Mostanában többször belefutottam valami női szexualitással foglalkozó témába. Hogy a nőknek még mindig azt jelenti, a jó szex, hogy nem fáj. Vagy, hogy még mindig hatalmas az orgazmusszakadék a nemek között. Három férfi orgazmusra jut egy női…

Én pedig el vagyok képedve: tényleg még mindig itt tartunk? Közben meg amikor részese vagyok a valóságban nők beszélgetésének, akkor azt tapasztalom, hogy sokkal inkább úgy állnak ehhez a témához már, mint a férfiak. Szexelnek csak az élvezet kedvéért, laza kapcsolatokban. Szexuális segédeszközöket vesznek, pornót néznek és így tovább.

Tehát mintha a mai modern nők sokkal felszabadultabban kezelnék a saját szexualitásukat. És azt leszögezném, hogy ezek teljesen baráti beszélgetések közben zajlanak le, tehát nem lehet (elméletben) rásütni, hogy azért állítanak valamit, mert én potenciális jelölt lennék, és csak “dicsekszenek” a szexuális igényeikkel. Mert azt tudjuk, hogy egy ismerkedés közben mindenki igyekszik a jobb oldalát mutatni ezen a téren is, és nem ilyenkor fog előrukkolni azzal, ha van valamilyen szexuális defektje.

Szóval úgy tűnik, hogy van egy réteg, aki eléggé tisztában van már a saját szexualitásával és az igényeivel, és ezt nem is fél kimondani. Én a párkapcsolataimban sem észleltem soha problémát ezzel. Az orgazmusszakadék pedig inkább az én oldalamon járt kisebb számokkal – pofátlanság a nőknél a többszöri orgazmuskészség… Mondjuk gondolom, hogy minden férfi ezt állítja, még akkor is, ha vannak gondok, csak ő nem vesz tudomást róluk.

De mivel számomra ebben is fontos a kommunikáció, merem azt állítani, hogy mindig tudtunk nyíltan beszélni erről a témáról az aktuális párommal. Az alap, hogy nem minden nő képes ugyanolyan módon csúcsra jutni, és ezért mindenkinek meg kell tanulni az egyedi működését, igényeit. De szerintem ez teljesen rendben van. Ez bonyolultabban működik mint a férfiaknál, mert nálunk valóban meglehetősen egyszerű eljutni a csúcsra.

Forrás: pexels.com

A Netflixen fut most a Gyönyör Alapelvei című sorozat, ami a női szexualitás kérdéskörét boncolgatja. Mit jelent a nőknek a gyönyör, hogyan tudják elérni, mennyire ismerik a saját testüket? Én például el voltam képedve, hogy pár interjúalany azt sem tudta elmondani, hogy a puncijának milyen részei vannak. A csikló és hüvely után sokan elvéreztek. Pedig tanultunk anno biológiát, rengeteg elérhető anyag van az interneten konkrétan mindenről. De van, akinél ez még mindig tabu?

Ezzel kapcsolatban pedig az jutott eszembe: hány férfi gondolhatja még úgy, hogy ez a napjainkban már nem is téma? A lányok is össze-vissza szexelnek. Nyilván élvezik. Pedig olyanról is számolnak be nők, hogy egy nagyon kellemes élvezetszintet gondoltak sokáig orgazmusnak, egészen addig, amíg valóban el nem élveztek, és rájöttek, mi is az valójában. És ez lehet, hogy csak a húszas éveik végén, vagy akár a harmincas éveikben következett be.

Tehát frankón vannak olyan nők, akik leélik, végigszeretkezik az életük cirka egyharmadát egyetlen valódi orgazmus nélkül. A fiúk pedig már kiskamaszkorban csiholnak maguknak jópárat a zuhany alatt. Ez azért tényleg jelentős különbség.

Jelenleg egy szexuálisan szabados világban élünk, ahol már mindenki alapnak tekinti azt, hogy nemcsak a gyermeknemzés céljából bújunk ágyba valakivel, hanem pusztán az élvezetért is. De talán így még kellemetlenebb lehet, ha valakinek ez nem megy csak úgy? Azt érezhetik, hogy szinte elvárás lett élvezni a szexet, és valami baj van vele, ha ez nem megy neki úgy, mint másnak?

Ezért pedig szex van, de élvezet, hasznos tudás nem jár ezzel együtt. De az nagyon rossz, ha a szexet a megfelelési kényszer mozgatja. Nem akarom a férfiak felelősségét elhárítani, mert tudom, hogy vannak olyanok, akiket egyszerűen nem érdekel, hogy egy aktus mennyire kielégítő a másik számára. “Neki ugyanannyi ideje volt” alapon legyintenek a dologra.

Viszont az biztos, hogy az első lépés az, hogy egy nő tisztában legyen a saját testével és azzal, hogy neki mi a jó.

Ha ez megvan, akkor tud útbaigazítást adni egy olyan férfinak is, aki erre magától nem érez rá. Ami pedig még fontos tanulság nekem, hogy tényleg könnyű elhinni, hogy már nincs is baj, egyenlő alapokról indulunk. Ezért talán kevésbé figyelünk akkor, amikor kellene.

Azok pedig, akik még mindig keresik a saját gyönyörüket, a szexualitás teljesebb megélését, talán emiatt kevésbé merik felvállalni ezt. Mert a “nem foglalkozunk eleget a nők szexuális igényeivel” állapotból nagyon gyorsan átugrottunk a “nők is úgy és annyit szexelnek, amennyit akarnak” alapvetésbe. Pedig valójában ez még mindig nem teljesen igaz.

Nyitókép: pexels.com