Ha felszínes pasi vagy, az olcsó nők találnak meg!

Kellemetlen élmények sorához tudja juttatni az ember lányát, ha egy férfi a külsejével próbál hódítani – kezdve az útszéli dumával, a félmeztelen fotókon át a merészebb húzásokig.

De mi mozgatja ezeknek a srácoknak a magamutogatását?

Amikor Martint megismertem, enyhén szólva sem tett rám jó benyomást. De nem volt sok választásom – az egyik barátnőm öccse volt. Bele kellett törődnöm, hogy néha velünk lóg. Ha csak tehettem, kerültem, hogy szóba elegyedjek vele.

A mesebeli herceg kövér kisfiúból vált a nők bálványává. Időközben valahogy elfeledkezett róla, hogy a macsóság nem alanyi jogon jár neki. Egyik alkalommal hármasban vártuk a buszt. A szemem sarkából észrevettem egy gimis forma kislányt, aki pirulva, szemlesütve feszengett pár méterre tőlünk. Néha félénken felsandított, de nem lehetett nem meglátni, milyen rajongással bámulja a srácot.

Némán imádkoztam, hogy szegény ne szólaljon meg. Vele ellentétben ugyanis én túl jól ismertem Martint. Sajnos utóbbi nagyon is jól tudta, hogy a kislány nem tudja levenni róla a szemét. Látványosan untatta a dolog, végül odafordult hozzá:

„Ne bámulj! Ocsmány vagy!”

A csaj persze annyira megszégyenült, hogy inkább felpattant és sietősen otthagyta a megállót. Meg tudtam érteni, valószínűleg én sem bírtam volna higgadtan tovább várni velünk a buszt a helyében. Martin olyan unottan fordult vissza, mintha ez a közjáték meg sem történt volna.  Szandra – a barátnőm – ellenben nagyon jól szórakozott a dolgon.

Elnéztem a lányt, aki titkon irigyelte Martin népszerűségét. Tudtam, mennyire élvezte az ilyen alkalmakat, amikor kicsit sütkérezhet benne. Közel sem volt olyan vonzó külsejű, mint a testvére. Bizarr módon, bár tudta, hogy az öccse agresszív és arrogáns, mégis szeretett vele mutatkozni. Martint pedig az sem tudta kizökkenteni, hogy még a családtagjai is ilyen véleménnyel vannak róla.

Általában szinte minden embernek bizalmat szavazok. Szeretek leülni beszélgetni, még ha végtelenül ellenszenves is valaki. Mert tudom, hogy mindenkiben van valami jó, valami szeretetreméltó. Nem akarok megátalkodott módon kedvelni mindenkit – csak találni valami apróságot, amit becsülni tudok benne.

Martin tökéletes iskolapéldája volt annak a felszínes világnak, ami már a valóságshow-kat idézte. Felesleges is lett volna keresni bármi mélyebbet benne. Ahogy sokan, ő is a testével hódított, és annyira megszokta a nők rajongását, hogy a lekezelő stílusa lassanként szinte gyűlöletbe ment át. Ráadásul egy pillanatig sem hozta zavarba, ha a meztelenségét mutogatta, hogy felkeltse egy nő érdeklődését.

Akaratlanul is belegondoltam, mi lett volna, ha Martin nőnek születik.

Oké, ilyenkor jön a logikusnak tűnő válasz: más az elvárás egy nővel, és megint más egy férfival szemben. Nekünk meg kell őriznünk a tartásunkat. Ha egy nő árulja magát merész fotókkal, az lealacsonyító. Persze lehet, hogy bejön a dolog, de ugyanekkora esély van rá, hogy a képek megfordulnak a kiszemelt haveri körének összes tagjánál, akik egy rossz viccel le is tudnak téged.

De miből gondolod, hogy nem ugyanez történik, csak azért, mert férfinak születtél? Martin sem volt képes belegondolni abba, hogy a hozzáállása olyan nőket vonz be, akik passzolnak ehhez a nívóhoz. Mivel az ő világában csak olcsó nők tolongtak, így meggyőződésévé vált, hogy a komplett női nem is ilyen.

Pedig a gond épp az volt, hogy ő is olcsóvá és könnyűvé alacsonyította saját magát. Olyan ez, mint a sport – Martin azt hitte, a profi ligában játszik, pedig még mindig a Pusztaborzalom alsói, helyi csapat kispadján toporgott.

Lehet, hogy más az elvárás a nőkkel és a férfiakkal szemben.

Egyvalamiben viszont nem: ne válj árucikké. Az olcsó műanyagra csak rossz ízlésű vevőket fogsz találni, míg végül el fogod hinni, hogy az egész világ ilyen. Te pedig lassanként kiábrándulsz, és észre sem veszed, hogy azzá váltál, amit mindig is mélyen megvetettél.

Nyitókép: Unsplash