Egész nap üzenget, mégsem akar találkozni?

Az online társkeresés világában piszkosul idegesítő jelenség a sehová sem vezető csetelgetés. Az elmúlt években megszámlálhatatlanul sok órát töltöttem a profilok nézegetésével a különféle társkereső appokon. 

Túlestem már tonnányi randevún, barátkoztam, szerelembe estem, kiégtem, újra regisztráltam, meggyőzve magam arról, hogy sokat veszíthetek, ha végleg feladom. Azt hiszem, ennyi húzogatás után nyugodtan kijelenthetem, sokat tanultam a férfiakról. A „férfiak” ebben az esetben olyan személyeket jelentenek, akikre feleslegesen vesztegettem az időmet, az energiámat, a hitemet.

Sajnos eltartott egy darabig, amíg rájöttem, hogy kísértetiesen hasonló forgatókönyv játszódik le a virtuális vadászmezőn.  

 

Párba állunk, elindul az ismerkedés, jönnek-mennek az üzenetek. Azután az illető (jó esetben) felveti a találkozás lehetőségét, csak épp nem közöl konkrét dátumot. Mivel hamarosan elutazik/vizsgázik/állást vált/műtétje lesz/másik lakásba költözik. Itt kissé megreked a sztori, majd néhány nap (hét) elteltével újabb pittyegés, levélváltás következik. „Fussunk össze”, „majd kitaláljuk a részleteket”, a „jövő hét jónak tűnik”, és kezdődik az egész elölről. Iszonyúan idegesítő és kontraproduktív ez a fajta hozzáállás, hiszen minél hosszabb a levelezési folyamat, annál nagyobb a csalódás esélye. És annál kisebb a lelkesedés.

Kép forrása: Midjourney

Mostanában sokat gondolkodtam ezen a jelenségen, és a saját tapasztalataim, illetve a barátnőim, ismerőseim hasonló történetei alapján végül többféle okot találtam. Kezdem azzal, hogy a férfiak egy része csupán „ego-töltőként használja a nőket, elismerést, pozitív visszajelzést kicsikarva, és esze ágában sincs szintet lépni. (Úgy tapasztalom, hogy a fiatalabb jelöltek közül sokan nem is valódi embereket látnak a „match”-ek mögött, hanem valamiféle versenyen nyert trófeát.)

Másik részük fogyasztói attitűddel közelíti meg az ismerkedést

 

Az a nő, aki szexibb, fiatalabb, izgalmasabb, sokkal előnyösebb választásnak ígérkezik, így hát előrébb kerül a sorban, a többiek pedig kiesnek a kosárból. De a csetbajnokok között akadnak olyanok is, akik egyáltalán nem úgy néznek ki a valóságban, mint a fotókon. Ők valószínűleg rettegnek a lelepleződéstől, a kudarctól. És néha egészen banális okai is lehetnek annak, ha valaki beéri puszta irkálással. Pl. unaloműzés, pótcselekvés, lustaság, családi állapot stb.

Bármi legyen is a magyarázat, az efféle lebegtető, sehová sem tartó körök idézik elő, hogy a párkeresés frusztrálóvá és kimerítővé váljon. Lehet csűrni-csavarni a dolgokat, de nincs túl sok értelme. Szerintem a mielőbbi találkozási szándék az egyik legjobb mutatója annak, hogy valaki valóban érdeklődik irántam. Én pedig nem sunyi/szerencsétlen /manipulatív/unatkozó időrablót, hanem társat keresek.

Nyitókép: Midjourney

Tovább olvasok