Ma ne, drágám, kövérnek érzem magam…

A könyvespolcot törölgetve bukkantam rá az egyik régi fényképemre, amit azért süllyesztettem jó mélyre, mert soha többé nem akartam látni. Vagy 20 éve készült a görög tengerparton, neonszínű bikiniben ültem a stégen, a fejemen fülhallgató.

Mikor rápillantottam a megsárgult, megtört fotóra, szinte felszisszentem az undorítóan vastag combjaimtól és a hasamon fodrozódó hurkáktól. Úgy hatott rám a látvány, akár egy gyomorszájon vágás. Utáltam a külsőmet akkor is, és most sem sokkal jobb a helyzet. Hiába teszek nap mint nap erőfeszítéseket, képtelen vagyok szabadulni a múltamtól.

A teltségemmel kapcsolatos toxikus gondolatok árnyékként követnek, láthatatlan tüskéket szórva az énképemre. Sajnos ezekkel az érzésekkel együtt jár, hogy nem szeretek pucérra vetkőzni a férjem előtt, pedig már 15 éve élünk együtt. Mindig attól rettegek, hogy abban a kiszolgáltatott állapotban meglátja az összes hibámat.

Számomra – és minden bizonnyal sokunk számára – hatalmas megkönnyebbülést jelentene ledobni a plusz kilókat. Jó lenne felszabadultan szeretkezni és közben nem görcsölni azon, vajon hogyan nézek ki abban a pózban, lóg-e hájam, mekkora a fenekem. Hiába szeretjük és tiszteljük egymást a férjemmel, a gátlásaim mindig ott bujkálnak a felszín alatt.

Bárkivel is voltam együtt, egész életemben kísértett ez az árnyék, ám az elmúlt egy év alatt még hatványozottabban jelentkeztek az önértékelési problémáim. Már egy ideje észreveszem magamon az idő múlását, felbukkantak a hervasztó szarkalábak, és hiába járok aerobikórákra, valahogy a testemen sem látszik a változás.

FORRÁS: UNSPLASH

Emiatt egyfolytában az a mélyen ülő kétség gyötör, hogy nem vagyok elég jó a páromnak. Néha vannak olyan rémálmaim, hogy a munkahelyén találkozik egy szupervékony fiatal cicamicával, és soha többé nem jön haza. Ilyen és ehhez hasonló teóriák kavarognak a fejemben szex közben, és elnyomnak minden örömöt, minden élvezetet. Nem tagadom, eléggé megrémiszt ez az egész.

Tisztában vagyok azzal, hogy mindaddig nem lesz jól működő házasságom, amíg nem dolgozom az önbecsülésemen.

Ám nagyon nehéz szeretni saját magamat, amikor a világ minden nap ezer módon tolja az arcomba, hogy a duci alkatommal nem érem el a kívánatosság minimum szintjét. Az igazság az, hogy fogalmam sincs, milyen úton induljak el, azt viszont tudom, hogy szeretem a férjemet és nem akarom  elveszíteni.

Laura történetét Császár Zsanett jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok