Magányosan sem megyek bele egyéjszakás kalandba!

2022-08-08 Esszencia

Réka karja az autó lehúzott ablakának tetején pihent, másik kezével a kormányon dobolt zaklatottan. Mereven bámulta a lámpa piros jelzését, érezte, hogy torlódik mögötte az autók sora. Nem nézett a visszapillantóba.

Napok óta izgatott volt, de a sok túlgondolás miatt ez a kellemes bizsergés gyomoridegbe váltott. A jóképű, pimaszul fiatal amerikai fiú járt a fejében, akivel a bárban futott össze néhány napja. Akkor az alkoholmámornak tudta be kettejük egymás iránti intenzív érdeklődését, és őszintén szólva nem is emlékezett arra, hogy megadta a telefonszámát a fiúnak.

Kellemes emlékké porladt a fejében minden rövid idő alatt. Mígnem a nyári vakációját a barátainál töltő Joshua egy egyszerű „Mit csinálsz ma este?” üzenetet küldött neki. Valójában nem is volt az esete az amerikai. Túlságosan távol állt tőle a stílus, amit képviselt, a világon nagyjából minden ellene szólt kettejük rövid románcának. Elkezdett benne harcolni az ész és a szív.

Egymás ellen sorakoztatta az érveket, és minél többet agyalt, egyre több dolog állt amellett, hogy miért ne kezdjen vele. Mégis annál inkább a másik oldalra billent a mérleg nyelve. Úgy érezte magát, mint akit megmérgeztek, mintha valami lassan ható idegen anyag irányítaná a testét. Nem a szíve dolgozott, hanem a vágy – szét akarta szakítani belülről ez az ismeretlen érzés.

Rettegett az elkerülhetetlen fájdalomtól, és irigyelte azokat az embereket, akik lelki sérülések nélkül ússzák meg az efféle kalandokat. Minden erejét arra összpontosította, hogy ne akarjon ettől az idegentől néhány feledhetetlennek tűnő, mégis felejthető érintéstől többet. Utálta magát, amiért gyáva. Utálta magát, amiért ahelyett, hogy merne élni, inkább menekül a biztos magányba.

Aztán amikor eljutott arra a szintre, hogy már eltelt az önváddal, dühében eluralkodott rajta a “csakazértis” érzés. Nem akart gondolkozni. Készülődni kezdett, autóba ült, és csak az utolsó pillanatban szólt Joshuának, hogy a városban van éppen, nincs különösebb dolga. Ekkor már nem érdekelte a félelem. Remegett a gyomra, de fülig érő szájjal igyekezett magára húzni a magabiztos nő álarcát.

Alkoholt akart. De nem volt sok ideje aggódni, érkezése után a férfi talpig elegánsan, valódi magabiztos mosollyal karolta át. Ő meg szinte beleszédült az egész helyzetbe, pedig tudta, hogy ez még csak a kezdet. Kezdett feloldódni Joshua társaságában, aki előállt az ötlettel, hogy majd hazamegy taxival, ha nem akarna maradni nála. Rövid a nyár, kellemes az este, lazítsanak kicsit.

Aztán egyik helyről a másikra látogatva, az alkoholtól egyre felszabadultabban, nevetve, egymást átkarolva sétáltak a zsúfolt város éjszakájában. A lány élvezte az egészet, már nem agyalt, csak sodródott. Aztán minél több mindent tudott meg az új, ideiglenes partneréről, annál  távolibbnak érezte a férfit. Már több kilométernyi séta volt mögöttük, amikor egy elhagyatott területen Réka megbotlott, Joshua pedig nevetve kapott utána.

Aztán kapott az alkalmon is, és a derekánál fogva a romos épület falához szorította a lányt. Réka gyorsan körbenézett, nem akart a kivilágított utcákon semmi oda nem illőt tenni még ittasan sem. De egy lélek sem volt a külvárosban, és az idő is hajnaltájt járt.

FORRÁS: UNSPLASH

Becsukta a szemét és hagyta, hogy a férfi szinte felfalja. 

Aztán egyszeriben elöntötte az agyát a sok kérdés. Mit keres itt? Ki ez az idegen? És tulajdonképpen miért játssza azt, hogy neki ez belefér, amikor egyáltalán nem akar a vehemens, nagymellényű fiútól semmit? A férfit két vállát megragadva tolta el magától, mire ő értetlenül nézett. Egy taxi épp befordult a sarkon, Réka intett, majd sietve kilépett a hoppon maradt amerikai életéből.

FORRÁS: UNSPLASH

Sales munkatársat keresünk az IgaziNő csapatába! Releváns munkatapasztalat előny, de nem elvárás. Olyan kollégát keresünk, aki ugyanannyira beleteszi szívét-lelkét a feladatába, ahogy azt mi magunk is tesszük. Jelentkezz: info@igazino.hu