Incelek: Erőszakkal köteleznék a nőket a szexuális együttlétre…

„A nők egyáltalán nem tisztelik a férfiakat, és nem is tartják őket emberi lénynek” – írta egy posztjában Jake Davison, aki néhány napja öt embert ölt meg egy plymouthi vérengzésben.

A 22 éves férfi közösségi médiás tevékenységéből szörnyű világ tárul fel: kudarcok, fóbiák, nőgyűlölet, és egy olyan ideológia, ami már túl sok áldozatot követelt. Davison – aki saját „gusztustalannak” tartott anyját is kivégezte – többször hivatkozott magára incelként, vagyis olyan férfiként, aki kényszerűségből él szexuális önmegtartóztatásban. (A szó az involuntary celibate kifejezés rövidítése.)

Miközben Nagy-Britannia több mint tíz éve nem látott ilyen tömeges lövöldözést, a hatóságok körében újra felmerül a kérdés: terrortámadásról van-e szó? Az általános zavarodottságot jól jelzi a helyzet: nem eldöntött, hogy az egyre szaporodó incel támadásokat közegészségügyi problémaként vagy terrorcselekményként kezeljük. Vajon honnan jön ez a radikalizálódott szubkultúra, amely pajzsán hordozva a nőgyűlöletet úgy véli, joga van a nők elleni erőszakhoz?

Nő alapította a később nőgyűlölővé lett fórumot

A kilencvenes évek végén, amikor még nem létezett közösségi média, és csak offline fröcsögtünk egymásra szolidan, a húszas évei közepén járó, torontói Alana randevúzni kezdett. Későn érő típusként szorongást okozott neki a szív húspiacán való jelenlét, és a sokadik magányos szűzről szóló vicc után úgy gondolta, problémájával nincs egyedül.

Amikor létrehozta a magányosoknak szánt honlapját, nem sejtette, hogy zsigeri düh magját veti el. Nők és férfiak egyaránt látogatták az oldalt, ahova Alana különböző cikkeket posztolt. Arra buzdította látogatóit, hogy beszéljenek egymással: miért magányosak, miért nehéz randizni, mit lehetne tenni, hogy oldottabbak legyenek a másik nem tagjaival. A barátságos, segítő fórumnak nagy sikere volt, jó pár találkozásból később házasság lett.

Néhány év múlva Alana elengedte „gyermeke” kezét, és legközelebb 15 év múlva jutott eszébe, amikor felfigyelt Elliot Rodger gyilkos őrjöngésére. A 22 éves, magát incelként meghatározó férfi hat embert ölt meg, tizennégyet pedig megsebesített, mielőtt magával is végzett. Nyilvánosságra került egy rakás videó, poszt és egy hosszú manifesztó Rodger mély nőgyűlöletéről, kényszerű szüzességéről.

FORRÁS: PEXELS

Azt írta: csak arra vágyott, hogy szeresse a nőket, ők azonban állandóan visszautasították őt, és nem vonzódtak hozzá. „Csak gyűlöletet váltanak ki belőlem” – mondta Rodger, aki tettével a mozgalom hőse lett. Alana neve és a kezdeti támogató platform elhomályosult, ami maradt, az egy meghatározhatatlan online csoport nőket korholó posztokkal.

Ahol visszautasítják a nők szexuális emancipációját, mondván sekélyes, kegyetlen lények, akik kizárólag a vonzó férfiakat választják partnernek. Ahol erőszakra, támadásokra buzdítanak, ahol elfogadott lett akár a gyilkosság is. A nőkkel kapcsolatos középkori társadalmi beidegződések sokkoló módon tértek vissza a sötét weben.

A plymouthi nyomozás során egyébként kiderült, hogy Davison ki akart szállni az incel közösségből, mert úgy érezte, rosszat tesz a mentális egészségének. A szakértők sem értenek egyet abban, hogy a mozgalomról eddig kiszivárgott vagy megszerzett információk alapján beszélhetünk-e tömeges pszichés gondról.

Valószínűleg mindannyian átéltünk már romantikus frusztrációt, visszautasítást, magányt. Szorongunk a külsőnk miatt, vagy hogy nem vagyunk elég viccesek, a többség azonban nem adja át magát egy mérgező ideológiának, ami még inkább depresszióba taszít. Az is kiderült ugyanis, hogy minél több időt tölt el valaki az incel fórumokon, annál erősebb lesz a nőgyűlölete, annál torzabb a világképe.

Túl sok jogot kaptak a nők?

Több tanulmány, könyv született a nemi elnyomás, nőgyűlölet témájában, melyek az incel mozgalmat is érintik, és az ítélet pofonegyszerű: a nemi haladás ellenállást vált ki. Egyes szakértők szerint az incelek személyes kudarcaikat társadalmi szintű jogosultságba csomagolják. Szerintük nekik jár a szex, és nagy baj van azzal a társadalommal, ahol a nőknek nem kell teljesíteniük szexuális kötelezettségeiket.

A szexuális forradalom szerintük új hierarchiákat termelt ki, és fontos érték veszett el akkor, amikor a nők is eldönthették, hogy kivel akarnak lefeküdni. Az incelek szeretnek úgy gondolni magukra, mint egy tiltakozó csoport, ami a rendet akarja visszaállítani. A korszakot, amikor a nők még támogatták a férfiakat, és nem választhattak ilyen nyíltan, nem élvezhették a szexualitásuk autonómiáját.

A szex azonban nem jár senkinek alanyi jogon, a magány pedig sosem lehet hivatkozási alap az erőszakra.

Az incelek jelenléte nem a magányról szól, hanem arról, hogy magányukért a nőket okolják, és ennek kifejezésére a gyűlöletskála legborzasztóbb eszközeit használják fel. „Érezzem magam bűnösnek?” – teszi fel a kérdés Alana, aki szörnyülködve látta, hogy mivé lett eredeti célja. Új projektet indított, ahol arra keresi a választ: hogy találhatnak szerelmet a magányos emberek anélkül, hogy beleragadnának saját dühükbe?

Hangsúlyozza: a randizás nehéz műfaj, valaki később kezdi, valaki előbb. Valaki nem ismeri eléggé a társadalmi érintkezés szabályait, másoknak érzelmi támogatásra van szüksége. Csak remélni tudjuk, hogy olyan közösség jön létre, ahol először is embernek tekintik egymást.

Nyitókép: Pexels