Ha csak kávézni vinnél az első randin, felejts el!

Utálom a társkereső appok szövevényes és sekélyes világát. Fúú, de még mennyire! Leginkább azért, mert a levelezések szinte mind egy kaptafára készülnek. 

A pasik általában megkérdezik, hogy mit tudhatnak rólam (kiver a víz ettől a felszínes kérdéstől, ami mögött nincs igazi érdeklődés). Milyen kapcsolatot keresek (erre a legtöbb esetben két válasz szokott érkezni a másik oldalról, meg sem várva az enyémet: nem túl komolyat vagy szexet). És ha véletlenül elindul közöttünk bármiféle értelmes párbeszéd, 99%-uk kötetlen kávézást javasol az első randira.

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy odavagyok a kávéért. El sem tudom képzelni a reggeli ébredést a lattém nélkül, és néha még lefekvés előtt is elkortyolgatok egy csészényit. A patinás kávéházak hangulatát is szeretem, mert visszaidézik a régi időket, amikor a falak között zajlott a művészeti élet.

A randizás viszont egészen más, és ha a Starbucksban kell ücsörögnöm a potenciális jelölttel, felér egy kínzással számomra. Miért? Úgy gondolom, van kreatívabb módja is annak, hogy valaki megismerjen és véleményt alkosson rólam.

Egyszerűen nem értem, hogy miért próbálkozik mindenki ugyanazzal az „igyunk meg egy kávét” klisével. A legtöbb városban számtalan – sokszor ingyenes – programlehetőség kínálkozik. Múzeumok, koncertek, filmklubok, könyvbemutatók, nem beszélve a temérdek klassz kirándulóhelyről. Mindegyik izgalmas, szórakoztató és nagyobb eséllyel mozgatná meg a fantáziámat.

Furcsa mód azonban az egyedülálló férfiak érdeklődési köre kimerül az elcsépelt, sablonos kávézásban. Tényleg ez minden, amit a szegény elméjük képes kiötleni? Ezzel akarnak meghódítani? (Ja, mindig elfelejtem, dehogy akarnak udvarolni, nagy részük csak instant élvezetekre hajt.)

Forrás: Unsplash

Na, nekem ebből elegem lett!

És szerintem sok nőtársam nevében beszélhetek. Szeretném újra megismételni: nem magával a kávézással van bajom. Az erőfeszítés hiánya az, ami világosan megmutatja, hogy az illető nem gondolja komolyan és futószalagszerűen írja az ötleteit. Úgy látom, a 21. században a kávé randi a megúszós, felhígult ismerkedés szimbólumává vált. Azok a férfiak, akit ezt javasolják találkaként, vagy nem érdeklődnek komolyan a nők iránt, vagy próbálják a céljaikat minél hamarabb és minél kisebb erőfeszítéssel elérni.

Egyik ismerősöm, akivel erről vitatkoztam a napokban, azt mondta: nem szarrágásról/filléreskedésről van szó, hanem hatékonyságról. Azaz elhívni valakit egy kávéra a legegyszerűbb módja a kapcsolatfelvételnek, hiszen gyakorlatilag nincs vesztenivaló. „Gyorsan megnézhetitek egymást, és csekkolhatjátok, hogy működhet-e a kémia. Amúgy pedig általában úgysincs második randi, akkor miért invesztáljak többet az egészbe?” – magyarázta.

Igazad van, kedves barátom. Hívjátok meg a kiszemelt nőt egy zajos kávézóba, ahol vakítanak a lámpák, a felszolgáló túlterhelt, és a rendelés elkészültekor hangosan kiabálják a vendég nevét. Olyan romantikus, olyan meghitt… 

Szerencsére dönthetek úgy, hogy nemet mondok arra, ami számomra roppant ingerszegény. Aki nem tud improvizálni, kreatív dolgokat kitalálni, annak nincs keresnivalója mellettem.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok