Gyűlölöd az összes nőt – pedig csak EGY csapott be…

2022-06-28 Vura Hajnalka Esszencia

Mikor annak idején megismertem, szinte az első találkozásunknál elmondta: hosszú kapcsolaton van túl, az illető lány viszont csúnyán átvágta. Viszonyt folytatott a háta mögött. Bár évek teltek el azóta, mégsem volt képes higgadt maradni, ha felidézte a csalódását.

Kereken közölte, sosem lesz képes megbocsátani annak a nőnek, akinek még a nevét sem mondta ki előttem soha. Gyűlölte őt, és ha nagy ritkán összefutottak az utcán, inkább átsétált a másik oldalra. Nem éreztem úgy, hogy jogom lenne tanácsokat osztogatni. Annyit azért óvatosan megjegyeztem, hogy ezzel csak magát bünteti. De nem számítottam csodára és valóban falra hányt borsónak bizonyultak a szavaim.

Ráhagytam a dolgot. Illetve, ráhagytam volna, hogyha nem éreztem volna úgy, hogy a múlt folyamatosan közénk tolakszik. Nem a hűségemben kételkedett, ilyesmi szóba sem került köztünk. De egy idő után már nem is értettem, miért kérdez a múltamról, egyáltalán miért szeretett volna kapcsolatot kialakítani velem. Hiszen sosem hitte el a válaszaimat.

Ha rákérdezett, hány partnerem volt előtte, kivel mennyi ideig tartott és társai… igyekeztem türelmesen válaszolgatni. Teljesen felesleges volt. Láthatóan meggyőződésévé vált, hogy minden nő egyforma. A férfiak egymásnak adogatják a kilincset mindegyiküknél, és az sem igaz, amit kérdeznek. És ha azt mondják, nem vágynak szexre, vagy épp nincs kedvük hozzá, a nem is igent jelent náluk.

Sosem volt erőszakos ilyen téren, egyszerűen fixa ideájává vált, hogy mi nonstop csakis „arra” tudunk gondolni. A bizonytalansága nem tudott feldühíteni, de egyre inkább fárasztott és – hogy őszinte legyek – untatott vele. Talán kegyetlenül hangzik, de nem tudtam sajnálni. Persze, értettem, mekkora fájdalmat okozott neki az egykori párja. Ugyanakkor, mindenkit érnek sérelmek.

FORRÁS: UNSPLASH

Mindenki érezte már úgy, hogy épp az árulta el a legaljasabb módon, akire az életét is rábízta volna. Hiába meséltem el neki, milyen volt, amikor az én bizalmam tört darabokra. Mégha nem is épp ugyanabban a csónakban eveztünk, de tudtam, min megy keresztül az, aki úgy érzi, az egész élete összeomlott. És már a világban sem tud úgy megbízni, mint azelőtt.

Az ilyen csalódások inkább arról szólnak, hogy az ember a saját magabiztosságát veszti el. Ha ez megtörténik, természetes dolog, hogy gyászolsz – de nem csinálhatod ezt életed végéig. Felállsz, és újra felépíted magadat. Ha nem így teszel, akár el is kezdheted ásni a saját sírgödröd.

Egy idő után egyre terhesebb lett az egész kapcsolatunk. Ha megjegyeztem, hogy milyen szép kék felettünk az ég, azonnal kutatni kezdte a lehetőségét, hogy az ég piros. Elvégre, sokkal nagyobb volt az esélye annak, hogy hazudok. Amikor kilépsz egy rossz kapcsolatból, ne a következőtől várd a megváltást. Csak saját magadat vagy képes megváltani.

Amíg ez nem történik meg, akaratlanul is minden frusztrációdat, bizonytalanságodat a következő partneredre fogod zúdítani. Nem számít, hány emberrel ismerkedsz meg, ezredszerre is ugyanebbe a hibába fogsz esni. Azt hiszem, néha könnyebb egyszerűnek tűnő okokkal megmagyarázni magunknak, miért is történnek rossz dolgok velünk. „Azért bánt velem rosszul, mert nőnek született.” Vagy épp fordítva.

Vannak olyan veszteségek az életben, amikre valóban nem találunk logikus magyarázatot és csak azt tudjuk némán hajtogatni magunknak: „Miért történik ez velem?!” De egy szerelmi csalódás messze nem ilyen bonyolult. Ha hideg fejjel végig tudod gondolni, mi is zajlott köztetek, azzal a saját gyógyulásodat segíted elő.

Akkor kezdj új kapcsolatba, ha a sebek már begyógyultak!

Egy új szerelem boldoggá tehet, de csak akkor tudsz boldogságot adni és kapni, ha egész vagy. Ne varázs elixírként tekints a párodra! Főképp, ha úgy várod el a másiktól, hogy csodát tegyen veled, ha a vastag falakról, amiket magad köré húztál, nem vagy hajlandó lemondani.

Nyitókép: Unsplash