Ha becsajozol, annyit sem látogatod a gyereked, mint eddig?!

Adri álmatlanul forgolódott az ágyában, hiába volt teljesen kimerült, egyszerűen nem bírt elaludni. Már a tévét is kikapcsolta – hiszen, ha arra sem alszik el, minek menjen? -, de a csend sem segített. Sőt. 

Idegesítette az óra ketyegése, most meg mintha attól nem tudott volna végre álomba szenderülni. A párna túl puha volt, a levegő túl meleg, a takaró túl nehéz, és ő egyre csak pörgette magában az elmúlt napok eseményeit – igazából azok nem hagyták nyugodni. „Új frizura. Érdekes, roppant érdekes… Mialatt együtt voltunk –  a röpke 10 év alatt -, egyszer sem változatott a frizuráján. Mi üthetett belé?

Ah, mindegy is… A múltkor meg nem vette fel a telefont. Soha nem csinál ilyet – mert mi van, ha a gyerekkel kapcsolatban szeretnék mondani neki valamit? Ha felveszi a Messengert, akkor meg rögtön kimegy a nappaliba, ez is micsoda, hát nem bír megülni a seggén? Vagy csak nem akarja, hogy lássak valamit a háttérben, amit nem kéne???

Azt a mocskos, rohadt életbe!!! Van valakije. Biztos, hogy van valakije. Hihetetlen ez az ember! Igen, mintha legutóbb, amikor a gyerekhez jött, akkor is teljesen kisimult lett volna. Ezt nem hiszem el, bassza meg… Hát így állunk, ez van a háttérben. Jó. Legalább ő boldog. Azt meg ki nem szarja le, hogy nekem senkim sem volt, mióta eljöttünk Marcikával?

Jól megvagyok én egyedül is, megoldok mindent IS, hát minek nekem férfi? Egyenesen egy nyomorult gép vagyok, érzelmek nélkül – mi más? Ez annyira kurvára igazságtalan, tökre nem ezt érdemlem… Nem vagyok egy csúnya nő, intelligens vagyok, tudok kedves is lenni, nem járna nekem egy normális párkapcsolat?! Én nevelem a gyerekünket, dolgozom, ellátom a háztartást, képzem magam, tanulok, foglalkozom a családommal és a barátaimmal.

FORRÁS: PEXELS

Próbálok mindent kézben tartani, noha néha azt hiszem, hogy már nem bírom tovább. De muszáj tolni, mert nincs más választásom. Ő meg közben éli világát, és most mindennek tetejébe még egy nőt is beújított. Csodálatos. Akkor a gyerek még annyit sem fogja látni, mint eddig.

És ezt is nekem kell majd kezelni, még most is simán meg tud szívatni, hiába nem vagyunk már együtt… 

Na jó, mély levegő. Nem is biztos, hogy nője van, az is lehet, hogy megint csak túlkombinálom a dolgokat – mint általában… Legalábbis szerinte. Meg mindenki más szerint. De bármi is van, változtatni úgysem tudok rajta, szóval egyelőre kár erre energiát fecsérelnem. Inkább egy terv kéne, hogy mit fogok csinálni, ha elmaradoznak a látogatások. De ezen ráérek majd akkor gondolkozni, ha bebizonyosodik a teóriám.”

Majd, mintha egy mázsás súly gördült volna le róla – hiszen már úgy gondolta, érti a miérteket -, a fal felé fordult, és kisvártatva el is nyomta az álom. Reggel a telefon pittyegésére ébredt, a kijelzőn egy üzenet várta Szabolcstól: „Megismertem valakit, szóval beszélnünk kellene. Majd hívj.” Egy pillanat alatt kiment az álom a szeméből. „Akkor mégsem vagyok akkora kombinálógép” – mondta ki félhangosan, majd elindult felkelteni a kisfiát.

Adri történetét Radakovics Viki jegyezte le.

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok