Inkább utáljanak ahelyett, hogy megunjanak?

Talán az a legrosszabb dolog, ha megunnak. Azt hiszem, egy ember sok mindent szívesebben elvisel, mintha azt mondják rá, hogy unalmas.

Sokkal kevésbé esik rosszul, ha azt vágják a fejedhez, hogy idegesítő vagy, hülye, szemét, vagy bármi más – de ha unalmasnak neveznek, az megsemmisítő. Akkor olyan jelentéktelennek érzed magad. Valaki olyannak, aki nincs nagy hatással, olyan feledhető, középszerű. De sok esetben ez nincs is kimondva. Csak megfogalmazódik a másik fejében. Csak úgy gondol a párkapcsolatra, hogy unalmas.

A szexre, hogy unalmas. És felszínre tör a vágyakozás, hogy valami vérpezsdítő élményben legyen része. Több nőtől is hallottam már, hogy egy viharos viszony után belekerülnek egy kiegyensúlyozott párkapcsolatba, ami kezdetben balzsam a meggyötört lelküknek, de egy idő után unalmassá válik. Mert nincs feszültség, nincs olyan szenvedély, a nyugalomba szépen lassan bele lehet süppedni. És talán a semminél még a rossz is jobb…

Ezért kilépnek a megfáradt párkapcsolatból és belebonyolódnak egy újabb zűrös románcba. Ami újra felkorbácsolja az érzelmeiket, a szexualitásukat, ami kihívások elé állítja őket. Egészen addig, amíg el nem fogy az erejük a folyamatos küzdelmekben. Amíg nem jutnak el arra a pontra, hogy belefáradnak a szélmalomharcba, és nem jönnek rá arra, hogy valami békésebb állapot az, ami élhető lehet.

Milyen érdekes, hogy nem feltétlenül a problémákkal való megküzdés a legnagyobb kihívás egy kapcsolatban, hanem az unalom elkerülése. Senki nem szeret magára unalmas emberként gondolni, és még soha senkitől nem hallottam, hogy úgy jellemezte volna magát:  „Én egy átlagos, unalmas ember vagyok.” És mégis hány ember unhat a párja?

FORRÁS: UNSPLASH

Hány ember mellett fekve álmodoznak valaki másról, vagy hány ember mellől írogatnak titokban üzenetet egy izgalmas harmadiknak? Hányszor lehet hallani olyan sztorit, hogy: „Én igyekeztem mindent megadni neki, ő meg elhagyott azért a kurváért/seggfejért!” Aztán meg esetleg megy a kárörvendés, ha az a kapcsolat is kudarcba fullad.

Erről pedig az jut eszembe, hogy amikor valaki panaszkodik a párjáról, hogy szereti, és egyébként minden rendben van vele, de azért az gáz benne, hogy… Vajon jó lenne az, ha megszűnne minden rossz tulajdonsága? Ha megszűnne minden konfliktusforrás? Ha teljesen békés, nyugodt, csendes lenne minden nap? Lehet még fejlődni egy olyan kapcsolatban, ahol soha nincs semmiben ellentét? Nem ez vezet az unalmas kiüresedéshez?

Persze néha jót tesz egy kicsit ventillálni és kiengedni a feszültséget, szóval olykor panaszkodni még egészséges is. De érdemes azt észben tartani, hogy senki nem vágyik tökéletes partnerre. Pont azért nem, mert tökéletes nem létezik, ha minden „rendben van”, lehet épp az a baj. Ha találsz egy olyan partnert, aki tényleg mindent megtesz érted, kerüli a konfliktusokat, mindenben egyetért, az meddig tud izgalmas maradni?

Ráadásul, ha a párod mindenben kimagasló, és semmi rosszat nem tudsz rá mondani, az akár frusztrálóvá is válhat. A „tökéletesség” nemcsak kiszámítható és kicsit unalmas lehet, de nyomasztó is. Hogy az ég szerelmére, nem igaz, hogy ebben is ilyen jó, hogy soha nem jön ki a sodrából!

Rosszabbul érezheted magad a saját gyarlóságaid miatt.

Emberek vagyunk, és igazi embereket szeretnénk magunk mellé, nem robotokat. A túl sok balhézás ugyanúgy kinyírhat egy kapcsolatot, mintha unalomba fullad, ha kigyomlálunk belőle vagy elnyomunk minden konfliktusforrást. A végén pedig az marad, hogy hát ez valójában nem rossz, de nagyon unalmas.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok