Hagyd el a családod a szerelemért?! – Megnéztük a Fiatal szeretők című filmet…

Az a fajta vagyok, aki jól megválogatja, hogy mivel tölti a szabadidejét. Nincs belőle sok, és éppen ezért nagyon megbecsülöm. Így aztán, ha mondjuk filmre szánom az időmet, akkor azt kifejezetten körüljárom. Alap, hogy megnézem a trailert. Elolvasom az összes létező kritikát. Ha valamelyik főszereplőt nem ismerem, akkor őt is lemeózom.

És büszkén bevallom: nem szoktam hibázni. Mindig olyan filmet vagy színdarabot sikerül választanom, ahol azt kapom, amire előzetesen – ugye a kutatómunka alapján, nem egy kósza ajánló nyomán – feliratkoztam.

Kivéve most. Ugyanis szombat este annak a reményében ültem be a Fiatal szeretők című filmre – vigyázz, spoiler jön! -, hogy végre láthatok egy korosodó nőt új szerepben. Egy nőt, aki ugyan már tele van ráncokkal, de tudja azokat viselni. Mer élni, mer szerelmesnek lenni és nem retteg az elmúlástól.

Igazából nem tudom, hol hibáztam az előzetes feltérképezésnél, de az kétségtelen, hogy nekem ez az alkotás mindenről szólt, csak magáról az öregedés megéléséről nem. Pedig, ha valami, akkor ez rohadtul kellene az egyre inkább ageizmustól szenvedő társadalmunknak.

Baromi jó lenne, ha végre beivódna, hogy nem attól szexi vagy nem szexi egy nő, hogy hány éves. Ha nem fordulnánk el magunkban szörnyülködve egy megereszkedett mell láttán. Ha lehetne mutatni karbantartott, de a kor – ami lássuk már be, hogy érték, nem ellenség – által láthatóan sokat megélt testeket. Mert igenis, a ráncok történetek. Ez ugyan megjelenik a filmben, de csak nyomokban, egészen picit érintőlegesen.

Ami viszont nyomatékot kap, az a SZERELEM! Az a kib@szott nagybetűs szerelem, ami az élet mozgatórugója. Az, ami mindent kibír! Az, ami mindent legyőz! Ami mindenek felett áll! Meg az, ami pont ilyen sebességgel fog véget érni. De persze ez csak a személyes véleményem.

Mert sokkal kényelmesebb milliószor filmre vinni, hogy mi van, ha jön az a bizonyos mindent is felülíró érzés. És azzal áltatni magunkat: ha azt érzed, hogy kell neked az a nő/férfi, akkor ne is agyalj, csak rúgj fel mindent! Családot, egzisztenciát, karriert, bármit.

Nem számít, te szerelmes vagy!

Forrás: port.hu

És akkor nagy levegő. Egy picit szálazzuk szét a dolgokat: a szerelem az egy csodálatos dolog. Tagadhatatlan. Viszont az a szerelem, ami egy harmadik fél iránt lobban fel, első körben mindenképpen egy fellángolás. Ami ezer meg egy okból fakadhat. Lehet, hogy éppen elhidegültetek otthon, lehet, hogy kicsit unatkozol. Lehet bármi banális indoka egészen addig, hogy tényleg vége van a kapcsolatodnak.

DE – ezt kellene nagyon megtanulni szerintem – harmadik fél miatt nem szakítunk! Természetesen futhat zátonyra bármely tökéletesnek gondolt vagy annak látszó kapcsolat. Ez nem kérdés. Az azonban, hogy hogyan vetsz véget egy hosszú, többéves kapcsolatnak, amelyben gyerek/gyerekek vannak, az kib@szottul téged minősít.

Csak, hogy értsétek a dühömet: a filmben a hősszerelmest játszó 45 éves orvos pasi egyszerűen kisétál a húsz éves házasságából, ahol két gyerek van. Úgy, hogy látszólag jól megvannak a feleségével – oké, érezzük, hogy nem minden kerek köztük. Meg azt is, hogy milyen kémia van közte és a 71 éves, idős hölgy között.

Egyébként nekem semmi bajom nincs azzal, hogy ennyivel idősebb a nő. És maga a vásznon is jó érzés őket együtt látni. Abszolút nem a nő kora a lényeg. Teljesen mindegy, hogy hány éves. Lehetne a sráccal egyidős is. Az a rohadt nagy baj, hogy az ilyen filmekkel nemhogy legalizáljuk, de kifejezetten erősítjük azt az amúgy is nagyon káros nézetet, hogy van IGAZI. Van az a szerelem, ami mindent felülír. Van az a társ, akivel minden csodálatos lesz varázsütésre.

Pedig az igazság az, hogy nincs ilyen.

Az ilyen lufi előbb vagy utóbb kipukkad. Te meg ott fogsz ücsörögni a traumáiddal együtt a gödör alján.

Nyitókép: port.hu