrösebbik felük ugyanis úgy általában véve volt életképtelen – nem csak ímmel-ámmal. Egy szóval, az első pont, amit “megtanultam”, hogy az engedélyük nélkül soha sehova. Ugyanez vonatkozik a fogyasztásra is.

FORRÁS: UNSPLASH

A második pont szintén egy összejövetelen került szóba, mikor az egyik lány bizalmasan a fülembe súgta: „A ruháját én készítettem ki, de most látom, hogy persze, egy normális zoknit már nem tudott felvenni.” Erre csak annyit tudtam felelni: „Ó, az enyém már ügyes, egyedül öltözik.”

Nem mintha velem sosem fordult volna elő, hogy egy közös program előtti készülődés közben megjegyeztem: „Ebben jössz?”, és ne kaptam volna vissza én is ugyanezt párszor. Egyes pároknál viszont ez válik rutinná. Az asszonyka kikészíti az ura ruháit, alkalomnak megfelelően. (Holott erre a kutya nem kérte.)

Átforgatja a zsebeit mosás előtt, mert ő úgyis elfelejti. Ha a férjura pedig mégis bemerészkedik a háztartás rejtettebb zugaiba, akkor rajta már csak az ima ereje segíthet. Elvégre, ha főz valamit, úgyis el fogja cseszni, és azt sem tudja, hogy működik a mosógép. Egyáltalán, már a gondolat is röhejes, hogy képes lenne elsajátítani ezen bonyolult háztartási szerkezetek működési mechanizmusát, amikhez képest a Pentagon biztonsági rendszere egy tamagotchi fejlettségi szintjén áll.

Ha a párodban anno még buzgott is az elszántság, hogy egyenrangú félként osztozzatok a házimunkában, ne adj’ isten, egyedül öltözzön fel, szép lassan bele fog szokni a helyzetbe. Vagy azért, mert egyszerűen kényelmesebb így, vagy szimplán nem akar vitatkozni. Amit pedig te mindaddig úgy éltél meg, ez a te tereped, a talpraesettséged és remek helyzetmegoldási képességed megnyilvánulása, az egyre nagyobb teherré válik majd.

Talán kezdetben nem is azért kezdtél el így viselkedni, mert a saját egódat akartad táplálni. Egyszerű, kedves gesztusok voltak csupán, vagy épp az aggodalom, a gondoskodni akarás késztetett rájuk. Ezek megszokott elvárásokká növik ki magukat – beléd pedig fájdalmasan fog marni a párodtól érkező kritika. Amit nem is kritizálásnak szán, ő úgy érzi, csak az igényeit fogalmazza meg feléd, elvégre olyasmiről van szó, ami a “te dolgod”. Arra már talán ő maga sem emlékszik, miért is a tiéd.

El fognak hangzani a szájából, hogy: „Ezt a nadrágot hogy mostad te ki?”, „Legközelebb vékonyabbra szeleteld a sonkát, és ennyi sajtot meg minek teszel bele állandóan?” Pedig te csak jót akartál. Sajnos ezzel a túlzásba vitt segítő szándékkal épp azt hozod ki a másikból, amire valószínűleg egyáltalán nem vágytál: az elkényeztetett gyereket. Előbb-utóbb pedig fellázad benned valami, és egyre csípősebb riposztokkal fogsz visszavágni.

Mintha csak azt mondanád: „Én tettem a fejedre a koronát, és én is fogom levenni.” Könnyen lehet, hogy így van. De valamikor neked is volt koronád, amit önként dobtál el. Királynő voltál, akinek a személyisége megfogta azt a szexi, karizmatikus férfit, akinek most katonákra szeled a sült husit, és az engedélyedre van szüksége ahhoz, hogy elmehessen a haverokkal.

Valamikor az a férfi bálványozta a tested. Romantikus volt. Imponálni akart. A koronádat te vetted le, nem ő fosztott meg tőle. Így bármikor visszateheted a fejedre, válhatsz újra egyenrangú partnerévé a választottadnak. Szerintem nincs mitől félned, így is életben fog maradni. A kérdés az ilyen kapcsolatoknál inkább az, hogy te el mered-e dobni Hamupipőke szerepét…

Vura Hajnalka

Nyitókép: Unsplash