Ha nem hiányzol néha, hamar megunom a szerelmünket!

Gyorsan változó világban élünk, azonnali megoldást keresünk mindenre: a fejfájásra, a kívánt ruhadarab megszerzésére, a problémáink megoldására. És éppen így a szerelemre is. De van, amit nem lehet siettetni, sőt, éppen az teszi tartóssá, ha nem sietjük el. 

Sok friss kapcsolat purcan ki gyorsan a kezdeti nagy lángolás után, aminek sokszor éppen az a legfőbb oka, hogy a párok túl hirtelen vetik bele magukat. Pedig ha nem adunk elég időt, nem tudnak mély érzelmek kialakulni, a felszínesek pedig gyorsan elmúlhatnak. Így akármennyire is régimódinak tűnik ez a nézet, a tartós szerelem receptje szerintem igenis a lassú haladás.

Elvégre ha két hét után szinte összeköltözünk és minden időnket együtt töltjük, hol marad a vágyakozás? A kapcsolat kezdeti szakasza, ami a legjobb és az alapja mindennek, ami erőt ad később majd a rossz napokon is? Egy szerelem éppen attól csodálatos, hogy időbe telik, míg megismerjük a másikat, és különböző helyzetekben mutatjuk meg egymásnak a személyiségünket.

Ilyenek a randik, az első együtt töltött éjszaka, az első közös nyaralás, vagy a párunk bemutatása a barátainknak, családunknak. Ezek lassan kell történjenek, mert be lehet sokallni, ha hirtelen valaki a semmiből átmenet nélkül az életünk minden szegmensének a része lesz. Sokszor hallok kezdődő kapcsolatban élőket panaszkodni arról, hogy a másik nem ír elég gyakran.

Nem akar minden nap találkozni, vagy még nem mutatta be őt a barátainak. Gyakran két hét után merülnek fel ezek a “problémák”. Ilyenkor azon gondolkodom, hogy hová rohan az illető? Milyen jogon várja, hogy egy kéthetes kapcsolat után a másiknak minden gondolata ő legyen? Éppen az lenne a furcsa, ha minden napjukat együtt töltenék, elvégre mindkettőnek volt eddig is élete.

FORRÁS: UNSPLASH

Nagyon szép, ha be akarják vonni a másikat, de félredobni az egészet? Akkor valószínűleg nem is volt igazi élete, csak tengődött arra várva, hogy legyen végre kivel megosztani a napjait… Márpedig ez azt jelenti, hogy önmagában nincs jól, csak ha van mellette valaki. Ezt pedig társfüggőségnek hívják, nem szerelemnek, és az valami egészen más dolog.

Szerintem igenis idő kell, hogy az új kedvesünket be tudjuk engedni az életünkbe. Nem várható senkitől, hogy hirtelen minden hobbiját, kötelességét elhanyagolja, és éjjel-nappal a másikkal legyen. A mély érzelmeknek ki kell alakulniuk, ez nem megy egyik napról a másikra. Nagyon fontos, hogy keletkezzen egy hiányérzet, amikor a másik nincs velünk – de ha első perctől kezdve folyamatosan együtt vagyunk, ez létre sem tud jönni. És ráununk egymásra, még mielőtt igazán kötődni tudnánk.

Fontos a vágyakozás, az ábrándozás a közösen töltött időről vagy a jövőről.

Ez mind szükséges ahhoz, hogy komolyabb érzelem alakuljon ki közöttünk. Ahogy a futásnak sem úgy állunk neki, hogy a kanapén fetrengés után hirtelen nekiindulunk, egy szerelembe se így vágjunk bele! Mert abból maximum sprint lesz, de egész biztosan nem egy maraton. Sőt, még az is lehet, hogy komoly sérüléseket szerzünk a bemelegítés elmaradásának hiánya miatt.  Egyszóval szerintem igaz a mondás a kezdődő kapcsolatokra  is: lassan jársz, tovább érsz…

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok