Ha a munkád a legfontosabb, az felőrli a párkapcsolatod…
Az életünknek nagyon fontos része a munkánk. Egyrészt mindenki pénzből él, másrészt lényeges eleme az önmegvalósításnak is. Hiszen nagyon jó érzés, amikor olyan dologból élünk, amit akár ingyen is szívesen végeznénk.
Ez azonban csapdát is rejt. Hogy annyira belefeledkezünk a munkánkba és a teljesítménykészerbe, hogy a párunk mindig a rövidebbet húzza, mert nem marad rá sem időnk, sem energiánk. Ekkor viszont ne csodálkozzunk, ha egy szép napon nem bírja tovább a mellőzöttséget és kisétál az életünkből!
Nemhiába hallani annyit a munka és magánélet egyensúlyáról. Akkor élhetünk igazán kiegyensúlyozott életet, ha mindkettő rendben van – és ha mindenre jut megfelelő idő. Nincs annál jobb érzés, ha mindkét területen jól érezzük magunkat a bőrünkben, és nem menekülünk az egyikbe a másik elől. Ez persze időt igényel, és valahogy meg kell találni az egészséges arányokat.
De vajon mikor beszélünk túl sok munkáról?
Ez relatív, nyilván függ a saját teherbírásunktól és a párunk igényeitől is. Mert van, aki heti egy-két túlórát is soknak tart. És van, akinek még az is teljesen normális, ha hétvégén rendszeresen leül megválaszolni a céges leveleket vagy előkészíti a prezentációt.
Forrás: Unsplash
De mikor megy ez a kapcsolat rovására?
Szerintem az irányadó az, ha figyeljünk a társunk jelzéseire, na és persze a saját testünkére. Ha rendszeresen keveset alszunk, vagy sokadszorra jegyzi meg a párunk, hogy több együtt töltött időre lenne szüksége, akkor mindenképp érdemes elgondolkodnunk. Már persze, ha fontos nekünk az a kapcsolat… Mert egy ideig mindenki türelmes. De ha sokáig érzi úgy, hogy csak a második (vagy sokadik) helyet kapja a prioritási listánkon, akkor egyáltalán nem kizárt, hogy egyszer besokall.
Elvégre mindenki olyan kapcsolatban érzi jól magát, ahol a másik figyel rá, értékeli őt, és minőségi időt töltenek együtt. Frusztráló egy folyton dolgozó, stresszes embert látni magad mellett esténként. Olyat, aki még a vacsora alatt is gyakran felveszi a telefont munkaügyben és utána is visszatér a feladataihoz. Ahelyett, hogy másnapra halasztaná és egy-két órát neked szentelne az idejéből.
Egy párkapcsolatban nagyon fontos, hogy úgy érezzük: ha igazán szükség lenne rá, a másik bármit megtenne és félretenne értünk. Ha a társunk mindig a közös programokat áldozza fel a feladatai miatt, akkor teljesen jogosan érzünk elégedetlenséget.
Egy kapcsolat időt, energiát és törődést igényel, és ha az egyik fél huzamosabb ideig nem kapja meg ezt, akkor ne csodálkozzunk, ha elege lesz a másodhegedűs szerepéből. Gondoljuk át: tényleg megéri minden projektet elvállalni és folyton hajtani a több pénzért/elismerésért? Akkor is, ha az az ára, hogy a szerelmünk szüntelenül magányosnak és elhanyagoltnak érzi magát mellettünk?
Mindenki saját maga tudja, mi a válasza, de egy biztos: ha csak nyugodt hátteret szeretnél, nem biztos, hogy egy párkapcsolat neked való. Az ugyanis a kölcsönösségről szól, amiben adunk és kapunk mindketten. Egy öntudatos ember nem vállalja sokáig a teljes mellőzöttség érzetét, így végül könnyen egyedül találhatod magad. És akkor lehet, hogy rádöbbensz majd, hogy az eddig olyan fontosnak érzett munkád sem ér sokat, ha nincs, akivel megoszd az életed és a sikereid.
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
