Létezik eufórikus halál? Legális az eutanázia kapszula Svájcban

Mindenütt fák, csiripelő madarak, a közelben csordogál egy patak, szikrázó napsütés, nyugalom. Ezúttal azonban nem egy relaxáló cd-ről vagy meditatív képernyővédőről van szó. Hanem az utolsó képkockáról, amit még látunk az életben.

Lehet-e a halál boldog, sőt, eufórikus? Dr. Philip Nitschke szerint igen. Az Exit International nevű, eutanázia legalizálásáért küzdő szervezet alapítója egy holland formatervezővel együtt megalkotta az „öngyilkos kapszulát”. A fejlesztés átment minden jogi vizsgálaton, így 2022-től Svájcban legálisan használható lesz az asszisztált öngyilkossághoz.

A 3D-nyomtatókkal készült kapszulákat a tervek szerint bárhol fel lehet majd állítani a beteg kérésére: az erdőben, a tengerparton, vagy akár a saját kertjében. A Sarco nevű kapszula két szempontból is különleges az eddigi eutanáziás módszerekhez képest. Egyrészt kiiktatja az orvosi jelenlétet a folyamatból, mert a használónak nem szükséges sem engedélyt kérni, sem orvosi segítséget igénybe venni.

Másrészt a beteg maga tartja kontroll alatt az egész folyamatot. Először egy mesterséges intelligencia által létrehozott online kérdőívet kell kitölteni, hogy kiderüljön: az illető tényleg maga hozza meg a döntést. Aki átmegy a teszten, megkapja a használati kódot. A kapszulán belül is válaszolni kell néhány kérdésre, majd egy gombnyomással aktiválható a kapszula. Egy perc az egész, se pánik, se fulladás.

A Sarco a békés, fájdalommentes halált ígéri. Jogom van eldönteni, mikor vetek véget az életemnek? Beleszólhat a család, a barátok, az állam vagy az egyház? Ki dönthet helyettem, és miért? Ha nem bírom tovább, ha nincs esély, ha elviselhetetlen a fájdalom, milyen alapon döntenek helyettem? Évszázadok óta tart az eutanáziáról szóló vita, amely világszerte morális és jogi dilemmákat vet fel.

A KÉPEN: SARCO, FORRÁS: WIKIPÉDIA

Ha lecsupaszítjuk a témáról az egyházi kritikákat, akkor marad az orvosi kérdés: megállapíthatja-e a beteg, hogy mi számít elviselhetetlennek a számára? Az orvos számára súlyos etikai problémákat vet fel a részvétel. Már annak a súlya is komoly tehertétel, hogy egy doktor megállapítja: végstádiumos a beteg, vagy gyógyíthatatlan.

Az eutanázia alacsony elfogadottságát mi sem példázza jobban, mint hogy nagyon kevés helyen engedélyezik. Svájc mellett Hollandiában, Belgiumban, Luxemburgban, Kanadában és Kolumbiában legális, illetve egyes amerikai államokban. A szabályozás eltérő, sok helyen kizárólag a gyógyíthatatlan betegeknél engedélyezik csupán.

Habár a kritikusok tartanak attól, hogy ha általánossá válik az eutanázia gyakorlata, akkor az orvosok elkezdik azt javasolni, a közvélemény támogatása növekszik. Hollandiában például tavaly 6938 regisztrált eset volt, kilenc százalékkal magasabb, mint előtte.

A Sarco kapszuláját egyébként egy bezártságszindrómás beteg inspirálta, aki az utolsó pillanatig harcolt az asszisztált öngyilkosságért. A testébe zárt brit Tony Nicklinson, aki egy sztrókot követően nyaktól lefelé megbénult, rémálomnak nevezte az életét, és elképesztőnek tartotta, hogy a 21. században megtagadja tőle a bíróság a jogot arra, hogy elvegye a saját életét. Végül úgy döntött, hogy nem vesz több ételt magához.

A Sarco elméletben pislogással is működni fog, ez azonban nem hatja meg a kritikusokat, akik szerint a kapszula csupán egy elegáns, futurisztikus gázkamra, ami romanticizálja az öngyilkosságot. 

Aki ápolta már magatehetetlen szülőjét, látta szenvedni végstádiumos gyermekét vagy küzdött saját tehetetlen fájdalmával, sosem arra fog gondolni, hogy a halál egy glamúros utazás a másvilágra. Hanem azonnal és örökre meg akarja szüntetni a szenvedést, anélkül, hogy valaki azt mondaná: ehhez nincsen joga.

Az asszisztált öngyilkosság valóban nehéz kérdés, de hol marad az egyén szuverenitása, ha a saját halálunkról van szó? Ha jogunk van birtokolni a testünket, jogunk van az egészséghez, a tetőhöz a fejünk felett, megválasztani vezetőinket, miért nem dönthetünk a saját halálunkról?

Nyitókép: Wikipédia